NÉV: Kian Greenery

NEM: férfi

FAJ: félszerzet

SZÜLETÉSI HELY ÉS KOR: Tretogor, Redania, október 13. (33 éves)

RANG:

ÉDESANYJA: Eli Greenery

ÉDESAPJA: Amok Greenery - elhunyt

TESTVÉRE(I): Milo Greenery

SZEMÉLYISÉG: A gazdagság nem részegítette meg, sőt jelleme olyan irányt vetett, s olyan úton kezdett járni, melyet családjának többi része nem tudhat magáénak. Régebben gyakran elhúzódott a társaságtól, a tömegtől, tartott az emberektől és csak a bátyjának volt hajlandó megnyílni, ám még neki sem mondta el szívének leghőbb vágyait és álmait, melyek kísértették. Az utazás gondolata megrészegítette, új dolgokat akart felfedezni és megismerni a világot, melynek csodáiról, ugyanakkor rémeiről keveset tudott. Akár a szerelem, rózsaszín ködöt vetett az ifjú szemei elé és folyton ábrádjainak élt, verseket és novellákat kezdett írogatni, hozzájuk pedig illusztrációkat rajzolt. Életre keltette fantáziájának külön kis birodalmát és a főszereplőnek önmagát ültette bele. A szülei mindig is ellenezték, hogy a városon túlra merészkedjen egyedül, látszólag megfogadva a tanácsot a szobájába zárkózott, ám délutánonként kapva kapva az alkalmon, megszökött az ablakon át. Eljárt a városon kívülre, az erdőkbe, hogy elméjét megtöltse ihlettel. Az emberek, de még a félszerzetek között is sokan rossz szemmel nézték különcségét, nem is próbálkoztak hozzá közeledni – ha mégis akkor néhány perc alatt rájöttek, hogy teljesen felesleges. Nem antiszociális lelkületű, egyszerűen túlságosan különböző módon gondolkodik, mint mások és sokkal élesebben képes elvonatkoztatni a valóságtól. Lelkesedése a legendák és mítoszok iránt erőteljesen befolyásolja őt, nem ritka látvány, hogy a könyvekkel a kezében lófrál, kiszűrve maga körül az emberek zsibongását. Mostanság felnőve is vannak ilyen vonatkozásai - még ha nem is olyan szinten mint régen - annyi különbséggel, hogy talán jobban alkalmazkodik az emberekhez és természetesen a sajátjaihoz is, így könnyebben alakít már ki akár barátságokat is – na meg „enyhén” cinikussá vált és a valóságot komolyabban veszi. Naivitásra nem hajlamos általánosságban az idegenekkel szemben, de rögtön elszáll minden visszatartása, ha valaki segítségre szorul. Önzetlen – bár ezt szereti nem elkürtölni a világnak, egyékbént meg hiába az önzetlenség és a kalandvágy, azért a kihívások merőben félelemmel töltik el -, egyesek azt mondanák inkább bolond avagy vakmerő, mert elébe megy a rossznak, ha ezzel megvédhet valakit. Hogy miért teszi? Mert bízik abban, hogy mindenkiben rejlik jóság és ott a remény, hogy egy nap majd arra fog hallgatni – még ha ezt ki nem mondaná a világért sem. Odafigyel másokra és meghallgatja őket, lelkitámaszként próbálja a sebeket gyógyítani, ha kell képes bóhocot csinálni magából, hogy egy mosolyt csalhasson a keserű arcokra. A kedves és kissé szarkasztikus jelleme mellett azonban, lelkének mélyén ott rejlenek a félelmeinek démonai. Vannak napok, amikor nem mozdul ki szobájából, elmélyülten jegyzetel vagy rajzol. Kalandvágya az izgalmak hajszolása ott ég benne és nem szűnik, amíg nem lehet részese valaminek, ami kiszakítja a hétköznapok szürkeségéből – és újra le kell írni, hogy ezt még magának sem nagyon vallja már be. A humoros megjegyzések sem állnak messze tőle, sőt megesik, hogy átcsap iróniába – elég gyakran. Vannak furcsaságai és hóbortjai, nem kell meglepődni, ha valamihez egész másképp áll, mint az várnánk vagy mint ahogy az természetes volna.

KINÉZET: A félszerzetek általános, megszokott magasságát örökölte. Alkatra azért a szüleire ütött, akik híven visszaadják a jóllakott, jólétben élő félszerzetek képét, bár ő még nem vitte túlzásba a habzsolást. Arcának vonásai különlegesek, kissé kisfiús ábrázatot kölcsönöznek neki, s ha nem volna elég a jelleme, mely egyáltalán nem félelmet keltő, akkor megjelenése csak erre dob rá egy lapáttal. Senki nem venné komolyan, ha egy kardot nyomnának a kezébe hogy harcoljon, ám nem tudják, hogy az ártatlan külső olykor képes átmenni mindenre elszánt, sőt néha már-már egészen félelmetes kisugárzásba. És azzal sincsenek tisztában, hogy hiába a félszerzetek békés szemlélete, a kard használata annyira távol nem áll tőle. Szemeinek színe a zöldeskék sötétebb árnyalataiban játszik, olyan akár a folyó vize. Tekintete kifejező, gyakran olyan, mintha lélekighatóan látna velük, s minden gondolat nyitva állna előtte. Haja dús, aranybarna göndör fürtjei pedig szabadon, mindenféle fésülés nélkül lógnak rakoncátlanul. Öltözetében egyáltalán nem üt el a megszokottól, sötétbarna bársonynadrág, zöld mellény - ami alatt fehér ing van – és a vörös zakó arany vagy épp sárgaréz gombokkal. A lábbeli természetesen náluk felejtős. Mimikái és grimaszai igen csak érdekesek tudnak lenni és általában, ha valami erős érzelmi hatás éri, az bizony meglátszik rajta.

ELŐÉLET: Apja egyszerű kereskedőként kezdte, ám idővel megnőtt a vagyona és hamarosan már az egyik leggazdagabb félszerzet lett, aki bizony sokat megengedett magának – még az árujának felfutása és a pénz befolyása előtt vett el feleségül egy egyszerű lányt. Kian mielőtt megszületett volna, bátyját elkényeztették, mindent megadtak neki, amit csak szeme megkívánt, s később bizony ez kihatott mind jellemére, mind küllemére. Kian már születésekor különbözött fivérétől, kevésbé tűnt egészségesnek és sokat is betegeskedett gyerekként. Nem vonzotta a társasági élet, félrevonult és ábrándozott, olykor kiszökött és a várost, a városon túli erdőt járta mit sem sejtve a veszélyekről, amik leselkedhettek rá. Életének eddigi éveiben sok izgalmas történés nem esett meg, leginkább a maguk módján a békés és kevésbé váratlan életet választották. Kian persze nem elégedett meg ezzel a világgal, s saját magának létrehozott egy fantázia birodalmat, amit megírt magának és amivel a mai napig foglalatoskodik. Megérve és felnőve azért jelentősen megváltozott – fizikailag is megerősödött - és jobban közeledik a társasághoz, könnyebben épít ki kapcsolatokat, bár nem mondhatni, hogy a baráti köre olyan széleskörű skálán mozogna – mellesleg már kevésbé ábrándos alak. Az apjától ő örökölte a nem csekély vagyont nem a bátyja - aminek meg van a jó oka csak épp sosem beszél róla -, s most leginkább csak írással foglalatoskodik.

FOGLALKOZÁSA: Igazából elég nagy a vagyona, így megteheti, hogy nem foglalatoskodik nagyobb dolgokkal az írásnál.

KÉPESSÉGEI: Remek a megérzőképessége, és félszerzethez híven fürge mozgású, valamint nagyon jól ért ahhoz, hogy észrevétlen maradjon.