Név: Lachlain Aldoc

Nem: férfi

Faj: Vaják

Születési hely és kor: Cintra, Cintra, Február 17. (25 éves)

Rang: Szabad

Édesanyja: -

Édesapja: - 

Testvér: -

Személyiség: Az égvilágon minden elmondható Lachlain-ról, csak az nem, hogy könnyen kiismerhető lenne. Egy tipikus hangulat ember, aki az egyik pillanatban gyengéd és oltalmazó a szerető, a következőben pedig már legszívesebben keresztül döfne valamelyik kardjával... Egy egocentrikus bunkó farok az esetek többségében, hogy a kíváncsiskodókat elűzze ezzel maga mellől. Soha nem hallani tőle a múltjáról, nem az a lelkizős típus, habár szíve mélyén csak egy kis nyugalomra, és szerető környezetre vágyna, de ezt úgy sem kaphatná meg. Rühelli, ha valaki beleszól a dolgába, vagy csak parancsolgatnak neki, ha már szívességet tesz akkor hunyászkodjanak csak meg előtte. Mindenkivel érezteti, hogy teljességgel lenézi, mintha csak kötelező lenne. Mindezek ellenére, ha valaki mégse tágít mellőle, és ő is megkedveli az illetőt, akkor azzal sokkal nyíltabb, valamint rossz tulajdonságait igyekszik háttérbe szorítani. Na meg leüti, hogy aztán egy szálláson letéve minnél messzebb kerülve tőle megelőzze azt, hogy veszélybe sodorja életmódjával, vagyis gondoskodó típus... Meg felelősség kerülő, nem szereti ha meg van kötve a keze, legyen az bármilyen okkal összecsomózva. Röviden... az elsőre zord és idegesítő tapló a felszín alatt egy érző szívű jótét ember, amit persze büszkesége miatt még saját magának sem vallana be.

Kinézett: Hosszú ezüstös haja derekát csapdossa, mivel sosem vágta le, és összekötni se fogja, nincs az az Isten. Szintén ezüst szemei mandula vágásúak, valószínűleg származására utal. Alkata sudár, széles vállai, és erős izomzata van. Éléggé magas, így megjelenése vészjósló és egyben tekintéjt parancsoló. Lábai erősek, és edzettek a naphosszat tartó állandó vándorlások miatt, mivel nem szereti a hátasokat, bár más állatért se kimondottan rajong. Kisugárzása mindentéren lehengerlő, egyszerre sugall védelmet, és mondja azt, hogy "húzz el, ha kedves az életed". Tekintete mindig semmit mondó, arcáról ritkán lehet a kárörömön kívül más érzést leolvasni. Arca álla erős vonalán kívül nem kimondottan férfias, mégis megnyerő, tökéletesen illik önimádó stílusához, pofátlanul jóképűsége. 

Előélet: Típikus sablonos vaják sztoria van, amit szinte már az unalom szintjéig hallgatott élete folyamán. Apja meggondolatlanul őt adta fizetségként, pont. Az ő története koránt sem itt vett drámai hangvételt, hanem a kiképzésén. A számtalan át sírt éjszakákon át, társai... batárai halálhörgésein keresztül, az állandó egyedüllét kíséri mindennapjait. Gyűlölte az a poklot, amit megjárt, és elhül ahonyszor látja a következő nemzedék ifjoncait. Tökéletesen emlékszik mindenre... Arra is, hogy mivel elég nyiszlett volt, szinte esélye sem volt túlélni a kiképzést. Nem egyszer mászott ki a gödörből, kishíján már el is földelték, de pezsgett benne az élni akarás. Tanárai egymásra licitálva fogadtak, hogy mikor esik össze végleg, majd aztán az összes tervet meghazudtolta... Egyik sem nyert, ő bizony életben maradt. Majd felnőttként szolgálatot teljesítve járja a falvakat a betevő falatért, mint a hírhedt "Könyörtelen démonvadász" vagy "Félelmetes gyilkológép"... kedves nem?

Foglalkozása: Vaják

Képességei: két karddal is tökéletesen bánik egyszerre, habár jobb szereti ha csak egyel kell harcolnia. A jeleket tökéletesen használja, viszont az italoktól mindig is ódzkodott, ha teheti megoldja anélkül is. Kedveli a tőröket, alaphangon hat van nála legalább, szívesen alkalmazza nagyszerű dobókéses tudását.