|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.23. 12:00 - |
Cirill Tretogor & Hassel Lalbor Rondrel |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Esküszöm, ha minden reggelem olyan lesz, mint amilyen a mai Cirit ki fogom hajítani a kabinom ablakán. Nem elég, hogy arra ébredtem, hogy a nyála a vállaimról folyik lefele, ráadásul még arra is hajtott, hogy megcsikiz.
Mozdulatlanul feküdtem, mintha még mindig aludnék, pedig nem így volt. A szemeim nyitva voltak, de a lányt túlságosan lefoglalta az, hogy engem zaklat.
- Mit csinálsz? - szólaltam fel a reggeltől elvárt hangnemtő sokkal hangosabban és hirtelen, hátha sikerül megijesztenem. Benézte, mert nem voltam csikis. Legalábbis, ott pont nem. Jobban járt volna az oldalammal, vagy a térdhajlatommal. Onnan talán még ki lehet belőle facsarni a röhögés pánikszerű formáját. |
 Mikor reggel felébredtem Hassel karját szorongattam melleimet neki feszítve és nyálaztam le a vállát. Fáradt pillantásokkal néztem körbe, majd nyamnyogtam kettőt és megtöröltem nyálas arcomat. Nyöszörögtem egyet és eleresztve Hassel karját a hasamra fordúltam dünnyögve valamit az orrom alatt. - Fáj a fejem...- motyogtam és bújtam bele a takaróba félig lerúgva magamról a takarót ami csak a fenekemet takarta és azt is csak félig meddig. Jól esett volna valami frissítő de a whisky-t látni se akartam úgy sajgott a fejem. Végezetűl Hasselnek dőltem és szórakoztatva magamat az alvó férfi zaklatásával elkezdtem a hasát cirógatni lejebb ott ahol nekem special csikis volt. |
- Héé! - szóltam rá, mikor belecsípett az oldalamba. Egyszerűen, mire én csak pislogtam kettőt ő már a nyelvét is kiöltötte rám és el is terült mellettem.
Úgy voltam vele, hogy megvárom míg lefárad - akárcsak egy kisgyerek - és utána békésen elalszom. Addig is csak összehúzott szemekkel néztem rá az éneklés ajánlatára és figyeltem ahogy a párnába nyomja az arcát. Elmosolyodtam és hátradőltem az ágyban.
Jól tudtam, hogy ez fog történni, már eléggé ismertem a becsiccsentett emberek viselkedését. És magamon is volt időm kísérletezni. - Jóéjt. - mondtam vissza neki és még mielőtt teljesen álomba merült volna kihúztam alóla a zsibbadni kezdő kezem. Önkényesen húztam magamra is a takaróból, ami eddig csak Cirit takarta úgy ahogy és lehunytam a szemeim. Egyre hidegebb volt, de a takaró melegében nem tartott sokáig míg már mélyen húzzam a lóbőrt. |
Elvigyorodtam a dolgon, majd behúzva alsó ajkamat számva rá csíptem az oldalára amitől kicsit megugrott. - Csak nehogy ne hagyjalak aludni.- nyújtottam rá a nyelvemet, majd elterültem melette. - Ha horkolsz megrúglak.- nyüszögtem neki behunyva szemimet, majd a hasamra feküdtem melette a párnára téve fejemet. - Akarod, hogy énekeljek neked valamit altatónak? Ígérem nem süketülsz meg tőle! - vigyorodtam el a dologra, majd megogndoltam magamat és a párnába temettem arcomat mint aki kimúlt. Lehunytam szemeimet, majd kezdtem érezni ahogy minden izmom elernyed és a szemeim is le akarnak tapadni. - Nem is akarok én énekelni...- nyüszögtem a párnába, majd ásítottam egy nagyot és párnába haraptam. - Jóéjt. - motyogtam teli szájjal, majd háttal fordúltam Hasselnek és lehunytam szemeimet. |
- Azt észrevettem... - szólaltam meg és a lányra tekintettem, aki akkor már az oldalamat cirógatta. Az érintésére a hideg végifutott a hátamon és elégedetten felsóhajtottam, de hamar magamhoz tértem és utána le sem vettem a szemem a lányról.
- Veled ellentétben én viszont egy kortyot nem ittam. - húztam össze a szemeim. Hát igen, cirin valóban látszott, hogy nem kellett volna meginnia azt az utolsó kortyot. Pont, mint két éve mikor beült mellém a kádba. Valószínűleg két perc múlva már inkább aludna, mint hogy az én nyakamon lógjon.
- Szóval hasznavehetetlen vagyok és csak fetrengeni fogok míg el nem nyom az álom. - közöltem célomat, amit most mindennél jobban beteljesítettem volna. Hosszúra nyúlt ez az éjszaka és nem épp azért, amiért szerettem volna a kezdetekben... És elpuhultam, szükségem volt a napi legalább négy óra alvásomra. |
Jó nagy saládja volt azt meg kell hagyni és csak pilogtam párat. Ha találgatnom kéne legalább a felére azt mondanám, hogy féltestvérei vannak. Félig meddig figyeltem rá de aztán már csak arra tudtam koncentrálni, hogy lekapjam az ajkait az enyémekkel. Lehet az ital tette de most nem tudtam aludni és csöppet túlbuzgó voltam. Ha csak nem üt le tuti nem fogok egyhamar elaludni. Hagytam, hogy közelebb hajoljon hozzám kérdését követően mire cserfes mosoly jelent meg arcomon. Ajkaimat az övéhez érintve szólaltam fel suttogva. - Egy kicsit elkalandoztam. - vigyorodtam el szemeibe nézve majd végig cirógattam mezittelen oldalát. Felsőfogsorommal behúztam alsó ajkamat és mosolyodva néztem rá. - Nem tehetek róla. Lehet az ital ártott meg. |
- Igen, találkoztam a szüleimmel és az ikremmel, na meg az ő családjával. - ironikusnak tartottam, hogy neki és nekem is volt egy ikertestvérem. Persze, azzal a különbséggel, hogy az enyém nem fehér hajú volt, nem férfi és legfőbbképp nem gonosz. Viszont Theldis oldaláról nézve valamikor még elmentem volna egy Viserysnek. - Alvar a családjával él és járja a világot, mert kereskedő, Rae valószínűleg valahol harcol... Aar ugyancsak a családjával él, Rillét pedig nemrég házasították ki, még Theldis is boldogan él a férjével... - mindenki boldog volt, akárcsak a mesékben. Igaz, hogy talán mikor legközelebb feléjük nézhetek, már a harmincas éveim derekát fogom taposni, ha húzom egyáltalán addig. Alvar pedig addigra pedig már negyven éves lesz. Vicces, hogy mikor legutoljára láttam csak huszonhárom volt... Tizenkét év, nem kis idő.
- Csak a nővérem. Más nem. - feleltem a kérdésére és halványan elmosolyodtam. - Jobb nekik így. - ha ők maguk nem tudnak a feketebárányról a családban akkor nekik sem kell szégyenben élniük miattam. Ezért is volt jó, hogy a Rondrel név sűrűbben előfordult mint akármelyik másik északi név.
Viszont a hére felemeltem a fejem, Ciri felé fordulva. Mintha nem is figyelte volna azt amit mondok. Összehúztam a szemeim, szigorú ábrázatot véve fel, de azonnal megenyhültem mikor kárpótlásul egy csókot kaptam.
Halványan elmosolyodtam mikor elengedte az ajkam és felvontam az egyik szemöldököm. - Figyeltél te egyáltalán rám? - kérdeztem a mosolyból vigyort alkotva és közelebb hajoltam hozzá. |
- De nem tévedtem - feleltem neki nyugodt hangon lehunyt szemekkel. Habár valóban benne volt a pakliban hogy tévedhetek de nem történt meg. Már a tekintetében látni lehetett, hogy nem fog semmi meggondolatlant tenni.
A kirablást nem a kalózságára értettem hanem arra, hogy már két éve elvette azt amit másnak nem adhattam volna oda ha akartam volna sem. Furcsa egy gondolkodás módom volt. Mindenkit elutasított éveken át és senki sem érdekelt a célomon kívűl. De most mégis úgy tűnt, hogy a célomat is szem elől tévesztem sorra és mintha már nem is érdekelne annyira. Habár igéretett tettem de jól tudtam, hogy egy térkép nem elég ahhoz, hogy megbékéljen Sir halálával. Sosem fogok megbékélni de ideje volt beismernem, hogy sose fogom látni.
- Találkoztál velük? - kérdeztem rá, majd a homlokomat érő csókot követően felemeltem fejemet kivácsi pillantást vetve Hasselre. - Ők tudják, hogy kalóz vagy? - kérdeztem rá kiváncsian, majd néztem a szemeibe és elmosolyodtam. Mintha csak meg se kérdeztem volna szólaltam fel hírtelen. - Hé. - Erre ő fel fordította fejét így meg tudtam őt csókolni. Egy hoszabb csókot leheltem ajkaira kipirúlva haloványan. Utána lágyan ráharaptam alsó ajkára és elhúztam pár centire tőle, majd eleresztettem. |
- De mi lett volna ha tévedsz? - húztam össze a szemeim és Cirire néztem aki akkor már teljes kényelembe helyezte magát rajtam. Tévedhetett volna, nagyon könnyen, mert akkor még csak felületesen ismert, nem ismerte a múltam... Bár még így sem teljesen ismert ki, ahogy én sem őt. De nem is volt ez baj... még rengeteg időnk volt beszélgetni.
- Oh, de még mennyire, hogy furcsa. - bólintottam halványan elvigyorodva. Oldalra pillantottam, hogy láthassam úgy ahogy, mert attól, hogy teljesen hozzámbújt a fejét alig láttam a hajtól ami ráborult a vállamra és a mellkasomra.
- Hát ezen nincs mit meglepődni. - utaltam a kirablós részre és halványan elvigyorodva hátravetettem a fejem a párnának. - Elvégre kalóz vagyok és azt hiszem az emberek tudatában örökre az is maradok. - tekintettem vissza Cirire és csak figyeltem mit csinál. Megdörzsöltem a felkarját és félig-meddig leeresztettem a szemhéjam, hogy még pont láthassam az arcát.
- Találkoztam a családommal két éve. Kár, hogy most nem tudom megnézni jól vannak e... - dünnyögtem elgondolkozva és nyomva egy apró csókot Ciri homlokára. A kalózkodásból jutott el gondolatmenetem a családomig, elvégre nemrég ilyenkor még egy cellában rohadtam, ahol azért kaptam egy-két fenyegetést. Még ha a legtöbbjüket ki sem mondták... Viszont Viserys, az a fehér hajú egyenesen a képembe mondta, hogy ha visszatér megöl engem és a gyerekeim. És mivel azt nagyon nem fog találni, ha valóban úgy lesz ahogy mondta akkor bé tervnek a családomat tartogatja. |
- Ebben egyetértünk. - vágtam rá a macskásra meresztgetve egyet szemeimet, majd elmosolyodtam. Azon meg meg sem lepődtem igazán, hogy az emberek nem tudják érdekelni hisz hogy éldekelhetné bármelyik is mikor a hajójához van láncolva. Lát elég embert a hajóján és talán az bőven elég neki. Hagytam, hogy kérdésemet követően feljebb igazítson el magán így miközben kezével a felkaromat fogta én csak néztem rá kiváncsian fejemet fenntartva. - Nem riadtam tőle meg mert tudtam nem teszed meg .- mosolyodtam el a dolgon, majd egyik lábamat feldobtam testére és átkaroltam vele így hozzá dörgölődzve akár egy macska. Nyomtam egy csókot az arcára, majd a nyakához bújva lehunytam szemeimet. - Furcsa ez a sors. Azt se tudtam, hogy kinek a hajóját akarom kirabolni. - motyogtam az orrom alatt halkan de ezt ő ígyis tökéletesen halhatta. - Aztán rájöttem, hogy az áldozatom már előbb kirabolt mint én akartam volna őt...- vigyorodtam el, majd ismét neki dörgöltem homlokomat borostkájának. Szerettem az illatát és egész nap a nyakán lógnák ha tehetném. |
Összehúztam a szemeim, mikor azt mondta hogy a dolog több volt mint nyilvánvaló. Hát akkor úgy látszik tényleg nincs szemem az érzelmekhez, mert nekem semmi nem tűnt fel abból a nyilvánvalóból. Pedig aztán nekem kellett volna, hogy feltűnjön.
- Mert érzelmileg egy macskával vagyok egy síkon. - néztem le Cirire, magyarázatot adva, hogy ezért nem tűntek fel Leéna érzelmei. - Vannak igényeim amit azért néha jó, ha kielégítenek, az is jó ha van előttem kaja meg pia, de úgy ennyi. Az emberek nos... Nem igazán érdekelnek. - húztam fel a vállaim és halványan elvigyorodtam. De csak azon a tényen, hogy egy macskával hasonlítottam magam össze és nem is mondtam teljes hülyeséget. Elvégre, azok a kis dögök öntörvényű állatok akik szarnak mások fejére: pont mint én néhány évvel ezelőtt. Legalább is remélem, hogy a "macska énem" már a múltban hagytam.
Viszont a kérdésére a vigyor lefagyott az arcomról egy pillanatra, míg elgondolkoztam a válaszon. De rájöttem, hogy nem tudok rá válaszolni. Legalábbis... teljesen értelmesen. - Talán azért... - húztam közelebb magamhoz, a kezem a felkarjára helyezve. - ...mert te voltál az első ember aki elfogadott olyannak amilyen vagyok. - néztem rá halványan elmosolyodva, majd felpillantottam a plafonra és a fejem fölött lógó egyik toll lassan kopó színét kezdtem elemezni, mintha olyan érdekes lenne. - Mert ne tudd meg hányan riadnak meg már csak attól, ha bemutatkozok. És hányan ha az éjszaka közepén ordítani kezdek velük és azzal fenyegetem őket, hogy megerőszakolom. - utaltam vissza a két évvel ezelőtt történtekre. Nem mondom, hogy nem jegyeztem meg azt a napot. Talán akkor követtem el életem egyik legnagyobb baromságát azzal, hogy elkergettem Cirit... De mégis, mintha csak hozzám lenne láncolva visszatért. Bár mondjuk elgondolkoztatott a válasz amit adtam. Mi van ha tényleg ez az egyetlen ok amiért szeretem... Mert ő szeret? Bár ennyi erővel akár Leéna is feküdhetne mellettem... de arra mégsem vágytam. Ezért sem találtam magyarázatot arra, hogy miért viszonoztam az ő érzéseit és miért pont az övéket. |
Felvont szemöldökömet azon, hogy jól fogadta és hát azért valahogy nehéz volt ezt elhinnem. Habár már mint mondtam rég tudta a dolgot így megbékélhetett a gondolattal. Figyeltem ahogy leüll az ágyra, majd elkezd levetkőzni - Nem kellet volna kihúznod belőlem...- húztam el számat, majd ahogy ledőlt mellém egyik karja mellé furakodtam és ledőltem mellkasára. - Patkány mondta miután rákérdeztem. - válaszoltam neki és elkezdtem cirógatni borostáját ujjbegyeimmel. - De több volt mint nyilvánvaló a dolog. Nem tudom, hogy nem esett le neked...- vontam fel szemöldökömet őt nézve. Hassel tényleg egy félnótás volt ha az érzelmekről volt szó. Szinte észre sem vette ahogy bele van zúgva az egyik elsőtisztje és még arra is nekem kellet rávezetnem, hogy én sem vagyok közömbös. - Engem miért viszonoztál? - húztam össze szemöldökömet kérdően pillantva rá. Nem értettem mitől vagyok én különb a tündenőtől. |
 /ez a gif már nem is tudom hányszor volt. x3333/
Tévednem kellett azzal kapcsolatban, hogy Ciri nem lesz már ébren. Egyből felé kaptam a fejem, de egyáltalán nem nagy hirtelenséggel. Csak szép lassan fordultam felé és válaszadás helyett is csak az ágyhoz lépegettem és leültem mellé.
- Jól fogadta. - összegeztem végül az egészet és elkezdtem az ingemet fentről lefelé kigombolni. - Fogadhatta volna rosszabbul is. - tekintettem a vállam felett a mögöttem fekvő Cirire. A tekintetem is nagyjából enyit árulhatott el, mert biztosra vettem, hogy még mindig azzal a mélabús képpel bámulok a semmibe. - Lehet tényleg nem kellett volna neki elmondanom... Vagy csak nekem nem kellett volna megtudnom. - sóhajtottam fel kibújva az ingemből és a csizmámat hanagul lerúgdosva a lábamról. Most nem ügyködtem azzal, hogy minden csatot egyesével kicsatoljak, semmi energiám nem maradt hozzá. Csak hátravágódtam az ágyban, Ciri mellé dőlve. - Patkánytól hallottad? - kérdeztem a lányra nézve és felvonva az egyik szemöldököm. Őt nem okoltam azért, hogy elmondta elvégre mégis csak én kértem meg arra, hogy beszéljen. |
Miközben ott feküdtem és lógottam le kezemet benne az üveggel azon gondolkodtam, hogy vajon jól döntöttem-e, hogy elmondtam neki az ami bántott. Hogy elmondtam neki a Leénás dolgot. Így csak bonyolítottam neki a dolgokat. De ha előbb vagy utóbb meg történt volna a beszélgetes a szám járása nélkül is. Hülyeség volt megkérdezni ezt az egészet Patkánytól és talán óriási hibát is követtem el vele. Talán Hasselnek tényleg igaza volt amikor azt mondta, hogy csak ehhez értek. Szemeimet végűl lehunytam és próbáltam valami szépre gondolni és elfelejteni ami minden hülyeséget vagy fölösleges drámát össze hoztam neki. Lehet csak a baj van velem de ő így is szeret. Már amit eddig mutatott nekem így tűnt. Olyan szavakat hallani a szájából amiket még álmaimban sem gondoltam volna. Szemeimet kinyitottam, majd ismét kortyoltam egyet a Whskyből, majd felültem és vissza csavartam rá a kupakot letéve az ágy széllére. Ekkor lépett be Hassel az ajtón kissé gondterhelt arckifejezéssel. Rögtön össze vontam szemöldökömet és rá markolva a takaróra lábaimra húztam, hogy ne tűnjek annyira szemérmetlennek. - Nos? - vontam fel szemöldökömet várva a fejleményeket. - Hogy fogadta a dolgot? |
Már a kezem a kilincsen volt, mikor utánam szólt, hogy várjak. Megtorpantam és a vállam felett hátratekintettem rá, majd ahogy láttam, hogy a lány táskáját hozzá utánam teljes alakommal felé fordultam. Még mindig nem volt rajta ruha, amit nem volt olyan könnyű figyelmen kívül hagyni.
Kezeiből kivettem a táskát és átdobtam az egyik vállam felett, miközben figyeltem ahogy Ciri az ágyhoz lépeget. Igazából nem is fogadtam volna el azt, ha azt mondja hogy nem vár meg. Mindenképpen szerettem volna ha megvár, mert a ma napot még nem zártuk le kellőképp.
Alighogy kiléptem az ajtón megcsapott a hideg levegő, amire azért nem voltam felkészülve, mert egészen addig abban a tudatban éltem, hogy délre tartunk. Viszont ez kezdett komolyan elgondolkoztatni az úticélunk felől... A kapitány híd irányába indultam, de már messziről kiszúrtam, hogy Patkány állt a kormánynál és félő volt, hogy ott helyben elalszik. Két ujjamat a számba dugva függyentettem egyet, ami a hangerejéből ítélve fel is riasztotta a tündét. Szinte riadtan megemelte a fejét, amit aztán visszafordított a tenger felé. Halványan elvigyorodtam és körbenéztem, hátha a sötét ellenére is észreveszem Leénát, de egy lélek sem volt a fedélzeten félnótás tündebarátomon kívül.
Leballagtam a legénységi kabinokhoz, ahol aztán nem kellett túl sokat keresgélnem a nőt. Valószínáleg már későre járhatott, mert két kártyázó ember kivételével mindenki aludt. Ők is csak egy fejbiccentéssel és egy halk "kapitánnyal" köszöntöttek, mert nem akartak senkit sem felzavarni. Rajtuk kívül még egy ember volt ébren, aki pedig nem más volt, mint a tündenő. Az ágyán ült, holmija a párnáján hevertek. Amikor meglátott felemelte rám a fejét, majd a szemét forgatva és egy mély sóhaj kíséretében arrébb tolta a mellette elterülő kuplerájt, ami néhány ruhából és gyógynövényekből állt. Tudta, hogy maradni fogok, így hát a számomra kerített helyre szépen le is ültem.
 - Visszahoztam a táskád. Otthagytad nállunk. - néztem rá levéve a vállamról az említett tárgyat és átnyújtottam a tündenőnek. Az halványan elmosolyodott és a lábaira rakva rákönyökölt és felém fordult. - Miért nem jöttél be érte? - kérdeztem felvonva a fél szemöldököm, amire megint csak egy halvány mosoly volt a válasza, a mostanit viszont összehasonlítani sem lehetett volna az előzővel. "Hassel, nyögd ki mit akarsz." szólalt meg kiegyenesedve, hátát pedig a hajó falának vetve. "Ismerlek már egy ideje és nem szokásod csak úgy érdeklődni az emberek után."
- Valóban nem? - kérdeztem szinte meglepetten, pedig én magam is tudtam rá a választ. - Úgy látszik pedig többször kéne. - húztam fel a vállaim és a nőre tekintettem, aki csak megrázta a fejét, de egy szót sem szólt. Leéna nem volt a beszédesség mintaszobra, ami soha nem is zavart, de akkor nem tudtam mire véljem. Sejtettem, hogy tudja miről akarok vele beszélni, de lehet hogy fogalma sem volt róla... nem árulta el.
- Szóval... - kezdtem bele véve egy mély levegőt, de félbeszakított. "Ne aggódj nem kell nekem most beszédet tartanod." pillantott oldalra, majd egy keserű mosollyal vissza rám. "Tudom, hogy Danar szája eljárt, képtelen nekem hazudni az a marha. Tudom, hogy miről szeretnél beszélni, de szertném ha tudnád, hogy teljesen tisztában vagyok a helyzetemmel. Csak az elsőtiszt vagyok, semmi több. Tudom." nézett rám még mindig azzal a keserű mosollyal az arcán, ami egyre jobban kezdte elvenni a kedvem és a torkomat összeszorítani, mintha csak bűntudatot próbálna benne gerjeszteni.
- Több vagy te, mint egy elsőtiszt. - néztem rá teljesen komoly ábrázattal, mire ő csak felnevetett szomorkásan és hátravetette a fejét a falnak. "De annyival még mindig nem több, mint Cirill, ugye?" kérdezte a szeme sarkából rámpillantva. Nem feleltem, mert nem tartottam célszerűnek, ő maga is tudta a választ. Lesütötte a szemeit és sóhajtva a földre tekintett, mintha csak bántaná a válasz amit ki sem ejtettem. "De akkor most már tudod, hogy az elsőtiszted még ha több is annál, nem épp arra vágyik amire te. Én nem szeretnék csupán a védőangyalod lenni, azt pedig főleg nem szeretném hogy úgy nézz rám mintha csak a testvéred lennék. Nem vagyok én a bátyám... Persze, tudom, hogy az én hibám, mert soha nem mondtam neked semmit. De te pedig olyan vak vagy mint a segglyukam már megbocsáss." pillantott rám szemeit összehúzva, a megjegyzésen pedig csak halványan elvigyorodtam és felhúztam magam mellé az egyik lábam.
- Sajnálom Leéna... De akkor sem én vagyok erre a megfelelő ember. Még ha Ciri nem is lenne... "Akkor is ezt mondanád." folytatta a félbehagyott mondatomat és mosolyogva nézett rám, ugyanúgy akárcsak eddig. Elhúztam a számat és bólintottam egyet. - Még én sem tudom megadni azt amire vágysz, bármennyire is szeretnéd. - néztem rá mély együttérzéssel a szememben, mire most ő bólintott. "Tudom, Hassel..." suttogta és felém fordította az arcát, amiről az a kesernyés mosoly eltűnt, de még így is szinte bántó volt ránéznem. Sikerült elérnie, hogy bűntudatot érezzek azért, amit egyáltalán nem érzek. A fejét a vállamra hajtotta, szótlanul meredve előre a falra. Szavak nélkül is értettem minden egyes tettének okát és még ha nem is mondta ki, de tudtam, hogy megbántottam. Mert ebből a helyzetből máshogy nem tudtam volna kimászni. Mindent harcban maradandóan sérül az egyik fél. Ez is egy ilyen volt és nem én sérültem meg kivételesen...
Így ültem egészen addig, míg a tünde úgy nem tűnt, hogy elaludt. Akkor aztán óvatosan lehámoztam az ujjait, amik időközben az enyémhez csavarodtak és hagytam hagy aludjon. Amikor a fedélzetre értem már a két kártyázó ember is elaludt és engem is már az álom kerülgetett. Nem is számítottam arra, hogy a kabinomba lépve egyáltalán még ébren találom Cirit, mert én magam sem tudtam volna megmondani mennyi idő telt el. Elmerültem a gondolataimba. |
 Pillogva néztem rá hsizen nem értettem mire értette azt,hogy gyorsan tanulok. Nem tettem semmi különöset csak pucéran elé álltam és nyomtam az ajaika egy csókot. Haz vissza tér felvilágosít erről efelelől biztosíthatom. Csak mert én egyátalán nem érettem mire akar kijukadni ezzel. Aztán... csak rájöttem, hogy mit is értett ez alatt. Elvigyorodtam fejemet rázva és néztem rá jókedvel. - Pedig nem választott el sok tőle. - válaszoltam neki és tény nem zsarolásból tettem de ha már így mondja nem hagyhattam ki a dolgot. A csókra elmosolyodva néztem utána, majd az jóéjtre még inkább kipirúltam és kivirúltam mint eddig. Figyeltem ahogy az ajtóhoz lépked, majd kerestem rajta Leéna táskáját. - Várj! - Szólaltam fel hírtelen, majd a táskát felemelve a földről hozzá léptem és neki nyújtottam. - Siess vissza. Megvárlak. - mosolyodtam el, majd miután elvette a táskát hátráltam pár lépést és megfordúlva az ágyhoz tartottam nyugodt léptekkel. Féltettem ez valóban így volt és magamat is... De így az éjszaka közepén talán meredek volt ez a beszélgetés. Mindenesetre neki kellet meghoznia ezt a döntést. Az ajtó záródásával ülltem le az ágy széllére, majd néztem magam elé. Vettem egy mély lemondó sóhajt, majd felemeltem az üvegemet és kinyitva meghúztam egy kicsit. Félő mire vissza ér az üvegem aljára fogok nézni... - Ez van Ciri...- meresztgettem egyet szemimet, majd jött a következtő korty. Elfeküdtem hason az ágy széllén a fenekemet betakarva a takaróval és ledöntöttem fejemet a párnára oldalra nézve míg kezem az ágy melett lógott benne egy whiskys üveggel. |
 Végig figyelemmel kísértem minden lépést, ahogyan egyre közeledett felém. Szótlanul álltam és hagytam neki, hisz az egyik felem pontosan arra vágyott amire így próbált rávezetni... mintha csak zsarolni próbálna vele.
Figyeltem ahogy hátrább lépeget és leereszti a karjait, kebleiről a tekintetem pedig akkor szakadt el végleg mikor elvigyorodva megráztam a fejem.
- Hihetetlen, hogy milyen gyorsan tanulsz Ciri... - nevettem fel halkan, majd oldalra fordulva lehajoltam és felkaptam egy inget a szerteszét heverők közül. Magamra húzva lépegettem közelebb hozzá, lehajolva hozzá és végtelenül közel kerülve az arcához. Én már rég döntöttem és ha ez már megtörtént akkor nagyon nehéz lett volna elbizonyontalanítani. De Cirinek majdnem sikerült, amivel azért részint lenyűgözött. Bár azért eléggé nem fair módszerrel jött ellenem. - De a zsarolót nem lehet ilyen könnyen megzsarolni. - húztam fel a szám egyik sarkát, majd nyomtam egy apró és gyors csókot az arcára. Begomboltam az utolsó gombom sietősen, majd hátraléptem. - Jóéjt, szívem. - vigyorogtam még továbbra is, majd elindultam az ajtó felé, nagy lépésekben. Minél előbb túlakartam esni a dolgon és így is nehezemre esett csak úgy otthagyni Cirit. Csak úgy, ki sem használva az alkalmat. Ez igazán nem illett hozzám. |
 A kérdésére csak le pillantottam a takaróra magam előtt, majd vissza rá és elmosolyodtam. - Megérdemli... Kétség kívűl megérdemli!- ekkor lehúztam magm ról a takarót, majd lábaimat ledobva az ágyról felálltam és elé léptem. Két kezemet az arcára helyeztem és elmosolyodva felső testemmel így hozzá simúltam. Magasabb volt tőlem így egy csöppnyi nyújtózkodva álltam lábujjhegyre és nyomtam ajkaira egy röpke csókot. Ezután csak a szemeibe néztem vissza ereszkedve talpamra.- De nem arról van szó, hogy megérdemli vagy sem hanem, hogy ő így is tudja. - húztam gyöngéd mosolyt arcomra. - Tudom, hogy beszélni akarsz bármit is mondok és épp ezért döntöttem úgy, hogy inkább lefekszem aludni. - Vettem egy sóhajt, majd hátrébb léptem magam mellé eresztve kajraimat. - Most akarsz vele beszélni.... - mondtam neki úgy a dolgot mintha csak tudnám mi volna a következő lépése. Nem akartam valóban, hogy beszéljen vele. Nem féltettem a helyemet a szívében és nem is ezzel volt problémám. Magamat féltettem amit nehezen láttam be. Attól féltem, hogy ezek után méginkább gyűlölni fog hiszen ha eddig nem jutott eszébe Hasselnek akkor erre valakinek emlékeztetnie kelett. Ez a valaki én voltam... |
 Összehúztam a szemeim, mikor végül mégis bevallotta, hogy Leéna volt az. Majd csak egy sóhajjal egybekötve grimaszoltam egyet, a tekintetem a földre fordítva. Már mikor az első mondatot tudtam mire akar kilyukadni, de végtelenül meglepett az, ahogyan a helyzetet kezelte. Mintha nem akarná, hogy beszéljek a tündével, sőt mintha zavarná a téma. Persze, értettem hogy annak nem örül, hogy akad még egy valaki aki olyan érzéseket táplálhat irántam mint ő... de tudnia kellett volna, hogy semmi veszélyt nem jelnt ránézve.
Már a legelején tudtam, hogy mit fogok neki mondani és ez akkor sem változott, mikor a magánmonolgja végére ért és csak akkor emeltem fel a tekintetem a földről. Épp akkor vetkőzött, egy pillanatra hiú ábrándokat keltve bennem, de hamar el is kergettő őket azzal, hogy befeküdt az ágyba és magára húzta a takarómat.
Sóhajtottam és felkeltem az ágyról. - Csak egy kérdésem van Ciri, ami elmondja a döntésem... Szerinted nem érdemel meg annyit, hogy a számból hallja az igazat? - fordultam a lány felé, kíváncsian tekintve rá. |
 Nem válaszoltam neki arra a kérdésére eleinte, hogy ő volt-e az csak egyszerűen pakoltam ki a rumot és a whisky-t a táskámból. Fel emeltem tekintetemet rá az italos üvegekről és néztem nyugodt pillantással. Észre vettem a táskáját a nőnek amiért valószínűleg vissza akart jönni. De ha nem akart beszélgetni akkor miért csapta be az ajtót? Valahol belül azt akarta, hogy felfigyeljen rá, hogy felfigyeljünk és észrevegyük. Korábban megtörtént mint hinné. Ahogy ő választott én úgy emeltem meg a rumot, majd biccentettem és vittem magamnak a whisky-t. Lehuppantam az ágyra, majd felé nyújtottam azt amelyet ő választotta. Lecsavartam a kupak tetejét, majd úgy ahogy van a fekte üvegből kortyolgattam ki. A végén elégedett sóhajjal töröltem le ajkamat és néztem magam elé. - Ő volt az. - pillantottam rá komor ám de a helyzethez képest nyugodt arckifejezéssel. - Gondoltál már arra, hogy jobb hagyni őt, hogy maga eméssze a dolgot? Elvégre ő is jól tudja, hogy nem lehet semmi sem köztetek... Csak gondolj bele.- húztam el ajkamat, majd néztem az üvegre. - Az előbb látott minket együtt szóval. Ezt ő is nagyon jól tudja. - igazítottam meg hajamat oldalra pillantva. - Másfelől ha közlöd vele, hogy nem, arról amiről jól tudja, hogy lehetetlen csak fölöslegesen kínzod meg őt és magadat is ezzel a beszélgetéssel. Ha tudná, hogy tehetne a kapcsolatotokért valamit akkor már rég megtette volna. - vontam meg vállamat, majd ismét megdöntöttem az üvegemet. - Amúgy meg csak felhúzol magaddal szemben egy falat nála és elrontod a kapcsolatotokat. - ittam még egy utolsó kortyot az italból, majd vissza csavarva tetejét letettem az ágy lába mellé. - Úgy gondolom az lenne az egészből. Egy fölösleges probléma ami elkerülhető volna azzal ha kis titkot megőrzöd. Nem kell mindent tisztázni. Valami magától értetődő. - Közben melette állva elkezdtem levetkőzni. Kint már rég sötét volt így fura is volt, hogy megjelent épp ekkor a lány. - Mindenesetre...- lehúzva magamról szoknyámat a földre eresztettem, majd pucéran bemásztam az ágyba és magamra húztam a takarót idomaimat takargatva. - Én el teszem magamat holnapra. Rád bízom, hogy beszélsz-e vele... Döntsd felelősségteljesen. - mosolyodtam el és néztem rá üllve az ágyban és magam előtt tartva a takarót. |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
