|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.23. 12:00 - |
Cirill Tretogor & Hassel Lalbor Rondrel |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Kitudja mennyi ideig lehettem a fedélzeten, ami idő alatt az egészet bejártam, még az árbóckosárhoz is felmásztam, pedig borzalmasan utáltam magasban lenni. De nem tudtam magammal mit kezdeni. Aggódtam ami miatt ideges lettem, az idegesség miatt pedig folyton kattogott az agyam és muszáj volt valamivel levezetnem a gondolataim. Helyzetemben a mérgezett egér módjára való ténfergés a hajón volt a legkézenfekvőbb. Patkány három próbálkozás után meg sem próbált megszólítani csak eltűnt a fedélközben és onnantól kezdve nem is láttam.
Üres volt a hajó és rég láttam már ilyen üresen. Zavart. Bár akkor még az is zavart ha a szél a kelleténél jobban verte a havat az arcomba. Egyszerűen nem bírtam szabadulni a gondolattól, hogy Ciri bajba keverte önmagát. Megint.
Mikor már egyhelyben megállva dideregtem a hidegtől éreztem úgy, hogy ideje lenne bemenni a kabinba és nem kint várni Cirire. De mikor ezt elhatároztam láttam meg a lány felugrani a fedélzetre a hídról.
Végtelenül megörültem annak, hogy egyben van és senki nem követte, bár így belegondolva... erre egész kicsi esély volt. Vettem egy mély levegőt és a hídról lelépegetve a lány odalépegettem hozzá, megtörölve az állam, így eltüntetve valamennyi havat.
- Nem hoztál szaunát. - vetettem az orrára egy halvány vigyorral az arcomon és megállva előtte érdeklődve tekintettem a kezében lévő papírdarabra. - Az micsoda? |
 Csak felvont szemöldökkel néztem rá és próbáltam megértenia gondolat emnetét. Hogy mégis miért követ engem és mit akarhat tőlem. Szinte semmit se tudtam róla és ha kelett is volna, ideje lett volna felfrissítenie az emlékezetemet. " A nevem nem szőke! " Mordúlt rám kissé türelmetlenkedve, majd hajáa túrt és fejét rázva tekintett rám. " Viserys! " Oldalra pillantottam zavartan, majd vissza rá ő pedig szemöldökét magasba húzva biccentett felém. Az nem létezett, hogy ő túlélte volna Hassel-t. Úgy tudom megölte őt... Egy szóval se beszélt arról Hassel, hogy megkímélte az életét. - Nekem oly mindegy... De te meghaltál, Cintra-ban. - néztem rá hunyorogva. Élőholtak nem léteztek, legalábbis nem ilyen alakban. " Jó az orvosom..." Bollogatott nekem mire elfintorodtam flegma arckifejezéssel. " Azért vagyok itt, hogy tudassam veled, hogy még nem adtam fel..." Emelem magasba szemöldökömet értetlenkedve. - Mit nem adtál fel? Eleve mit akarsz te tőlem? - kérdeztem tőle egyre fogyó türelemmel. " Jajj, ebbe még ne bonyolódjunk bele... Most csak annyit akarok, hogy adj át egy üzenetet a trónbitorlómnak. Hassel Lalbor Rondrel kapitánynak. " Csúsztatott elém egy viaszpecséttel elátott tekercset amit mindössze tenyérnyi szélességű volt. Azonnala kezembe vettem de mivel ha feltöröm a pecsétet, Hassel rájön, hogy kinyitottam... Inkább rá bíztam Hasselre, hogy tudjam mi is áll a tekercsben. " És most menj híremmel húgocskám. " Hajolt előlre, majd fűzta ujjai közé hajamat. Elundorodva tőle kaptam hátra fejemet, majd kitoltam magam alól a széket és máris siettem vissza a hajóhoz a tekercset a kezemben szorongatva. Távozásomat követő másfél róla múlva érkezhettem vissza kissé morcos arckifejezéssel. A fedélzeten neki dőltem a hajókorlátjának és úgy maszíroztam orrnyergemet. |
Miután Patkány közölte, hogy nincs okom aggódni nem igazán tudtam mit csinálni, csak álltam kint a hidegben a hajóm korlátára támaszkodva és meredtem a kikötő felé ahol most egy árva lélek sem volt. Persze, akinek van szaunája... Szemét északiak, én sem jönnék ki hóesésben ha tehetném. De inkább itt vagyok, mint hogy a kabinomban rohadjak.
Magamban zsörtölődve emeltem fel a tekintetem és a távolba magasodó hegyek felé tekintettem. Nem Ard Skelliggénél kötöttünk ki így még csak tartanom sem kellett attól, hogy a jarl megtalál. Feltéve ha él még természetesen. Tíz éve is már elég vén volt, nem hiszem, hogy eddig húzta volna. Viszont tíz éve én még fess és üde voltam, még csak húsz éves se. Rossz az ilyen dolgokba belegondolni... abba meg még rosszabb, hogy húsz évesen mekkora idióta voltam. Nem is tudom mitől tartottam jobban... attól, hogy a jarltól kapok egyet a fejemre a buzogányával, vagy attól, hogy Meppa a földig aláz, mert azért lássuk be ő a sértett az esetünkben. De egyértelműen az utóbbitól. Nem szívesen látnám újból a lányt, tekintve, hogy már tíz éve is egy elég határozott és harcias enyén volt. Most huszonévesen elképzelni sem merem milyen lehet.
- Soha többet nem engedem el Cirit egyedül. - sóhajtottam fel elhátrálva a korláttól és megdörzsöltem az arcomat, mert már éreztem ahogy a borostámhoz tapadnak a hópelyhek én meg nem akartam hóember lenni. |
 Hamarosan megkaptam a sörömet és csak kiváncsian pillantottam körbe. Az egyik férfi hunyorogva nézett engem mintha csak valami megrökönyödtetőt látott volna. Talán az mutatott furcsán, hogy alig tűni 17 évesnek és itt ülök a sörrela kezemben. Mondjuk ezzel még nem is lenne gond, főleg ha épp nem nő nemű lennék. Szóval így inkább csak elkaptam róla a teintetemet és a fejemre rántottam a csukjámat. A jófehér fürtök úgy lógtak ki a fekete csukja alól. Aztán hírtelen megláttam magammal szemben egy régi barátot. Leakadva néztem rá ahogy felöttem állt a széken támaszkodva és bazsajgott mintha tényleg egy régi jóbarátot látna viszont. Felemelve fejemet néztem a szemeibe hunyorogva. De nem tettem semmi hírtelen mozdulatot... Megvártam ő mit  tesz. - Mit akarsz tőlem? - kérdeztem tőle bosszús hangnemben mire ő csak megszálott módon bámúlt engem. Egy ideig. Aztán vett egy mély sóhajt és húzva a széket leült elém. - "Ugye nem gond, hogy leültem..." - Szólalt fel cinikus hangnemben, de mégcsak meg se várta mit válaszolok, már mondta is tovább. - "Hát persze, hogy nem gond. Miért volna az? " - ragadtam meg a kupa sörömet, majd meghúzta. Erre én csak hunyorogva néztem rá szótlanúl és szemeztem vele, gyilkos pillantással. " Emlékszel a kardra amivel elvettem az életét? " - Kérdezte úgy mintha már 10 éve lett volna. - " Áh már hogyne emlékeznél...Hülye kérdés. Ne haragúdj érte. " - forgatta színpadiasan szemeit. - Térj a lényegre szőke! - morodúltam rá fogat vicsorogtatva. |
 Felnevettem mikor megvádolt azzal, hogy telhetetlen vagyok és oldalra fordítva a fejem követtem a tekintetemmel, viszont az amit mondott rendesen letablózott elvégre pont azért jöttünk ide, mert itt történhet a legkevesebb baj. Mert mi egy dühös jarl és a lánya egy dühös országhoz képest. Az előbbi egyébként is csak engem érint, mert én magam kevertem a szart tíz éve, míg az utóbbi... kicsit több embert.
- Várj már! - szóltam utána, de már későn ahhoz, hogy meghallja, mert már kilépett az ajtón. Felsóhajtottam és a fejemet rázva ültem fel, magamra rángatva a nadrágomat.
Nem értettem ezt a kijelentését, de elég sok mindent mögé képzeltem jelen helyzetünkben. És úgy egészen eddig nem is gondoltam arra, hogy a lány bajba kerülhetne vagy keveredhetne, pedig aztán tudom, hogy ahhoz van tehetsége. De most ezzel elérte, hogy amíg vissza nem jön csak azon járjon a fejem, hogy valami történik vele. Remek.
Magamra húztam az ingem és felvettem a kabátom, amit a változatossság kedvéért most be is gomboltam nem csak hagytam magamon lógni és kiléptem a fedélzetre. Patkány éppen a havat söpörte, Leéna pedig abban a pillanatban ugrott le a hajóról.
- Ciri merre ment? - kérdeztem a tündrére nézve aki csak megrántotta a vállait. "Nem néztem. De úgy sem tudsz utána menni, nem?" nézett rám a szemem sarkából, majd félredobta a seprűt, ahogy látta, hogy reménytelen a helyzet. Mire félresöpöri a havat kétszer annyi esik a helyére.
- Igen, nem tudok, de szerintem bajba fogja keverni magát. - sóhajtottam fel, válaszolva Patkánynak. "Ugye tudod, hogy ez a lány valószínűleg azelőtt is sétált utcán mielőtt megismert téged. Meg tudja magát védeni." magyarázta, miközben a korlátnak dőlt, de én csak leintettem. - De az azelőtt volt, hogy megismert volna. Most már tudhatják, hogy ismer. - húztam össze a szemeim mire Patkány csak felnevetett. "Itt? Skeliggén? Itt még az asszonyok sem tartanak tőled annyira, hogy megakarnék ölni a kedvesed. Ne aggódj már, kapitány. Nem lesz semmi baja." vigyorgott rám a tünde, de mondhatom... nem igazán nyugtatott meg. |
- Oh ugyanmár, azthiszem nem lesz hehéz megtaláljalak - nevettem el magamat arcomon szélles mosolyal. Persze hiszen ez a hajó olyan nagy nem volt, hogy 5 perc alatt ne találjam meg valamelyik sarokban egy üveg konyakkal vagy egyéb más itallal. A kérdésén magasba szökött a szemöldököm és elmosolyodtam fejemet csóválva. - Telhetetlen vagy... - vigyorodva dfordúltam le róla, majd a kijárathoz lépve pillantottam rá. Elmosoylodva néztem rá szótlanúl miközben eszembe jutott az amit Csorba mondott nekem. - Ha valami baj történik...- hunyorogva néztem magam elé, majd rá mosolyodtam. - Csak menjetek el nélkülem. Megtalállak majd...- tekintettem oldalra, majd kiléptem az ajtón, így a választ se vártam meg. A hó esett és már a hajó tetején is ropogott a vékony rétegű hó. Elmosolyodtam a látványon, majd sietős léptekkel letértem a hajóról és mielőtt még Hassel kitalálná, hogy kiszedi belőlem miért mondtam ezt, szépen eltűntem a mólón az emberek között. Az első állomásom a helyi kocsma volt ahova belépkedve kissé remegő ajkakkal huppantam le egy üres asztalhoz. A felszolgáló asszony azonnal oda lépkedett hozzám kócos fonott hajával. " Mit adhatok asszonyom? " Rá pillantottam elmosolyodva, majd egy sőrt kértem miközben körbe tekintettem lehetséges személyeket keresve akikkel szépen eltársaloghatok. |
Résnyire nyitott szemekkel figyeltem ahogy ismét átöltözik, amit azért úgy ahogy meg is értettem elvégre a kintről bejövő hűvös levegőből ítélve igencsak tél lehetett kint. Bár Skeliggén az év kilenc hónapjában esik a hó, a maradék háromban meg a jég, így ez igazán nem volt meglepő. Viszont nekem sem úgy készült a ruhatáram, hogy valahol teleljek. Ha jött a hideg csak vitorlát kellett bontani és melegebb helyre hajózni, most viszont ez a lehetőség nem igen állt fent.
Elvigyorodtam mikor azt mondta nem téved el. Persze, ebben nem kételkedtem, de azért ezen a szigeten elég nehéz volt elveszni. Farkas, medve, küklopsz, jégóriás meg kitudja még mifene les az emberre a hó alól. Eddig egyszer futottam össze egy trollal, de mint kiderült nem a veszélyes fajtával... hanem a beszélő, de síkhülye fajtával akinek legnagyobb célja az volt, hogy halálra untassa a hídján átkelőket. A régi szép idők...
Miután az ágyékomra ült a meglepettségemnek egy nyögéssel adtam hangot és felvont szemöldökkel figyeltem ahogy Ciri fölém hajol, majd röviden megcsókol. - Soha nem tudhatod, hogy mikor támad kedvem egy túrához... a hajóorrig. - magyaráztam vigyorogva és a fejemet hátravetve a párnába nyomtam a tarkóm. - Na de mész, vagy még maradsz egy kicsikét? - vontam fel a szemöldököm csábosan, majd rendeztem az arcvonásaim és kérdő arccal vártam a válaszát. |
Az ajánlatára csak fejemet csóváltam kibigyesztve alsó ajkamat. - Megleszek így, azthiszem...- mosolyodtam rá, majd kicsit jobban magamra húztam a köpenykémet. Persze felvettem volna ha éppenséggel nem ez lett volna az édes Hasselem ismertetőjegye. A kabátja. Olyan volt mint egy kabát ember... Mondjuk jól állt neki, mi tagadás... De azért ha ilyen szép múltal rendelkezik, mint a hercegnő megfektetése... Azthiszem jobb ha a kabátját szépen a hajón hagyom. Még valami gondot csinálok magunknak megint.
Figyeltem ahogy felcsücsül, majd a megjegyzésén először nagyot néztem, majd szélles vigyor üllt ki arcomra. - Szaunát sajnos nem tudok ide varászolni neked...- vontam meg vállamat, majd magamra tekintettem hunyorogva. - Oké ez tényleg rossz ötlet...- vettem egy lemondó sóhajt, majd levetettem magamról a ruháimat és inkább felvettem egy bőrnadrágfélét és egy bőrfűzőt egy fehér ing fölé. Tisztára úgy éreztem magam mint egy női kalóz ötvözve egy örömlánnyal. De ez valamivel melegebb volt. Eltekintve a kitárulkozó kebleimtől amikre nem győztem a fehér inget ráhúzni. Végül vettem egy lemondó sóhajt és magamra csatoltam egy övet, majd bele tettem egy kardot és egy aranyos zsákot akasztottam rá. Ezután magamra terítetettem a köpenyemet és végezetűl vettem egy mély sóhajt a csitmámat magamra ráncigálva. - Nem tévedek el olyan könnyen - mosolyodtam rá a cipőmön való fűzőt ráncigálva. Ahogy végeztem vele, felegyenesedtem, majd oda lépkedve hozzá rá üllte ágyékára, majd kezeimet a feje melett támasztottam meg. - Attól nem is féltem, hogy eltűnsz...- nyomtam egy röpke csókot ajkára, majd mosolyodva néztme rá miközben az arca mellé lógott fehér hajam. |
Halványan mosolyogva figyeltem ahogy öltözködik, kissé félrebillentett fejjel. Azt hiszem ő is kezdte érezni, hogy nincs valami túl meleg odakint. - Felveheted a kabátom. Nekem most nem igen van rá szükségem. - ajánlottam fel a valamivel melegebb ruhadarabomat egy vállrántás kíséretében, de ő akkor már a köpenyét igazgatta a vállain.
Lassan felültem miután rákérdezett, hogy kell e nekem valami a városból, de csak megráztam a fejem. - Hacsak nem tudsz magaddal hozni egy szaunát akkor semmi nem kell. - nevettem fel, majd előrehajoltam az ágyon kinyújtott lábaimra támaszkodva. - Hiányoznak azok a szaunák. - gondoltam bele komolyabban abba, hogy milyen jó is volt az amikor még itt éltem. Mert hogy éltem én itt, röpke két hónapot még az átok évében, de még azelőtt, hogy a nyakamba kaptam volna az átkot... Még mindig nem tudom elhinni, hogy hogy tudtam két hónapig elhitetni, hogy valami befolyásos herceg vagyok.
És ha az emlékezetem nem csalt a skeliggén tölött két hónapom után ismertem meg Patkányt és Leénát, így ők nem igazán tudnának semmit sem mesélni a lánynak a nordokkal folytatott kalandjaimról. Lehet jól is van ez így. Amit nem tud az nem fáj neki, bár... tudja a fene, lehet már így is túl sokat meséltem neki.
- Aztán el ne tévedj. - emeltem fel a tekintetem rá egy mosoly kíséretében, majd újból hanyatt vágtam magam az ágyon a köldökömig felhúzva a takarót. - Én itt leszek. - raktam a kezeim a fejem alá, majd leunytam a szemeim. Már egész jól hozzászoktam ahhoz, hogy sehova nem mehetek. Már persze ha ehhez hozzá lehet szokni. De már csak öt év és még egy fél évet a parton tölthetek. Király. |
Az oldalamon fekve ziháltam fülig pirúlva és könnyes arcal. Kezeimet magam alá táncoltam miután kifújtam magam, majd megtörölgettem arcomat és felültem. Megigazgattam hajamat gondosan, majd ahogy megszólalt úgy tekintettem hátra vállam felett rá. - Persze - mosolyodtam el, majd megfogva ruhámat ami az ágy melett volt a földre dobva, magamra húztam. Nem volt egyátalán meleg és kezdtem fázni is de azthiszem ha felveszem a csukjás köpenyemet, talán nem fogok annyira fázni. Tehát miután magmra húztam a fehérnemümet és a ruhát is a köpenyemért nyúltam ami egy falba vert szegre volt akasztva. - Kell valami a városból? - pillantottam rá magamra igazgatva a köpenyemet. Úgy gondoltam hozok valami értelmes élelmet neki, hogy ne betegedjen bele a kásába. Utána utána nézek ennek a bizonyos hercegnőnek. Ha nem is személyesen keresem fel de beszélek valakivel aki tud valamit. Ha Csorba így megfenyegetett azthiszem komolyan kell vennem. |
 A hátamon feküdtem, egyik kezemet a fejem alá csúsztatva tartva, miközben félig lehunyt szemekkel lihegtem. És úgy ennél többet nem is igazán tudtam volna kihozni magamból, mert még erősen pihenő stádiumban voltam.
A hajó akkor már kikötött, de ez semennyire sem érdeklt, elvégre nem tudtam volna mit tenni azon kívül, hogy a hajóról köszönök a kikötőben lévőkre. Ennél még a fetrengést is jobb elfoglaltságnak tartottam, főleg hogyha a fetrengés mellé még társaságom is akad. Az oldalamra fordultam először, onnan pedig a hasamra és elnyúltam az ágyon, fedetlen hátsófelemre fél kézzel felhúzva a takarómat. Most kezdett tudatosulni bennem, hogy nincs olyan meleg, mint amilyennek nagyjából fél órája még éreztem.
- Ciri... - fordítottam a lány irányába a tekintetem bárhol is volt. - Körül nézel majd helyettem is Skeliggén? - kérdeztem felvonva az egyik szemöldököm és halványan elmosolyodtam. Nem akartam neki már megtiltani, hogy ne hagyja el a hajót. Semmit nem érek el azzal, ha szabályozom mit tehet és mit nem... Na meg nem kényszeríthetem vele, hogy egész hátralévő életében itt döglődjön velem egy kabinban, mert igen hamar egymásra unnánk. Na jó, ettől tartottam a legkevésbé, mert az biztos, hogy én nem mostanában unnék rá a lányra. |
 Ahogy lenézett rám, és végül szemeimnél ragadt meg én is az övébe néztem mélyen. Csókját forrón viszonoztam és simítottam végig tarkóját lehunyt szemekkel. Ezalatt észre sem vettem és az ágyhoz érve szépen leeresztett miközben folyamatosan az ajkaimat ostromolta. Hamarosan azonban a csóknak is vége szakad és míg ő felegyenesedett, hogy levegye fekete ingjét, addig én lerugdaltaam magról a cipőmet. Aruhát úgy dontoltam rá hagyom mert sokkal izgalmasabb. Elég könnyed gönc volt rajtam szóval nem volt nehéz dolga az egyszer biztos. Igazán le se kelett rólam vennie csak ha többet akart láni.
Elmosolyodva figyeltem ahogy ismét közeledik hozzám, majd kezemmel végig simítottam mellettem támaszkodó karján mikzöebn kicsit oldalra fordítottam fejemet a csók közben. Mélyen hajáa túrtam tarkója mentem, majd másik kezemmel amivel eddig karját simítottam végig, hogy mellkasát cirógattam egészen a köldök alatti részig. |
Halványan mosollyal díjaztam, ahogy a hajamba túrt, majd a vállamon simított végig, próbálva lehúzni rólam az ingem, ami persze helyzetünkből ítélve nem sikerülhetett neki.
Lenéztem rá, egy pillanatig az fürkészve mit csinál majd közelebb hajoltam hozzá és hosszan megcsókoltam, miközben előrehajoltam, hogy le tudjam őt rakni az ágyra. Ahogy ezt a mutatványt teljesítettem kiegyenesedtem és ledobtam magamról az ingem, amitől ő már egyébként is szeretett volna megszabadítani és félredobtam az ágy tövébe.
Ezután az ágyra térdeltem és Ciri fölé emelkedtem, majd az arcához hajoltam és újból csókot nyomtam az ajkaire, amikkel egyszerűen nem tudtam betelni. Nem tudtam volna megmagyarázni miért éreztem így, hogy miért lettem volna mindenre képes érte, de talán ez miatt volt más érzés akár csak hozzászólni vagy hozzáérni. |
 Még jobban kipirúltam ahogy azt mondta az lesz amit én szeretnék. Tényleg olyan hihetletlen volt az egész. Aztán ahogy a fenekemnél fogva felhúzott én pedig a derekát kulcsoltam át lábaimmal. Ahogy emekedtem végig a szemeibe néztem mélyen mámor ittasan, majd halovány mosolyra húztam ajkamat. Hagytam, hogy vezessen minden szempontból és először az ajkam sarkába, majd a nyakamon csókoljon vissza. Lehunytam szemeimet halk sóhajjal miközben felkarjaimat a vállára helyeztem hozzá simúlva túrtam bele hátúól hajába két kezemmel.
Hozzásimúltam eleinte, majd kicsit elhajoltam tőle épp annyira, hogy a nyakához tudjak hajolni. A füle tövébe csókoltam, majd bekaptam egy kicsit a füllcempáját ajkaim közé és morzsoltam egy kicsit rajta. De hamar tovább áltam és a nyakába szívtam bele épp a füle alatt valamivel. Közben a kezeimet a hajától a vállaira csúsztattam és végül a ruhája alá, hogy lecsúsztassam róla. Így lehúztam az egyik válláról a ruhát elvégre teljesen nem tudtam. Feszült a hátán a ruha amiért engem fogott. Ápolni fogom egy kicsit a kiváncsiságát. Szendének és törékenynek tűnhetek de ugyan akkor van egy vad és agresszív oldalam. Megismertetem vele egy kicsit a másik felemet is... |
 - Most már nagyon kíváncsivá tettél. - mosolyogtam, ahogy hallottam, hogy lényegében még semmit nem hallottam. Valójában úgy gondoltam, hogy az is kész csoda, ha ilyen közvetlenül beszél erről, de aztán kitudja... Tévedni emberi dolog.
De amikor megint zavarba jött és a mellkasomba nyomta az arcát, így elkerülve a tekintetem rájöttem, hogy nem tévedtem. A mosoly még mindig nem fagyott le az arcomról, csak egyre szélesebb lett. - Ahogy szeretnéd. - direkt nem jegyeztem meg semmit arról, hogy zavarba jött, mert azzal csak azt értem volna el, hogy zavarba jön attól, hogy észrevettem, hogy zavarba van és egy olyan ördögi körbe kerülök ahonnan nincs kiút.
Mivel ő maga nem mozdult meg ezért én vettem kézbe a dolgokat, mondhatni szó szerint. Megemeltem a feneke alatt fogva és a lábait a ferekamra kulcsoltattam, mert így kisebb esély volt arra, hogy elejtem ezen a rövidke úton. Rámosolyogtam és nyomtam egy röpke csókot a szája sarkába, majd tettem néhány lépést az ágyam - vagyis már ágyunk - irányába, miközben ajkamat az álla vonalához, majd nyakához vándoroltattam. |
- Ugyan, a sármod megmarad - bíztattam ezzel arra, hogy nem ilyen egyszerű ám elveszíteni a csodás külsejét. Vagyis nah ez furán hangzott de egy két ránc ide vagy oda a férfiaknak igazán jól se kell kinézniük. A sármuk már eleve mindent visz egy nő szempontjából. - Csak én leszek aki olyan lesz mint egy rongy - nevettem el magamat, majd kirázott a hideg a gondolatára is. - Jujj...
Figyeltem a meglepett arcát és egy pillanatra úgy érzem mint aki valami rosszat mondott. Azonban amikor emgszólalt és elkumncogta magát már az én ábrázatom is jóval ellazúltabb volt mint ez alőbb. - Ohh pedig még nem halottál semmit. - vigyorodtam el szemöldöömet felvonva, majd hagytam, hogy magához ölelve a fenekemre markoljon. A nyakát jobban átkaroltam és oldalra biccentettem fejemet hunyorogva. Az én döntésem volt, hogy tesszük meg aminek gondolatára a halovány pirből egy erős pirulás lett. - öhmmm...- döntöttem neki mellkasának a homlokomat elbújtatva így a tekintete elől az arcomat. - Legyen az ágy - dünnyögtem zavartam, majd továbbra is karoltam a nyakát.
Valahogy olyan nehezemre esett most így elmozdúlni és annyira zavarban voltam a saját beszólásomtól... Magam sem értettem mi ütött belém. De komolyan. Talán a gondolat miarr, hogy most újra az lesz mint aznap mikor újra megjelentem. Persze hogyne akartam volna hisz ami vele volt az rosz nem lehetett, nem mellesleg meg élveztem is . Csak olyan fura érzés volt, hogy itt van nekem. Olyan természetellenes és valótlannak tűnik...Mintha álmodnék. |
- Ne is emlegesd a ráncokat. - húztam össze a szemöldököm. - Még pár év és lőhetek a legnagyobb fegyveremnek. - utaltam a kinézetemre, mindezt teljesen komoly arccal mondva, de végül mégis csak muszáj volt egy mosolyt elengednem. Arra, hogy Usson nem csinál szinte mást, csak kását csak prüszköltem egyet. Szerencsére egész kitartó fogakkal áldott meg a sors, mert már réges régen kihullhatott volna mind. Vagy lehetne egy szép fekete vagy sárga mosolyom, ami közel sem lenne olyan csábító, mint a mostani.
Figyeltem ahogy hófehér bőrén halvány pír jelen meg, ami mindig megmosolyogtatott. Azt hiszem még bele fog telni egy kis időbe, mire túlteszi magát ezen az elpiruláson, de addig is én kiélvezem, hogy ezt váltom ki belőle.
Meglepetten vontam fel a szemöldököm a kérdése után, ami egyébként egyáltalán nem lepett volna meg, hacsak nem az ő szájából hallom. - Azt hiszem soha nem gondoltam volna, hogy ezt a kérdést tőled fogom hallani. - nevettem fel és a kezeim végigcsúsztattam az oldalán egészen a csípőjéig, hagyva, hogy hozzám simuljon. - De ez egy fogós kérdés. - haraptam be az alsó ajkam, miközben felvontam az egyik szemöldököm és a csípőjéről a fenekére vezettem a tenyerem, így közelebb húzva magamhoz. - Meghagyom neked a választást. - néztem le rá. |
Éreztem ahogy fejemnek támasztja az állát. Éreztem ahogy szúr a borostája amire egy pillanatra el is fintorodtam az érzéstől. De a tudat, hogy ilyen közel van, valahogy már nem is zavart annyira, hogy annyira szúr az borostája. Csak lehunytam szemeimet elmosolyodva és halgattam ahogy érdes, férfias hangján duruzsol.
- Az öregedés nem feltétlen rád együtt a bölcsességgel...- válaszoltam neki ércelődő mosolyla az arcomon. - A te esetben csak naprósl napra felelőtlenebb leszel és ráncosabb. Míg nem kihullik az összes fogad és bánni fogod, hogy nem kényszerítetted a szakácsodat arra, hogy a hús is felkerüljön az étlapra. Végül tényleg a kására kényszerűlsz - vigyorodtam el szemöldökömet vonogatva, majd csak pillogva néztem rá ahogy elhajol épp annyira, hogy az arcomat érje. Halovány mosoly jelent meg arcomon, majd ahogy közeledett úgy hunytam le szemeimet és viszonoztam csókját.
Ahogy elváltak ajkaink csak vágyakozóan tekintettem vissza rá és kezemet a mellkasán tartottam. - Az nem sok - motyogtam a két órára. Nem értettem eleinte miért jegyezte meg a két órát de amit hozzátette, hogy keresni kéne valami elfoglaltságot azonnal kipirúltam haloványan, majd elmosolyodva néztem a szemeibe. - Az asztalon vagy az ágyon szeretnéd? - vontam fel a szemöldökömet, majd elvigyorodva átkaroltam a nyakát és hozzá simúltam a testéhez. |
 Kifújtam a levegőmet, mikor szinte megfenyegetett, azzal, hogy ne nézzem le a nemét. Nem néztem én le a nőket, mert akkor valószínűleg Leéna sem lenne a Vércse fedélzetén. Sőt, Cirinek sem ajánlottam volna fel a szerződést két évvel ezelőtt. Nem néztem én le a nőket csak... jobbnak tartottam magam náluk. Bár lehet, hogy a kettő egy és ugyanaz, de ez már csak részletkérdés.
- Nem. - feleltem oldalra sandítva rá és a fejének támasztottam az állam. - De lássuk be, ahogy öregszem úgy leszek egyre bölcsebb. - mondtam halványan mosolyogva, majd elhajoltam tőle annyira, hogy lehajolva hozzá meg tudjam csókolni.
- Még talán két óra és kikötünk. - billentettem meg a fejem kissé oldalra és a lány arcát figyeltem. - Szóval van két felesleges óránk. - szorítottam össze az ajkaim és felvontam a szemöldököm, remélve, hogy Ciri veszi a lapot. Bár ha kell lehetek ennél is konkrétabb, de az úgy már veszít a varázsból. |
 Imádtam egyszerűen ahogy mosolygott és ahogy láttam amint a szájának sarkai füléig érnek azonnal megmelengette a látvány a szívemet. Egyszerűen imádnivaló mosolya volt és ahogy morcoskodott vagy szomorú volt azt is imádtam. Vaalahogy a megtestesíthetetlen tökéletes volt ami valamiylen úton módon msot alakot öltött előttem.
Ahogy utánam lépett kicsit hátrébb csúsuztam pár milit és úgy néztem rá pillogva. Nem tudtam mit várjak így óvatoskodtam egy keveset, mielőtt még valami gond lesz Habár mégis mi gond lehetne elvégre ő elöbb kapná le a saját karját mint, hogy bántson engem. És ugyan ez fordítva... Hírtelen ennek gondolatára a nyakába borúltam volna és halálra ölelgettem volna. De nem akartam csöpögős lenni, még a végén rám un...
Megemeltem államat fellengzősen, majd beadtama feminista nőszemélyt akit megismert. - Ne nézd le a gyengébbik nevet kapitányom... A lábad közt igen érzékeny vagy! - fenyegettem meg játékosan, majd leeresztettem kezemet, ahogy magához ölelt. - Tessék, megérte tiltakozni két éve? - nyüszögtem neki fel a nyakába miközben a hátára csúsztattam a kezemet és elkezdtem cirógatni. |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
