|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.23. 12:00 - |
Cirill Tretogor & Hassel Lalbor Rondrel |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 A táskához lépegettem, leülve az ágy szélére az ölembe véve azt. Fogalmam sem volt arról, hogy a nő mit tarthatott benne, de ahogy kutakodni kezdtem benne, csakis a gyógyításhoz használható dolgokra bukkantam. Mindenféle undorító lére üvegekbe zárva, illatos és szagos növényekre amik már meglehetősen rothadtak tűntek, de valószínűleg csak az én teljesen tapasztalatlan szememnek. Semmit nem értettem a gyógyításhoz, a tündék gyógyító szokásaihoz pedig még annyit sem. Nem szeretik részletezni a kívülállónak a szokásaikat és ez alól sem Leéna, sem pedig Patkány nem kivétel. Bár igazából soha nem mutattam túl nagy érdeklődést a szokásaik iránt.
Felemeltem a fejem a táskából mikor meghallottam Ciri hangját. Meglepetten és kissé értetlenül pislogtam fel a lányra szavai hatására. - Nem ő volt? - kérdeztem nem kis döbbentettel a hangomban, majd a táskába visszapakolva a belőle kihalászott holnikat visszaraktam azt az ágy mellé. - Akkor ezt majd később vissza viszem neki... - mondtam a táskára sandítva, majd újból Ciri felé fordulva. - Egyébként az igazat mondanám neki. Azt, hogy... persze nem ilyen nyersen, de hogy egyáltalán az égadta világon semmi nem lehet köztünk. - feleltem végül a kérdésre és előredőltem megvonva a vállaim.
Viszont az ivás kérdés felkeltette az érdeklődésem. - Rumot. - feleltem félvigyorra húzva az ajkaim. Mindig rumot ittam, ritkán lehetett mást látni a kezemben az alkoholos italok közül. Nem mintha a többit megvetettem volna... egyszerűen a rum volt az amit szerettem. |
 Biccentettem a dologra, majd a kezembe kapva a kulacsot kiléptem a kabinon. Azonnal észre vettem ahogy sietős léptekkel lobogott el Leéna. Összehúztam szemeimet, majd úgy döntöttem nem láttam semmit. Nem tudtam mit mondhatnék hisz féltettem Hasselt ettől a beszélgetéstől. Másfelől meg tudtam, hogy ez most egy jó alkalom volna arra, hogy ha más nem kihúzza belőle az igazságot amit már ha minden igaz tudunk így is. Csöndben néztem utána a kulacsom nyakát szorongatva, majd vettem egy mély sóhajt és úgy döntöttem nincs szükségem a vízre. Van egy jó rumom és egy üveg Whisky-m a zsákomban... A szomjamat az is oltja. Tettem néhány hátralépést, majd belépve a kabinba néztem Hasselre. Az ajtóban álltam csendben pár másodpercig és néztem rá emésztgetve, hogy mit is mondhatnék. - Ha Leéna lett volna az mit mondanál neki? - vontam fel szemöldkömet kiváncsian, majd a rumlin átkászálódva előszedtem zsákomat és kihúztam egy rumos üveget. Kitettem az asztalra, majd a whiskys üveget is mellé helyeztem el. - Mit iszol? - vontam fel szemöldökömet ajkaimat egymásnak préselve egy rövidke mosolyal arcomon. |
Egy hangos sóhajtás kíséretében ültem fel, miután Ciri lekászálódott az ágyékomról. A kezeimet a fejemre tapasztva megdörzsöltem a szemeim, majd leengedve az egyik kezem oldalra pillantottam a lányra és bólintottam.
- Ha Leéna volt az feltétlenül szólj... - fújtam ki a levegőmet újból és a lábaimat oldalra csúsztatva talpra álltam a padlón. Ezen a hajón valahogy mindenki értett a tökéletes időzítéshez, mindenki nagyon szeretett csak úgy megjelenni és eltűnni egyik pillanatról a másikra. Bár fogalmam sem volt arról, hogy a tündenő miért jöhetett volna vissza és arra sem volt túl sok tippem, hogy akárki miért rontott volna be csak úgy a kabinomba. Értem én, hogy kevesen vagyunk és szinte már családias a légkör ilyen kevéske ember mellett, de nézzük csak... Még mindig én vagyok a kapitány és ez a kabinom, ahova csak azok járnak be akiknek joga van rá. Ha valamelyik kis mitugrász matróz volt vicces kedvében, garantáltan levágom a tökét.
Ahogy Ciri kilépett az ajtón körülnéztem a rendetlenség uralta a kabinon, viszont nem kellett sok idő, hogy kiszúrjam az egyetlen rendben lévő tárgyat bent. Leéna táskája volt az, ami ott lapult az ágyam mellett félig kibontva, így az üvegek szép sorjában lógtak ki belőle. Egyből leszűkítettem a kört tündenőre, mert minden bizonnyal ő jöhetett vissza a holmijáért... csak nem épp az fogadta amire számított. |
 A fenékmarkoláson meglepődtem de hagytam neki, hogy úgy csinálja ahogy ő akarja. Természetesen nem zavart. Amikor ajkaimtól elvált már kaptam volna nyaka után de megszólalt így megjelent egy sunyi kis vigyor arcomon azonban válaszolni sem volt időm. A csapódó fa hangjára azonnal lehuppantam Hassal derekán és kezeimme a férfi mellkasán tekintettem hátra kinváncsian, hogy kivel van dologm. Azonban az, hogy ki az nem változtatott a helyzeten, hogy éppenséggel nem alkalmas a helyzetünk. Szóval gyorsan lemásztam Hasselről és mellé üllve hagytam, hogy felüljön, majd rá pillantottam. - Kimegyek. - mondtam neki elvégre ha Leéna is jött vagy ha Patkány is akkor sem akartam zavarni ha valaki annyira ideges, hogy a kapitány ajtaján rontson be. Ígyaztán felálltam és elindúltam kifele, hogy igyak egy kis vízet és Hasselnek is hozzak némit. Habár van másom is aminek ezerszer jobban örülne de azt csak akkor kapja meg ha elment az aki bejött. |
 Féloldalasan elvigyorodtam és fölé hajolva próbáltam újból megcsókolni, de Ciri gyorsabb volt nálam és a vállaimnál fogva hátralökött az ágyon, fölém kerülve. Összehúztam a szemöldököm, mintha csak megharagudtam volna rá egy pillantra, de hamar elvigyorodtam és felvontam fél szemöldökömet. A kezeimet a hátára csúsztattam, majd onnan le a fenekéig, miközben figyeltem, ahogy egyre közelebb kúszik hozzám.
Ösztönösen kissé hátrafeszítettem a fejem és oldalra döntöttem, mikor az ajkai az állkapocsom vonalához értek, majd ahogy az ajkamhoz csak belemarkoltam a fenekébe ls viszonoztam a csókját.
- Milyen játékot szeretne is játszani a kishölgy? - dőltem teljesen hátra az ágyon, így elérve azt, hogy az ajkaim akárcsak a mondat elejére, de elszakadjanak az övétől.
Azonban a választ nem igen kaphattam meg, mert a kabinom ajtaja igen nagy erővel csapódott be. Valószínűleg nem is foglalkoztam volna vele, ha Ciri nem mondja el a Leénával kapcsolatos dolgokat, mert abban a szent pillanatban, hogy megláttam az ajtót becsapódni csak arra tudtam gondolni, hogy a tündenő lehetett az.
- Lehet mégsem várhat. - húztam össze a szemeim, a kezemet visszacsúsztatva Ciri hátán keresztül magam mellé és felnéztem a lány alakjára teljesen tanácstalanul. |
 Felvontam szemöldökömet a dolgon hiszen eddig ezt akarta. Beszélnie Leénával és végre letisztáni azt amiről újonnan kapott tudomást tőlem. Meglepetten pislogram ahogy vállaimra téve két kezét tepert le az ágyra és felém mászva csókolt bele nyakamba. Mellkasomat csöppet megemelve sóhajttam fel halkan az érzésre amit teljesen kirázott. Elvigyorodtam, majd két karomat magam alá rendezve félig felülve tartottam vele magamat. - De. - hajoltam közelebb hozzá, majd alig néhány miliméterre megálva néztem bele szemeibe. - Várhat. - válaszoltam neki suttogva, majd közelebb hajoltam. Ajkaink már épp, hogy össze értek mikor hírtelen a hátamra vágtam magam vissza és sunyin vigyorogva néztem rá. - Játszani akarsz?- vontam fel szemöldökömet inmáron csöppet perverz félmosolyal arcomon. - Akkor játsszunk! -Hírtelen rátapasztottam kezeimet a vállára és a hátára tepertem így én kerűltem felülre. Négykézláb felette hajoltam közel arcához, majd hozzá simúlva mellkasával az enyémmel csúsztam álláig. Bele csókoltam állkapcsára és ajkaihoz emelkedve csókoltam meg. |
Összehúztam a szemöldököm, mikor engedélyt adott arra, hogy beszéljek Leénával, holott nekem már a legkevésbé sem volt hozzá kedvem, sem hangulatom. Épp hogy csak visszajött a jó kedvem, aminek végtelenül örültem, nem akartam máris elrotani egy mély, érzelmekről szóló filozofálással.
Egészen addig a padlót figyeltem, míg nem azt mondta féltékeny lenne ha így mennék a tündenőhöz. Csak elvigyorodtam és felé fordultam a fejemet rázva.
- Ugyan... Leéna még várhat. - közöltem közelebb húzódva hozzá a vállaira helyezve a kezeim és hátradöntöttem az ágyon, a szándékaim egyáltalán nem is titkolva. Közel hajoltam hozzá és a nyakába csókoltam, haját félretűrve az útból. Megtámaszkodtam a kezeimmel, majd feljebb tolva magam félrebillentettem a fejem. - Vagy nem úgy gondolod? - néztem Cirire, halvány vigyorral a képemen. |
 Kiváncsian tekintettem fel rá ahogy vissza kérdezett és arcomra széles és reményteli mosolyt húztam. Biztam abban, hogy végre valami jót tettem vele. Hagytam, hogy kezeimet megfogva téremre állítson és így közelebb húzzon magához, hogy hozzám hajolva hosszasan megcsókoljon. Fura volt, hogy most ő kezdeményezett de örültem neki. Átkaroltam nyakát és úgy ölteltem magamhoz ahogy csókolt, majd ahogy elváltak ajkaink karomat végig simítva vállán eresztettem le az övéink és tettem rá kézfejére. Lehunyt szemmekkel mosolyodva dőltem neki a homlokommal homlokának ahogy azt ő is tette. - Ennek örülök... - suttogtam halkan, majd eltávolodva tőle felálltam két lábamra, majd leültem mellé ismét. - Most már megengedem, hogy beszélj vele. -mosolyodtam el a dolgon és habár ez most úgy hangzott mintha irányítani akarnám de nem... Csak azt akartam, hogy ne keljen átvánszorognia az egész hajón. - De vegyél fel valamit mert még a végén féltékeny leszek... |
Felvontam szemöldökkel figyeltem, hogy mit csinál, de amikor a kötéseimet kezdte lecsavarni rólam magyarázatot kaptam. Sziszegve hagytam neki, mert tudtam hogy csak jót akar ezzel nekem. És ez be is igazolódott ahogy kezét egyik sebemre helyezve az forradni kezdett. Önkénytelenül elmosolyodtam, mikor az összes többi sebem is ugyanígy összeforrt, mert leírhatatlanul örültem annak, hogy nem kell hetekig fetrengenem szinte teljesen mozdulatlanul.
Mosolyogva figyeltem mit csinál, de igazából az is rendesen lekötött, hogy a begyógyult sebeim figyeltem. Felvontam a szemöldököm mikor megkérdezte hogy érzem magam. - Hogy hogy érzem? - kérdeztem elvigyorodva és a kezeit megfogva közelebb húztam magamhoz, mindekőzben közelebb hajolva hozzá és egy valamivel hosszabb csókot nyomtam az ajkaira. - Remekül Ciri, remekül... - engedtem el az ajkait és mosolyogva billentettem félre a fejem a homlokom az övének döntve. |
Szélles mosolyt húztam ajkamra szavait hallva és igazán örültem, hogy ezt hallhatom tőle. Habár ő nem mondta ki konkrétan de az is sokat jelentett számomra, hogy így kifejezte magát. Azonban mikor kezem fényét vettem észre azonnal riadtan ugrottam egyet és néztem rá ijedten. Nem tudtam mi történik és rettegtam attól, hogy ez valami rossz. Hassel azonnal kezem után kapott és nézte azt. - Mi történik? - néztem rá riadtan és szaporán véve a levegőt. Ahogy rá tapintott a lényegre, hogy gyógyítom őt rögtön megnyugodtan. Már más miatt voltam izgatott. Letérdeltem hírtelen két lába közé és egyszerűen megragadtam az inget ami rajta volt és letépkedve róla elkezdtem a kötését lehámozni testéről. Amint egy megtörtént kezemet a sebre helyeztem, majd egyik pillanatról a másikra áradt szét a zöldes fény a testén és húzta össze a sebeket, majd gyógyította be úgy mintha ott sem lettek volna. Elképedve rogytam le a lábamra és néztem elképedve rá . El se tudtam hinni, hogy ezt én tettem. De ez sok mindent megmagyarázott. Nem zavartattam magam, hogy nincs rajtam elsónemü azonnel felrántottam a szoknyámat a melleim alá és szemügyre vettem a hasamon lévő vágás nyomát amit az a személy ejtette rajtam aki az ikremnek adta ki magát. - Ezért gyógyulok ilyen mértékben...- állapítottam meg magamnak a dolgot közben szemügyre vettem a sebet, majd vissza Hasselre kezemben szorítva szoknyámat és mellem alatt tartva valamivel. - Hogy érezed magad? - kérdeztem rá a dologra kiváncsian, majd leeresztettem szoknyámat. Már nem kezeltem olyan szűziesen ezt az egészet elvégre nem volt min szégyenlősködnöm. |
 Szótlanul figyeltem ahogyan leül mellém és a kezemre csúsztatja az övét. Óvatosan rákulcsoltam az ujjaim az övére és hallgattam amit mondd. Halvány mosoly kúszott fel az arcomra mikor azt mondta szeret és egy óvatos csókot nyomtam a feje búbjára, mert úgy, hogy a fejét a vállamra döntötte mást nem tudtam tenni.
- Én csak ennyit akarok Ciri. Se többet, se kevesebbet. - utaltam arra, hogy csak annyira vágyom, hogy ő szeressen. Furcsa volt mindezt kimondanom, mert soha nem gondoltam volna, hogy valaha akárkinek is ezt mondhatom, se most... Most végtelenül örültem, hogy van ezt kinek mondanom.
Igazából attól riadtam meg, hogy Ciri megriadt. Elkaptam a fejem, még mielőtt fejét felkapva az államba fejelt volna és a tekintetét követve én is a fényforrás irányába néztem. Én azt már láttam előtte és sejtettem, hogy gyógyító hatású volt.
- Ne félj... - nyúltam a keze után és figyeltem, ahogy még az apró kis vágások is sorban forrnak össze az érintése nyomán, mintha csak a sejtjeim regenerálódása felgyorsult volna egy pillanat alatt. - Látod? - engedtem el a kezét, az immáron összefort sebekre mutatva mindkét felkaromon. - Gyógyítasz. Nem hazudtak a mágiáról a véredben. |
 Már épp rá akartam kérdezni, hogy miért nem mikor észre vettem az arcán azt amit nem hittem volna hogy valaha is fogok. Nem beszélve a szavakról amik olyat árúltak el amit nem mondott ki. Eddig azt hittem egyedűl én szeretem ő pedig harcol magával és próbálja kideríteni mit érezhet. De már megvívta ezt a harcot és rájött miközben én nem vettem ezt észre. - Ne haragúdj. - sütöttem le szemeimet, majd felálltam csöndben és mellé huppantam az ágyra. - Nem tudtam...- suttogtam halkan, majd neki döntöttem fejemet a vállának. - Csak azt akarom megadni amire vágysz...- motyogtam zavartan, majd felemeltem rá tekintetemet és kezére csúsztattam az enyémet. - Szeretlek. - mondtam neki elkeseredett pillantással. Meglehetősen kellemetlenűl éreztem magamat hiszen a szabadságától én választottam egyedül el és nem tudok mit tenni annak érdekében, hogy vissza is adjam neki. A halálommal elveszek tőle de kap is valami fontosat. De a boldogságot nem csak bennem találhatja meg...Szemem sarkából azonban valami kékes fényt vettem észre amire lekaptam tekintetemet ott fénylett az egész tenyerem. Hassel sebzett karján volt így aztán sorra forradtak össze a karján a sebek és teljedt tovább a hatás mellkasának felére. Azonnal elkaptam tőle kezemet riadtan és tenyeremet néztem ami oylan volt mintha egy tengeri látvány volna egy barlangban mikor fény szűrődik ki a víz alól. A kezemen épp ilyen fénycsóvák voltak amik úgy hullámzottak akár a víz felszíne. - Hassel? - néztem rá riadtan mintha csak ő tudná a választ erre a kérdésre. |
Nem kicsit döbbentem meg akkor, mikor szinte számonkérően kérdezte, hogy miért nem öltem meg. Csak felvontam a szemöldököm és megráztam a fejem. Nem akartam elhinni, hogy ő ezt komolyan gondolja, hogy ő komolyan képes lenne ezt elfogadni. Nem akartam elhinni az ekkora hülyeséget, hisz nincs olyan ember aki ennyire képes lenne valaki másért.
- Nem megyünk vissza. - kaptam el a kezét és a szemeim összehúzva néztem a lányra, kérleléssel a tekintetemben. Nem akartam ezt hallani tőle... mintha csak nem lett volna tisztában azzal, hogy mit jelent ő számomra. Úgy éreztem mintha semmiben vette volna az érzéseim.
- Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy el kéne fogadnom az alkut... De nem tettem, tudod miért? - akkor már én beszéltem számonkérő hangon. - Mert inkább vagyok boldog egy átokkal a nyakamon, mint boldogtalan nélküled. - húztam össze a szemeim ismét, miközbe a lány arcát fürkésztem. Felsóhajtottam és elengedtem a kezét, mert az előbbi mondatom olyan volt, amit soha nem gondoltam volna, hogy kiejtek a számon. - El tudod képzelni mit éreztem volna miután megöllek? - kérdeztem felvonva a szemöldököm és a szemem sarkából Cirire pillantva. - Csak képzeld el azt, hogy te mit éreznél. |
 Kiváncsian figyeltem ahogy mesélte a dolgokat. Mikor az én rejtett mágiámról beszélt elfintorodtam és majdnam felnevettem. Egyedűl az tartott vissza, hogy Hassel nagyon is komolyan beszél. Akkor pedig csak nem hülyeség amit mond. De nem változtat a tényen, hogy nem hiszem el, hogy mágiával rendelkezek. Vissza tartva a nevetést hallgattam tovább őt és hát a nevetés magától is elmúlt ezek után halottaktól. Nagyranyílt szemem meglepetten és csak az tudott az eszembe jutni, hogy azonnal vissza kell mennem. Van csónakunk ha kell azon megyek vissza de vissza kell adnom neki a szabadságát. Akadozva szólaltam fel csöppet megrökönyödve. - Miért nem öltél meg? - kérdeztem tőle számonkérően mintha csak valami roszat tett volna. - Te nem vagy józan... - nevettem fel kinomban, majd hajamba túrtam. - Meg kellet volna őlnöd!
Talán önző dolog volt tőlem, hogy ezt akartam tőle, hogy ezt kértem volna tőle ha hamarabb megtudom de... De a szabadsága forog kockán. - Még vissza mehetünk. - néztem rá úgy mintha csak arra kényszerített volna, hogy a 8 éves gyermekemet hagyjam ott a mólón. |
 Figyeltem ahogy közelebb lépeget hozzám és a lábaira ülve leül velem szembe. Először ránéztem, majd a földre és végül újból Cirire tekintetettem.
- Míg abban a cellában üldögéltem meglátogatott egy Lord... Valami Krobin, már nem emlékszem tisztán a nevére. De nem is ez a fontos. - legyintettem, mert nem akartam elterelni a szót a fontosabb dolgokról.
- Elmondott mindent, hogy miért kellettél a fehérhajúnak és mindent az átkommal kapcsolatban. - mondtam elgondolkozva azon egy pillanatra, hogy talán mégsem kéne a teljes igazságot elmondanom, de elvetettem. Egyszer az életemben teljesen őszintének kell lennem és ha nem Cirivel akkor mégis kivel legyek az? - A családod, vagyis mondjuk inkább hogy a véred különleges, mágiával van átitatva és nem kis hatalmad van amiről nem tudsz. És nem kevésbé szeretnének megszabadulni ettől a hatalmadtól. - húztam el a számat és oldalra pillantottam a falra. - A Lord alkut ajánlott nekem és elmondta, hogy az átkom megtörhető napfogyatkozáskor. Az alku szerint pedig elengedett volna és megtörte volna az átkomat, ha megöllek téged és a másik fehérhajút, a férfit aki az ikrednek vallja magát. - nem mondtam meg neki, hogy gondolkoztam az alku elfogadásán, csak kerültem a tekintetét, mert abból talán kitudta volna olvasni ezt. De nem voltam képes a képébe mondani, hogy az én szabadságomért képes lettem volna - mégha csak egy pillanatra is - feláldozni az ő életét. |
 Az ajtóban álltam és épp a kilincsre tettem volna rá kezemet mikor megszólalt. Rá kaptam tekintetemet meglepetten és értetlenkedtem, hogy mégis miért állított meg. - Valami baj van? - kérdeztem rá de hamar érkezett is a válasz. Összeráncolt szemöldökkel közelítettem meg és áltam meg előtte. Nem tudtam velem miért akarna őszinte lenni. Vagyis... eddigis az volt nem? Másfelől egy cellában volt, nem történt vele semmi sem. Csak a falhoz volt láncolva és néha oda dobtak elé valami eleséget, hogy ne haljon éhen. Nem történhetett vele semmi különös... De ha mégis el akar mondani valamit akkor... Úgy döntöttem letérdelek elé és végig hallgatom. Így elé lépve térdre ereszkedtem, majd lábamra üllve ölembe tettem két kezem rá figyelve. - Hallgatlak. |
Nem értettem miért jött oda hozzám, valószínáleg félreértette az őszintesége vonatkozó megszólalásom. Úgy gondoltam, hogy elmondom neki az igazat arról, ami addig történt míg a cellába voltam bezárva. Hogy mit hallottam róla és az átkomról... még ha nem is járok vele túl jól.
Csak figyeltem ahogy a mellkasomnak dől és megfogva a kezem kezd el beszélni hozzám. Azt hitte, hogy Leénára gondoltam, pedig nem így volt. Megfogadtam a tanácsát, miszerint csak megbántanám azzal, ha elmondanám neki mindazt amit megtudtam. De ezt tényleg, a legkevésbé sem akartam.
- Ciri, ne. - szóltam utána még mielőtt kilépett volna a kabin ajtaján, de mozdulatlanul ültem továbbra is az ágy szélén. - Nem így értettem az őszinteséget. Veled kell őszintének lennem. - néztem rá elhúzva a szám egyik szélét. - Még nem mondtam semmit sem arról, hogy miket hallottam a cellában. És... nem ártana néhány dologgal neked is tisztában lenned. |
Ahogy a könyv ellen szólt és rá világított arra amit már én is tudtam de nem akartam elfogadni... Tenyeremet a könyv két oldalára csúszttam, majd össze csaptam a könyvet. Egyik kezemmel rá markolva vissza tettem az asztalra és rá néztem Hasselre hátra dőlve a székben. Állkapcsomat össze szorítottam és néztem fel rá, majd kezeimet a karfára téve felálltam belőle és néztem rá. Őszinte akart lenni és én úgy éreztem, hogy ez az őszinteség éppenséggel nem nekem akar szólni. Eddigis őszinte volt nincs mit mondania. Legalábbis én így gondoltam. Oda lépkedtem közvetlen elé, majd homlokomat Hassel mellkasának döntöttem ovatosan. Lehunytam szemeimet, majd vettem egy mély sóhajt és két kezemet az ő kezeibe csúsztatva fogtam meg. - Akkor legalább ne te menj... - pillantottam fel rá keserű mosolyal - Elmegyek érte én. - kicsúsztattam kezeimet az övéből, majd tettem hátra két lépést, hogy elindúljak a tündenőért. Nem hagyhattam, hogy Hassel elhagyja ezt a kabint ilyen sebekkel. Két lépést nem tud megtenni anélkűl, hogy ne fájduljon bele valamie. |
Felemeltem a fejem mikor elhúzta a száját. Akármennyire sem tápláltam gyengéd érzelmeket Leéna iránt, attól még fontos volt nekem, hisz csak ő és a bátyja voltak velem minden helyzetben. Ők ketten próbáltak észhez téríteni ha elszállt velem a ló, amikor már szinte saját magamra sem voltam hatással. Csak ők ketten voltak nekem hosszú évekig és vigyáztak rám, pedig még csak nem is voltam a rokonuk sem, csak nagypofájú kapitányuk aki egy olyan szerződést erőltetett a nyakukra, ami az életket sodorja veszélybe. Nem volt meglepő, hogy hálás voltam nekik, de arra, hogy hálásnak kéne lennem csak nemrégiben jöttem rá.
Cirit követtem a tekintetemmel, aki leült a székembe és a könyvbe temetkezett újból. Elhúztam a szám és oldalra pillantottam a falra Nem mondtam semmit, csak szinte ösztönösen sebemhez kaptam a kezem mikor az egy pillanatra megfájdul
- Tedd le azt a könyvet, nem találsz benne semmire sem választ. Átvágtak. Csak arra kellett a könyv, hogy odaadd a hajad. Nem lesz benne semmi... - néztem rá, majd a könyvre. Elegem volt már ebből a patt helyzetből. Nem tudok belőle kihátrálni, még az ő segítségével sem, de együtt élni már megtanultam vele. Nem szeretném még egyszer végigjárni azt az ösvényt, amit kilenc éve. A letargia, ami elől a piába menekültem, aztán pedig a bennem felgyülemlő dühöt minden élőn és mozgón levezettem. Nem hiányzott az a Hassel, aki csak egy rossz szóért képes lett volna vízfolytani akár egy kisgyereket. Pedig egyre jobban haladtam azon az úton, bár most lett volna aki visszatart.
- Azt hiszem, ideje lesz nekem is őszintének lennem. - fújtam ki a levegőt a fogaim között és lehunytam a szemeim. |
 Arra hogy nyomom a sebeit még csak rá sem hederítettem csak azzal voltam elfoglalva, hogy végre letegyen arról, hogy most beszéli meg ez Leénával. Amikor behátrált és leült az ágyra csak vettem egy mély sóhajt. - Nem kell hazudnod neki. Csak felejtsd el amit mondok. Legalább egy kis időre! - mondtam neki kérlelő szemekkel előtte megállva. Azonban a gúnyos hangneme nekem is megkeményítette kicsit a szívemet. Felhúztam a szemöldökömet jó magasra és eltátott ajkakkal néztem rá. Felháborodottan szólaltam fel karommal az ajtó felé lendítve. - Szerinted ez most alkalmas? Tele vagy sebekkel! Tuddnod kéne hogy hol a határ... - túrtam bele hajamba mély sóhajt véve. Amikor megenyhűlve kezdett bele mondandójába megálltam és én is nyugodtam egy kicsit. - Elhiszem, hogy nehéz vissza tartani és nem akarod...- vettem egy mély sóhajt, majd húztam el számat. - Bántani. De ...- megráztam fejemet enyhén, majd hátráltam néhány lépést. - A helyzetnek kell adottnak lennie. Kettesben kell lenned vele teljes egészében. Ha mások is hallják amit mond talán nehezebben nyílik meg neked. - mondtam neki és egy pillanatra olyan érzésem volt mintha vallomási tanácsokat adnék neki. Visszahúztam fejemet elfurcsálkodva magamon és a helyzeten, majd zavartan és fusztráltan pillantottam rá. - Mindegy. Nem szólok bele...- tettem hátra néhány lépést ismét, majd megfordúlva vissza ültem a székbe és inkább a könyvbe temetkeztem. |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
