|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.23. 12:00 - |
Cirill Tretogor & Hassel Lalbor Rondrel |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Egészen addig nem foglalkoztatott nagyon Ciri szólongatása míg nem elém állt, ezzel elvágva az utamat. Nem mondom, hogy túl sokat haladtam volkna előre a fal mentén, de ő még ebben a lassú haladásban is meggátolt. Felsóhajtottam és lenéztem a mellkasomon pihenő kezére.
- Nyomod a sebeim. - közöltem, de csak leakartam magamról hámozni valahogy a visszatartó kezeket. Visszemeltem rá a tekintetem és megfeszítettem az álkapcsom majd csak megadóan felsóhajtottam és leengedtem a vállaim. Hallgattam amit mondd, de egyszerűen nem jöttem rá a dolgokra. Miért olyan fontos az, hogy mi jó nekem? Felnőtt vagyok, bármennyire is tűnik a gondolkozásom a gyermekéhez, de az istenit tudok vigyázni magamra és tudom mi a jó nekem. Akkor például egy jó pofa sör vagy rum lett volna jó, de erre sélyem sem lett volna.
- Inkább hazudjak neki? - vontam fel a szemöldököm arra kérdésére, ami nagyjából annyit mondott el számomra, hogy összetörtem Leéna szívét és csak még jobban összetörném ha most kimennék hozzá. Engedelmesen hátráltam egészen addig, míg a lábaim újból nem az ágyhoz értek, akkor aztán leültem és összehúzott szemekkel néztem Cirire.
- És akkor áruld el, mikor jön el az a bizonyos megfelelő alkalom? - kérdeztem kissé gúnyosan, majd lesütöttem a szemeim. - Ciri, nekem fogalmam sincs arról, hogy hogyan kéne ezt... - kezdtem el ép kezemmel mutogatni, próbálva szemléltetni a szemléltethetetlent. - ...kezelni. Az érzésekről épp annyit tudok, amennyit egy nagyon gonosz ember tudna. Tudom milyen a bosszú, a düh, a harag, a vérszomj... de a gyengédebbekhez már nem értek annyira. Ezért nem tudom mit kezdjek Leénával. Mert nem akarom megbántani, elhiheted. |
 Meglepett amit mondott és hát hiába volt benne némi igaszság akkoris úgy éreztem, hogy most megkeseríthetem Leéna mindennapjait. Hiába ide Hassel nyugtatása addig nem nyugszom meg míg meg nem békél velem a tündenő. Azonban mikor felállt az összehúzott szemöldökkel néztem rá, majd vettem egy mély sóhajt és unott pillantásokat vetettem rá. - Hassel! - szóltam fel kicsit hangosabban, hogy felfigyeljen rám de nem akaródzott neki azzal törődni, hogy én itt virnyogok neki. Azonnal feláltam és elé sasszézva ráhelyeztem mellkasára a kezemet. - Hassel. Dőlj vissza! - szótagoltam neki komor arckifejezéssel de nem néztem a szemeibe. - Ez nem a megfelelő idő erre és ha elcsacsogod amit mondtam most akkor engem még inkább a pokolba fog kívánni. Mert emiatt tettél kárt magadban! Ha ez nem volna elég az egészet le is fogja tagani, mert ez a jó neked! - Elkezdtem vissza tolni, majd felpillantottam rá. - Valóban most van szükség arra, hogy kibotorkálj innen és mégjobban összetörd a szívét? - vontam össze szemöldökömet stabilan előtte állva de mégis lágyan suttogva. - Hagyd őt! Ez semmi jót nem szűlhet. Le kell nyelned és meg kell tartanod magadnak. Egészen addig míg meg nem érkezik az a bizonyos megfelelő alkalom. - megenyhűlt arcal néztem rá szomorúan - Hassel kérlek. Most nem tudsz tenni semmit sem érte. - néztem rá kérlelően. |
Amikor azt mondta, hogy tud valami olyat amit nem akart tudni egy pillanatra kétségbeesetem, de hamar rájöttem, hogy senkitől nem tudhatta volna meg a tegnap történteket.
Eléggé meglepett azzal, amit mondott és ahogy mondta... az semmi kételkedni valót nem hagyott bennem. Egyenesen a szemeimbe, én pedig csak a fejemet ráztam, mert nem akartam hinni annak amit mondd. Mielőtt bármit is mondhattam volna folytatta, közelebb hajolva hozzám. Elmondta, hogy Leéna mentette meg, de csak azért mert tudott rólunk. Ha igaz volt amit mondott, akkor a tündenő valóban csak azért mentette meg Cirit, mert nem akart nekem fájdalmat okozni. És ezt elképzelhetőnek találtam, elvégre Leéna pont ilyen volt...
Értetlenül néztem rá mikor azt emlegette, hogy nem fél attól, hogy esetlen a tündét választom. Nem értettem, egyáltalán ez minek jutott eszébe, mert én magam az égadta világon semmit sem éreztem baráti szereteten kívül Leéna iránt. Ő csak... Csak a legénységem tagja volt és ezzel együtt olyan volt nekem, akárcsak Patkány, vagy Usson.
Felsóhajtottam keserűen elmosolyodtam. - Miért lenne miattad? - kérdeztem felvonva a szemöldököm és a lány arcára néztem. - Esetleg beléd szerelmes és te nem tudod ezt viszonozni? Nem Ciri, te semmit nem tettél, ez miatt ne érezd magad kellemetlenül. De az hiszem, nekem ideje lesz vele beszélnem... mert ez. Sok mindent megmagyaráz. - húzódtam ki az ágyam szélére és a falba kapaszkodva két lábra álltam, viszont majdnem sikerült is visszaesnem. Nem voltam felkészülve még arra, hogy két lábon ácsorogjak, csak úgy. Azért nem estem vissza, mert a falba kapaszkodtam, de a térdeim még így is kissé elengedtek a tartásból.
Őszintén szólva... én sem akartam azt tudni amit most Ciri elárult nekem, mert sejtettem hogy eddigi életem legkínosabb beszélgetése vár rám, ami ráadásul az egyik fél maradandó sérülésével járt. |
 Nem válaszoltam az első kérdésére hisz iróniából tette fel. Nem szenvedett de attólmég teli volt sebekkel és itt visított mint egy kismalac mint amit leválasztanak az anyja csecséről. Ha másképp nem tudtam törődni hát így próbáltam. Megkímélem a fölösleges rizsától és inkább rá terelem a szót. De valahogy nagyon nem akart működni a dolog és végezetűl én voltam az akit számonkértek. Fura volt, hogy ezúttal ő lelkizett és nem én. Vettem egy mély sóhajt, majd lepillantottam és végűl zavartan oldalra. Arcomon még mindíg az a kissé fájdalmas arckifejezés üllt. - Csak tudok valami olyat amit nem akartam tudni...- suttogtam magamnak, majd rá pillantottam és összehúztam szemöldökömet. - Tudtad, hogy Leéna hogy érez irántad? - kérdeztem tőle összeráncolt szemöldökkel, majd két kezemmel előre támaszkodtam és néztem a szemeibe közelebb hajolva hozzá. Így a szemeibe néztem és azokat fürkésztem. - Hogy úgy néz rád mint én és talán ugyan azt is érzi? - biccentettem oldalra fejemet, majd összehúztam szemeimet. Arcom az övétől nem sokkal volt. - Ő mentette meg az életemet... Ha akkor nem égeti ki a sebemet akkor már nem csak fiad nem volna de én sem. - lehajtottam fejemet, majd felemeltem egy mosolyal ami már csak kínomban húztam az arcomra. - De csak azért mentett meg mert tudja mi van köztünk. Ha ez két évvel ezelőtt történik meg lehet ott hagyott volna meghalni. Csak miattad mentett meg. - kiegyensedtem az ölembe téve kezemet és néztem le az ágyra, amjd vissza fel rá. - Nem félek, hogy elvesz tőlem... Mert ha elvenne az nem hiába történne meg. - komorodott el arcom - Az bánt, hogy most egy óriási üresség tátonghat a szívében és ez mind miattam. |
Kimondhatatlanul elegem volt már az ehhez hasonlatos szövegekből. Ne értem aggódj hanem magadért... Nem volt okom magamért aggódni, nem egyszer felépültem már ilyen sebekből és nem most áll szándékomban bele halni néhány "karcolásba". Sóhajtottam egyet és figyeltem ahogy a könyvet bújja, amiben nem hiszem, hogy választ fog találni az átokra. Én már találtam, de... nem akartam neki elmondani, mert az azzal járt volna, hogy be kell számolnom a Lorddal beszéltekről. És elkerülhetetlen lett volna az alku említése, amiről el sem hiszem, hogy beleegyeztem volna ha nem jön kiszabadítani.
Amikor lerakta a csukott könyvet az asztalra és mellém ült, elengedtem Bobót és csak a szemöldököm ráncoltam.
- Jól vagyok, ne aggódj. Úgy tűnik tán, hogy szenvedek? - kérdeztem felvonva a szemöldököm, mert nagyon könnyen tűnhetett volna akár így is, elvégre tetőtől-talpis kötések borítottak. - A sebeim meg a legkevésbé sem érdekelnek, Ciri. - néztem a lányra megenyhült arccal. - Feltűntek azok a műmosolyok. Halvány lila gőzöm sincs a kapcsolatokról, de mindig valami olyasmit hadoválnak, hogy fő az őszinteség. Így most válaszolj nekem őszintén: Mi a baj? - kérdeztem kék szemeibe nézve, a fejemet pedig oldalra billentve vártam a választ. Furcsa volt, hogy én prédikáltam az őszinteségről, mikor nálam a hazugság szinte lételem volt. Hiába... Egy kegyes hazugság sokszor jobb olvt, mint az őszinteség. |
Mikor felszólalt felkaptam fejemet és rá pillantva arcomra erőltettem egy lágy mosolyt, majd hamar vissza tekintettem a könyvre lapozva egyet a lerajzolt mintán ami számomra nem volt éppenséggel érdekes. - Nem bántottál meg semmivel. - válaszoltam neki, majd tovább olvastam, majd mikor ismét felszólalt nem tekintettem rá csak úgy tettem mint aki annyira elfoglalt a könyvével, hogy fel sem néz. Terelni akartam Leénáról így hamar mikor megkérdezte megszólaltam egy mély sóhajjal. - Ne értem aggódj hanem magadért...- pillantottam rá elmosolyodva ismét magamra erőltetve azt az ajak húzást. Volt elég problémája neki is mint, hogy az enyémmel foglalkozzon. Egy bőrdarabot tettem a könyvbe oda ahol tartottam, majd becsuktam és egy mély sóhajjal felálltam a székből. Letettem az asztalra, majd Hasselre tekintve felé indúltam. Mikor az ágyhoz értem csak lehuppantam mellé rá tekintve. - Hogy vagy? Sebeddel meg leszel? - kérdeztem tőle kiváncsiskodva így addigis nem az én lelki problémáimat próbálja hámozgatni hanem rá terelhetem a szót. |
 Nem dőltem vissza az ágyra, miután Leéna otthagyott, hanem azon ülve figyeltem a lábaimnál ugráló bobót, aki nem sokkal a tünde távozása után jött vissza hozzám. Mosolyogva simogattam a hasát, ő pedig cserébe jáékosan harapdáltam a kezem. Kissé, hiperaktív volt, mert hacsak nem akkor aludt amikor én, akkor én még nem láttam a mai napon aludni.
Én is és ő is felemelte a fejét mikor Ciri - nem kis idő elteltével - jött vissza hozzám. Nem tűnt úgy, hogy túl jó kedve lenne, de nem értettem miért.
- Megbántottalak valamivel? - kérdeztem felé fordulva és lefogva Bobót, hogy ne rontson oda a lányhoz és ne kezdje el a szoknyája alját cibálni. Nem tudtam mi baja lehet és ez volt a legkézenfekvőbb kérdés. Sokszor nem szoktam észrevenni azt, ha valami bántót mondok. Bár most pont nem gondoltam, hogy bármi rosszat szóltam volna hozzá.
- Vagy... mi a baj Ciri? - kérdeztem kellő tapintatossággal a hangomban és kissé félrebillentettem a fejem. Nagyon is érdekelt volna, hogy mi történt akkor, mikor nem volt itt velem a kabinban. Aztán eszembe jutott Leéna viselkedése vele szembe. - Leéna mondott valamit? - húztam össze a szemeim a fejemmel az kabin ajtaja felé intva, ahol a tündenő nemrégiben távozott. |
 A széllén ülltem és azon gondolkodtam, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy legalább utáljon ha már nem szeret. Egy dolgot utáltam jobban annál ha ok nélkűl hibáztatnak, azt ha semmibe vesznek és úgy tesznek mintha ott sem lennék. Persze nem bosszantott fel a dolog. Egész másképp utáltam ezt. Fájt legbelűl hiszen nem tartom magam olyan embernek aki elvislehetetlen. Jó néha kicsit tapadós vagyok és akaratos... talán kicsit lelkis is de ez még nem ok arra, hogy ok nélkül vegyen semmibe. Ezen hámozgattam még magam a fél óra alatt amit ott töltöttem kint. Persze már kilépésemet követő néhány percben távozott Leéna a kabinból de nem akartam vissza menni. Rosszúl éreztem magam és levegőznöm kelett. Amint eltelt a maga fél órája a napnak vettem egy mély sóhajt és benyitottam kabinba ovatosan. Ha aludt nem akartam felkelteni így csak lehuppantam a székébe elő kaparva a könyvet amit a törptől kaptam. Fejemet megtámasztottam kezemmel ami az azstalon könyökölt. A könyvet ölembe tettem és úgy lapozgattam de ábrázatom a legkevésbé sem volt boldog, elkeseredett azonban annál inkább. |
Figyeltem ahogy Ciri odaballog kettőnkhöz és megkérdezi Leénát, hogy segíthet e, de tündenő úgy tett, mintha a lány ott sem lenne. Erre csak elfintorodtam, de nem tudtam Leéna helyett válaszolni a kérdésre. Ha ő úgy döntött, hogy nem fogadja el a segítséget, akkor nem erőltethetem rá.
Némán figyeltem ahogy Ciri Bobóval együtt kiballag a kabinból, majd a tekintetem Leénára emeltem.
- Figyelj Leéna... - kezdtem bele, majd lepillantottam a mellkasomra, mert akkor a tündenő már a bordáim kötötte át. - Véletlenül sem akarok ítélkezni de... - húztam el az utolsó szót és a szemem sarkából rátekintettem. - ...nem vagy te kicsit bunkó Cirivel? - kérdeztem teljesen ártatlan képpel, mintha csak annyit kérdeztem volna, hogy mit evett ma ebédre.
Erre ő csak rámnézett. Arra számítottam, hogy vet felém egy megvető, vagy halálos pillantást, de tévedtem. Csak elmosolyodott, de volt abban a mosolyban valami ami nem tetszett, valami ami keserű érzést hagyott bennem. "De lehet. Sajnálom." mondta befejezve a sebeim ellátását, majd felkelt mellőlem és egy szó nélkül kilépegetett a kabinból, mintha csak megbántottam volna valamivel. Teljes értetlenséggel néztem tünde után a szemöldökömet ráncolva. |
Egy ideig Boboval játszottam és egy csöppet sem éreztem jól magam. Azt hittem tudok segíteni azért jöttem vissza de a tündenő nyilvánvalóan fölöslegesnek tartott volna. Csak csendben figyeltem egy darabon ahogy Hassel sebeit fertőtleníti, majd amint kötözni kezdte felálltam a kezemmel Bobo-val. - Segítsek? - kérdeztem tőle kiváncsian mire a nő levegőnek nézett és folytatta a kötögetést mintha ott sem volnék. Arcomra azonnal kiült a tanácstalanság és a keserűség ami eltöltött emiatt. Oldalra vezettem tekintetemet, majd behúztam alsó ajkamat számba és Bobo-t szorongatva néhány másodperc múlva inkább magára hagytam őket. Felesleges voltam jelenleg. Így aztán jobb volt ha tovább állok. A kezemmel a nyomott orrú jószággal kiléptem a kabin ajtaján és a hajó orrhoz sétáltam. Letettem a földre, majd kiültem a hajó széllére és a tenger felett lóbáltam lábamat. Persze Bobo-nak nem tetszett és megállás nélkül ugatott rám mint aki megkergült. - Bobo. Csendet! - förmedtem rá mire azonnal fujtatott egyet lemondóan és kicsin lábacskáival elbattyogott. Vettem egy lemondó sóhajt és figyeltem a tengert ahogy hullámdzik és ahogy én is a hajóval együtt mozgok a nyugodt tengeren. |
Patkány csak megvonta a vállait és a lányra mosolyogott. Ő maga, már mondhatni túl tette magát az eseten. Régebben az is zavarta ha valaki a sajnálatát fejezte ki, mostanra viszont már ezzel sem foglalkozott. Ahogy a lány modta, hogy megnézni Hasselt csak biccentett és a tenger felé fordult, hogy a hajó is jó irányba haladjon. Bár ő annyira értett a hajó irányításához, hogy tisztában volt a kormánykerék forgatásával.
 Kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy Leéna a sebeimet fertőtleníti, főleg mert már rámszólt, hogy fejezzem be, mert ezt még egy kisgyerek is kibírná szó nélkül. Bár ezzel nem értettem egyet, de inkább az ajkaimat harapva tűrtem, hagy kenegesse mindenféle növénnyel és főzettel a mellkasom, mert a hátammal már végzett.
A tekintetem oldalra fordítottam mikor Ciri belépett a kabinba, a tündenő pedig rá sem hederített, csak engem "kínzott" tovább. És ráadásul a fehér hajú lány
"Na gyere, már csak átkötöm és békén is hagylak mára." szólalt meg végül a tündenő és rámmosolygott, a táskájába visszapakolva a főzeteket. Megint csak segített felülni és a zsákjából tiszta fáslit vett ki, amivel a nyakamnál kezdődően kezdett átkötni. Sejtettem, hogy egy meglehetősen hosszú procedúra lesz, mert az egész mellkasomat és hátamat be kellet kötözni. Szerettem megsérülni... Heh. |
 Összeráncolt szemöldökkel figyeltem Patkányt ahogy megosztja velem égett arcánat történetét. Vettem egy mély sóhajt meresztgetve egyet szemimet, majd beletúrtam hajamba, hogy eligazítsam arcomból. - Sajnálom...- húztam el ajkamat, majd rá pillantottam. - Megnézem Hassel miért szenved ennyire. - húztam el ajkamat, majd rá mosolyodtam patkányra és megfordúlva lelépkedtem a lépcsőn. Habár a visítás egyre kezdett elhalkúlni mire leértem a kabinajtó elé. Kezemet az ajtóra helyeztem de nem léptem be csak összeráncoltam szemöldökömet és néztem le. A tündenőnek nehéz lehetett velem egy légtérben tartózkodnia így aztán óvatoskodva nyitottam mégis ki az ajtót belépve azon. Néztem csendben az eseményeket. Az visításra megriadt Bobo azonnal hozzám szaladt. Elmosolyodva ölembe kaptam és leültem az asztal meletti fa székbe és simogattam szótlanúl. Feszéjezve éreztem magamat a tünde társaságában így kerültem a tekintetét. Hasselre sem néztem így csak a kutyával foglalkoztam mintha ott sem volnának. |
"Hát, sajnálom hogy csalódást kellet, hogy okozzak." nézett rá Patkány és felhúzta a vállait a kérdés hallatán. Sóhajtott egyet és felkelt a ládáról amin eddig ült és kinyújtoztatta elgémberedett tagjait. "Hassel nem mesélte?" kérdezett úgy rá, mintha már hallania kellett volna Cirinek a történetet. Viszont úgy látszott, hogy a lánynak nem számolt be erről a kapitány.
"Mindent el akartak tőlem venni és úgy gondolták egy senkiházi kalóz, aki még tünde is nem érdemli meg az olyan arcot sem, mint amilyen az enyém volt. Így hát izzó parázsba nyomták, mert az praktikusnak tűnt." a tünde könnyeden beszélt minderről, mert akkor nem ez volt a legnagyobb dolog amit elveszített, de arról nem számolt be Cirinek. |
Halottam ahogy Hassel felvirnyít egyet elég halkan de azért jól kivehetően. Elmosolyodtam a dolgon habár sajnáltam de tudtam, hogy kell neki a segítség. Persze sejtettem, hogy Leéna nem épp egy csupaszív személyiség de nem akartam a testvérének elmondani nyersen, hogy bizony a drága Leénád igencsak bántóan viselkedik és néha azért jól bokán rúgnám a mogorvasága miatt. Kétség kívűl hülyén vette volna ki magát. De így, hogy alátámasztotta azt amit én sejtettem összeszorúlt a gyomrom. Fura dolog volt ez hiszen nem éreztem úgy, hogy attól kéne félnem, hogy elveszi tőlem. Nem volt számomre vetélytárs. A szeretet vagy szerelem egy szabad dolog de az már más kérdés hogy viszonozzák-e. Persze kétség kívűl bántott volna ha ez mégis megtörténik de ha Hassel így döntene akkor annak meg volna a maga oka amit magamban kellene keresnem. - Reméltem azért, hogy rácáfolsz. - nevettem el magamat zavartan, majd a tengerre pillantottam. Néhány percig csak csendben álltam aztán mégis rá pillantottam és égett arcát vettem szemügyre. Rátettem a kezemet a saját arcomra, majd összeráncoltam szemöldökömet. - Mi történt az arcoddal? - kérdeztem rá kicsit vonakodva, majd magam elé eresztettem kezemet ujjaimat egymásba fonva. |
 Leéna nem szólt semmit sem a megjegyzésemre csak lehámozta a mellkasomról és a hátamról a kötéseket. "A lábaidon lévőket ugye nem szakítottad fel? Azokat elég volt egyszer bekötnöm..." nézett rám szemeit összehúzva.
- Nem. - feleltem és a mellkasomra néztem. Nem volt túl szép a rászáradt alvadt vértől és a lassan mintákat kiadó sebektől. - Most le is mosod...? - néztem rá kissé kétségbeesetten, mert arra most nem lett volna szükségem. Nem szerettem mikor Leéna a sebeimet fertőtleníti, mert nem sajnálja a gyógyfüveket amik égetőbbnél égetőbb érzést hagynak a bőrömön, ami nem kevésbé fáj is. "Le." közölte tömören én pedig hosszan vonyítva hagytam neki, hagy kezdje el először a hátamon lévő sebeket fertőtleníteni.
Patkány felemelte a tekintetét mikor Ciri megállt mellette. Elmosolyodott mikor a lány újból a nővérét kezdte emlegetni. "Leéna bunkó. Nem fogok megsértődni ha megmondod róla a véleményed. A nővérem, de nem épp tökéletes." szakította félbe gyorsan, majd engedte neki, hogy folytathassa amit elkezdett. Leeresztette a kését és a fadarabot és feltekintett a lányra. A megállapítása helyénvaló volt, nem épp a tündenő szíve csücske volt, viszont ha nem kedvelte volna... azt nem így nyílvánította volna ki.
Patkány már azelőtt tudta mit szeretne a lány kérdezni, mielőtt kimondta volna. Zavartságából ítélve nem tudott másra következtetni.
"Biztos, hogy szereti." felelt a tünde egyszereűen és felhúzta a vállait. "De ez inkább... gyerekes ragaszkodás, ami akkor alakult ki benne mikor elvetélt. Hassel volt ott akkor és ő támogatta mert én éppen nem tudtam vele lenni." mondtam a kését lerakva a földre és halványan, kissé szomorkásan elmosolyodott. "De ne félj, a szerelmednek ez még soha nem tűnt fel. Neki Leéna csak egy barát, olyan neki a nővérem akárcsak én." |
 Leéna azonnal átadta a kormányt Patkánynak, majd felém fordúlt és tett egy olyan kijelentést amivel... határozottan leírta az átkötés okát. Felhúztam ajkamat és bollintottam a dologra, majd néztem utána ahogy kikerűlt, majd a kapitányi kabinajtó mögött eltűnik. Nem mentem utána... Épp jó idő volt, hogy Patkányal tudja egy keveset beszélni. Érdekelt mi baja lehet Leénának bár van ötletem a dologra. Oda lépkedtem mellé és néztem előre, majd rá pillantottam kisidő múlva. - Leéna... Elég nyers. - kezdtem bele kicsit ovatosan megfogalmazva magamat. Elvégre a nővéréről volt szó én pedig nem akartam megsérteni őt. - Nyilvánvalóan nem kedvel...- vettem egy mély sóhajt, majd megvakartam tarkómat és próbáltam tapintatosan megfogalmazni a dolgot. - Esetleg... Uhm - kicsit nyögvenyelősen ment hisz zavarban voltam. - Szereti Hasselt? - vontam fel szemöldökömet kiváncsian de mégis csöppet zavartan. |
Felvontam szemöldökkel néztem Cirire aki úgy nézett ki mintha rájött volna valamire. - Mit? - kérdeztem összehúzva a szemem és értetlenül nézve Cirire, de nem úgy tűnt mintha meghallotta volna a kérdésem. Fogalmam sem volt arról, hogy mit gondolt, csak néztem rá teljes értetlenséggel az arcomon.
Aztán el is tűnt a kabinból, magamra hagyva Bobóval aki úgyból a kezemmel kezdett játszani rá sem hederítve értetlen arcomra.
Leéna a lány felé pillantott, mikor újból megjelent a kormány mellett. Kelletlenül sóhajtott egyet és átadta testvérének a kormányt, majd Cirire nézett. "Fogadjunk, hogy felpróbált kelni..." mormogta az orra alatt és elhaladt a lány mellett Hassel kabinja felé indulva.
Alighogy belépett hozzám elmosolyodtam és hátravetettem a fejem a párnámra, Bobo pedig leheveredett a fejem mellé, a lapos pofáját az enyémnek döntve. - Jöttél összefoltozni? - kérdeztem a szemem sarkából rátekintve, mire ő csak a fajét csóválta. "Állandóan azt kell, mindig csak tönkreteszed magad." ült le mellém és segített felülni, hogy lehámozza rólam az ingem, majd a kötést kezdte el leszedni rólam. - Jaj már Leéna, nem vagy az anyám... - sziszegtem az ajtó felé tekintve és Cirire várva. Nem kevésbé fájt az, ahogyan óvatosan próbálja a fáslit letekerni rólam, mert már beleragadt az néhány sebembe. |
Nem értettem egyszerűen hogy mit ért az alatt, hogy féltékeny hisz ugyan azom van mint neki. Ekkor jutott eszembe amit mondott mikor megtalált... Talán azért féltékeny mert szerelmes Hasselbe? Kezemet ajkamra csaptam nagyokat pislogva a férfit nézve. - Azthiszem már értem a dolgot...- motyogtam magamnak, majd oldalra pillantottam zavartan. Én meg még azt hittem az az oka, hogy egyszerűen én nem vagyok neki szimpatikus. - Oh értem. - válaszoltam neki elmosolyodva, majd ekkora homlokomra csaptam. Hülye voltam és annyira lekötött Patkány és a tartalék meg ezek a fontos dolgokat amiket Hasselnek tudnia kellett, hogy a sebe átközéséről megfeledkeztem. - Azonnal jövök.- mondtam neki, majd feláltam az ágyról és kivihardzottam a kabinból. Amint kiléptem az ajtón Bobo rögtön fel ugrott gazdija mellé és ismét szórakoztatta őt. Ezalatt én felsétáltam a kormánkerékhez ahol Leéna állt. Oda léptem mellé és igyekeztem a kétségeimet elrejteni afelől, hogy valaha is normális kapcsolatot fogok vele ápolni. - Hassel kötése átázott. Szüksége volna egy újra. - nem kérhettem mást a segítségre hiszen Usson sebesült volt így magát is épp elég volt ellátnia. Patkányról ezt nem tudtam kinézni és jó magam pedig azért nem tettem meg mert nem én kezdtem az ellátást hanem más. Nem avatkozok bele semmilyen orvoslási technikába. |
Összehúztam a szemeim, mikor azt mondta, hogy a tünde testvérpár irányítja a hajót, mert akárhogy próbáltam rájönni nem tudtam, hogy ők hogy kerültek vissza a hajóra. De nem kérdeztem rá, mert örültem annak, hogy visszajöttek egyáltalán. Kalózkodni nem az igazi nélkülük.
Az sem nagyon érdekelt hova megyünk, így ezt a témát sem feszegettem tovább. Leéna csak tudja, hogy ilyenkor a legbiztonságosabb helyre kell menni, ami most nem Pvoiss volt. Már ott is keltettünk két éve egy kis feltűnést..
- Leéna senkit nem kedvel aki nőből van. - mondtam félig leeresztett szemhéjam alól nézve Cirire. - Féltékeny rájuk, vagy tudja a fene... Nem értek a nőkhöz. - sandítottam rá halványan elvigyorodva és azt figyelve, ahogy a haját csavargatja.
Csak felsóhajtottam, mikor azt mondta 10 főből áll a legénység. Igazából, nem bántam, sőt örültem is annak, hogy nincsenek többen. Azt sem bántam volna ha elviszik az összes aranyam. Már nem érdekelt, úgy mint öt éve érdekelt volna. Most már csak nyugton akartam maradni és ha ehhez az kellett volna, hogy ne maradjon semmi se a vagyonomból hát akkor hajrá, vigye az aki akarja.
- Azt hiszem a gyomrom át van nyársalva, szóval nem kéne ennem még egy darabig, míg a seb össze nem húzódik. - legalábbis legutóbb még így volt és most sem akartam ártani magamnak azzal, hogy enni kezdek. |
Felhúztam szemöldökömet ahogy mondta, hogy egyetlen szórakozási lehetőségét vettem el tőle. Egyszerűen elvigyorodtam a dolgon és fejemet csóváltam meg. Egyik lábamat felhúztam az ágyra a másik melette lógott le a talajra. Így félig felé tudtam fordúlni közben kezemmel támasztva magamat. - Patkány és Leéna irányítja a hajót. Azt nem árúlták el, hogy hova tartunk. - vontam meg vállamat, majd úgy tereltem el a gondolataimat a hazugsaágról, hogy bele mélyedtem Leéna viselkedésének kivesézésébe. Legalábbis magamban. - Leéna nem kedvel. - húztam el számat, majd megvontam vállamat mint akit nem is érdekel. Habár ez korántsem így volt. - A jó hír, hogy az arany néhány zsák híján rendben van, de a rossz, hogy az élelemmel épp, hogy kihúzzuk néhány napig. - húztam el számat, amjd vettem mély sóhajt. - És ha ez nem volna elég a hajód legénysége max 10 lélekből áll. - csíptem rá hajam aljára és kezdtem el zavartan csavargatni. Hiába tereltem el gondolatomat tudotam, hogy most nem voltam őszinte és ez engem is zavarba hozzott. - Hozzak valamit enni? - vontam fel szemölökömet kiváncsian, hogy legalábbis addig ne kelljen a szemébe néznem lelkiismeretfuldalással míg a kaját összeszedem. |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
