|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.23. 12:00 - |
Cirill Tretogor & Hassel Lalbor Rondrel |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Az arcát fürkésztem, mikor megfogta a kezeim és azt kérdezte gond van e. Nem ültek ki az érzéseim az arcomra, csak fáradtan néztem rá. "Igen. Igen gond van." - válaszolhattam volna neki, de nem tettem. Csak rákérdezett volna arra, hogy mégis mi. Azt pedig nem szerettem volna elmagyarázni neki... addig nem, míg instabil a lábunk alatt a talaj. Elképzelhetőnek találtam azt, hogy ha meghallaná az igazságot kereket oldana.
- Nincs gond, ne aggódj... Csak meg kell beszélnünk néhány dolgot a hajóval kapcsolatban. - hazudtam könnyedén, majd begombolva az ingem minden egyes gombját a lány után fordultam és egészen addig követettem tekintetemmel, míg el nem tűnt a kabin ajtaja mögött. Gondolataim viszont egész másfelé jártak, nem tudtam Cirire figyelni.
Leballagtam a lépcsőn és hamar Patkány nyomára bukkantam. Egy asztalnál ült Leénával és épp nyelvükön egyeszkedtek valamiről. Egy mukkot sem értettem, csak néha a lány által használt káromkodásokat.
- Döntöttem. - ültem le hozzájuk, mire mindkettejük felém emelte tekintetét. A csúnya tünde férfi és a szép tünde nő is. Néha nehezemre edett elhinni róluk, hogy testvérek. - Felbontom a szerződésetek és mehettek... Már eltelt az a tíz év amit nekem ígértetek. Gondolom többet nem akartok ezen a retkes hajón rohadni.
Patkány sóhajtott egyet, Leéna pedig bólintott. Egyetértettek, de nem szólt semmit egyikőjük sem. "És Hassel, te mihez kezdesz?" szólalt meg végül a tündenő, az arcomat fürkészve. Most én sóhajtottam, sokkal mélyebbet, mint a tünde előbb. - Van egy elátkozott hajóm egy elátkozott legénységgel... Vajon mit? Megvárom míg valaki megtudja oldani ezt a problémát. Elvégre van időm nemde? - vigyorodtam el a fogaimat kivillantva, viszont elég keserűen. Leéna a szemét forgatta, de nem mondott semmit. Patkány odahozta a szerződést, amit tíz éve kötüttünk én magam pedig a véremmel áthúztam a pecsétet. Ugyanis csak az volt ami érvényesíteni, vagy érvényteleníteni tudta a szerződést. Szóban, ilyesféle formaiságok nélkül nem lehetett érvényteleníteni.
A tenyeremet kötözgetve lépkedtem a kabinom felé. Két emberrel kevesebb, megint. És két olyan emberrel, akik felértek az egész legénységgel. |
 Összevont szemöldökkel pillantottam Hasselre aki úgy tűnt tudatában van a dolgoknak. Vettem egy lemondó sóhajt, majd felé fordúltam ahogy elkezdett öltözni. Kipirúlva néztem a mezittelen felsőtestet minden szégyenérzet nélkül. Ráharaptam alsó ajkamra és eszembe jutott az éjszaka. Azonban előre kaptam fejemet és megcsapkodtam kipirúlt arcomat. Vettem egy mély sóhajt, hogy kirázzam a zavart magamból. Ahogy felém közeledett úgy vágtam magam egyenesbe ahogy lehetett. Hátra léptem kettőt zavartan pillogva és néztem rá ahogy elém lép. - Miért kell beszélned vele? - kérdeztem tőle kiváncsian és habár csak alig halottam de ki tudtam venni motyogását. - Valami gond van? - vontam fel szemöldökömet, majd megfogtam kezét ovatoskodva és lágyan. Rá mosolyodtam, majd hamar eleresztettem. Válaszán csak bollintottam egyet, majd hajamba bele túrtam és be tekintettem a kabinba. - Fel kéne öltöznöm. - motyogtam, majd kikerülve őt belépkedtem a kabinba. Fura érzés volt ez az egész. Hogy ő most itt van illetve én neki. Olyan álomszerű volt ez az egész... nem tudtam még mindíg elhinni. Közben magamra húztam a ruhadarabokat és végül megigazítottam bőrpáncélomat. Vettem egy mély sóhajt, majd kiléptem a kabin ajtaján. Meg kellet találnom a térképeimet. Ha nem találom meg kinyírok valakit és ez nem csak hírtelen felindulás lessz. |
Olyan nyugalommal aludtam, mint hosszú ideje egyszer sem. Nem riadtam fel az apró zajokra, csak feküdtem mozdulatlanul és aludtam. Meglehetősen mélyen, mert szokásomhoz híven már egy ideje nem hajtottam pihenésre a fejem.
Arra viszont felkeltem, mikor egyébként teljesen értelmetlen álmomban valaki rázni kezdett. És ahogy a szemeimet résnyire nyitottam, rá kellett jönnöm, hogy nem csak álmomban ráznak. Ciri ott volt felettem, de nagyjából ennyit is fogtam fel mindabból, ami körülöttem történik. Nyöszörögtem valamit az alvás szükségleteimről és egyszerűen csak átfordultam a másik oldalamra, a hátamat mutatva a világ felé, mintha ezzel minden el is lenne intézve.
- Biztos csak a legénység... - szólaltam meg álmos hangon, fejemet oldalra fordítva, hogy levegőt is kapjak és érteni is lehessen azt, amit mondok. És Ciri szavai igazolták is kora reggeli elméletemet. Igazándiból, hacsak nem akkor keltem volna fel én is, biztosan bepánikoltam volna. Erre a hétre már elegem volt a rajtaütésekből, a gárdistákból és úgy nagyjából mindenkiből. A legénység egyre inkább úgy tűnt nem hallgat rám, Patkányék is egyre passzívabbá váltak. Hetek óta nem pihentünk, ami mindenkiből kihozta a legrosszabbat. Ami ilyen helyzetekben nem mondható túl előnyösnek: egyre több ember sérült le olyan csatákban, amikben még csak karcolást sem kellett volna kapniuk. Elfáradtunk és a legénység szétesőben volt... de nem tudtam mit tenni ellene.
Ülő helyzetbe tornáztam magam, előrehajolva az ágy mellől felszedtem az nadrágom. Pontosan annyi időre keltem fel az ágyról, hogy azt magamra húzzam, szinte azonnal vissza is ültem. Aludni szerettem volna még, de sejtettem, hogy Ciri mellett már nem lesz erre esélyem.
A kezeim az arcomra tapasztottam és megdörzsölve a szemeim feltekintettem a lányra. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy itt van... Tegnap ilyenkor ugyanitt üldögéltem és azon gondolkoztam, hogy mikor fogunk kikötni. Aztán aligohgy kiléptem az ajtón jöttek a gárdisták és miután felébredtem Ciri fogadott. De eszembe jutott az is, hogy mit beszéltem Patkánnyal a tegnap este folyamán, mielőtt még Cirivel találkoztam volna. Ez úgy ahogy letörte a reggeli jókedvem és felsóhajtva keltem fel újból az ágyról.
- Beszélnem kell Patkánnyal... - mondtam a lánynak, de olyan halkan, mintha csak saját magamhoz beszéltem volna. Lehajoltam az ingemért, ami a kisebb ruhahalom tetején volt és a vállaimra vettem. Miközben Ciri felé haladtam az ingem gombjaival bíbelődtem. |
 Válaszán rögtön elhúztam számat fogamat kivillantva elvégre ha halottak és annyira nagyon az olyan... kellemelten volt. Oldalra pillantottam zavarodottan és kipirúlva. - Hupsz...- motyogtam, majd szemeibe nézve elmosolyodtam az álmoskás pillantáson. Kezemet arcára téve símogattam meg kicsit habár reménykedtem benne, hogy az álla már nem fájt. De ha így akciózni tudott biztos újult erővel esett nekem. Nyomtam egy csókot orra hegyére, majd elkényelmesedve lehunytam szemeimet visszahúzódva hozzá. Lassan kezdett elnyomni az álom azonban arra kipattant a szemem mikor azt mondta " én is". Összeráncoltam szemöldökömet értetlen pillantásokat vetve rá de végűl nem firtattam hiszen nem értettem miért mondta. Csak lehunytam szemeimet hozzábújva és hamarosan mély álomba merültem. Nem féltem attól, hogy nem lesz itt vagy még álmomban kidob egy rongyal rajtam. Reméltem, hogy ennél többet jelentett ez az egész neki. Mikor reggel felkeltem már a mellkasán feküdtem félig és a vállán pihentetem fejemet. Lassan kezdtem el nyitogatni szemeimet egy elnyuló csattanó hangra. Azonnal felkaptam femet elnyújtóztatva nyakamat magam alá rendeztem kezemet és kitoltam felsőtestemet. - Hüm? - nyöszörögtem el magamat kérdően, majd felültem és kimászva Hassel mellől az ablakhoz tartottam. Azonban hírtelen az üveget áttörtve valami ami elsuhanva melettem tompa koppanással a falba ékelődött az ágy fölé. Riadtan néztem hátra ahogy ott függöt egy szárszemíj nyila. Kikerekedett szemekkel figyeltem ahogy ott reng ki a vége a fallba állva. - Hassel...- szólaltam fel riadtan, majd oda lépkedve hozzá elkezdtem rázni ha nem kelt fel a betört üveg zajára. - Ébredj! - néztem rá riadtan, majd ahogy nyitotta ki szemét elléptem tőle és máris öltözni kezdtem. Felrángattam magamra a bugyimat, majd a nadrágomat és végűl hálóing szerű alsóruházatot - Valami történik odakint! - szóltam hozzá riadtan, majd kardját felkapva az egyik tartórol kirontottam az ajtón. Féltem de Hassel még pucér volt én én keltem fel a zajra. Gyorsabb voltam mint ő és ha beront ide valaki akkor kardot ragadni se lesz ideje. De... Minden nyugodt volt. Csak az egyik hülye gyakorolt számszeríjjal. Elképdve néztem rá, majd felfújva tüdőmet zúdítottam rá a szavakat. - Normális vagy? Nem tudnál másfele gyakorolni? - förmedtem rá aj ajtóból és suhintottam magam melett a kardal. Erre ő csak flegma stílusban kibiggyesztette alsóajkát és és elkezdte rázni fejét. Elfordúlva hajtotta le a számszeríjat és sétált vissza a kabinjába. Úgy 11 környékén lehettünk szóval ha ez külön Hassel ébresztője volt akor orrba fogom nyomni. |
Tudtam, hogy az mosolyogtatja meg, ahogyan kinézek. Így igazat adtam magamnak abban, hogy gyönyörűen festhettem, amin nagyjából megpróbált javítani azzal, hogy félretűrte, nagyjából egy irányba rendezve hajszálaim.
Ő is megtépázottnak tűnt, viszont ezt ellenúlyozta a csinos arca és a kék szemei, amivel engem vizsgált. Elmosolyodva nyomtam az arcába a hajam.
- Rosszabb, mikor hosszú napokig nem alszom, és végül egy hordó mögött nyom el az álom... - dünnyögtem az orrom alatt és a szemem lehunyva így is maradtam. Pihentem, összerendezve a légzésem. Ha meg nem szólal és el nem húzódik kissé tőlem, akkor el tudtam volna úgy aludni ahogy akkor voltam.
- Őszintén...? - kérdeztem felvonva az egyik szemöldököm. - Szerintem az egész hajó minket hallgatott. - feleltem komoly ábrázattal és összehúzva a szemeim, majd csak elmosolyodtam és álmosan pislogtam néhány laposat. - De egyébként fogalmam sincs Ciri... erre éppenséggel nem figyeltem. - simogattam meg a hátát és félig lehunyt szemekkel pislogtam rá. Hosszan hallgattam, ha bármit is mondott arra nem igazán reagáltam. Csak szinte félálomba merülve meredtem rá, a vonásait fürkészve, lassan simoatva felkarját. Elmerültem a gondolataimba. Azt mondta szeret és én nem reagáltam rá semmit. Most akár hiheti is azt, hogy csak játszok vele... Hogy csak szeretném jólérezni magam, ami persze igaz volt, de mégsem. Ez nem olyan volt, mint máskor. tudtam, hogyha most elalszom és felébredek nem egyedül leszek, hanem ő ott lesz mellettem. És garantálni tudtam volna neki azt is, hogyha ő elalszik én itt leszek mellette mikor felébred. Szerettem őt. Akkor és ott mindennél jobban. Persze, lehet hogy az elmém az előbb történtek eltompították, de nem hittem ezt. Életemben talán először tisztában voltam azzal mit érzek.
- Én is. - csak ennyit mondtam hosszan tartó hallgatásom megtörve, majd lehunytam a szemeim. Aludni akartam. |
 Meglepetten pillogtam fel amikor halottam az egyik kiáltását. Nem sokat törődtem bele hiszen ebbe talán kénytelenek lesznek bele törődni és füldugóval aludni. Meglepetten felvontam egyik szemöldökömet, majd Hasselre pillantottam aki mellém dőlve nézett rám. Rá pillantva épp úgy festett mint akinek elkóboroltak a birkái és egész álló nap azt kergette volna. Elvigyorodtam látványát, majd halk kuncot kieresztve ajkaim között hajába túrtam és félre simítottam neki. Habár én se nézhettem ki szebben de azért nem bírtam ki, hogy ne jegyezzem meg neki. - Gyönyörűen festessz. - jegyeztem meg gúnyosan, majd hagytam, hogy magához bújtasson és nyakába bújva szippantottam mélyet illatából. Abból az illatból ami már olyan rég nem érintette orromat és lelkemet. - Az embereid elégedetlenek. - suttogtam neki halkan kissé gúnyosan. Aztán kissé kipirúlva felpillantottam kicsit kihátrálva az ölelésből mellkasára tapasztott kezekkel. - Tényleg ilyen hangos voltam? - kérdeztem tőle összevont szemöldökkel kissé zavartan. |
Mélyeket lélegezve próbáltam összeszedni magam. Egy pillanatra meg is feledkeztem a lányról, csak azzal törődtem, hogy megpróbáljak magamra valamiféle értelmes ábrázatot felszedni. Azonban nem fűztem hozzá túl sok reményt, szinte láttam a saját, kivörösödött arcom és a zilált hajam... egy szóval, remekül festhettem.
Azonban nem annak sikerült visszarántani a valóságba, hogy Ciri nekem döntötte az arcát, hanem az, hogy szinte színtisztán hallottam valaki ordítását ami valahogy úgy hangzott, hogy: "Jó volt? Most már aludhatok is?" Halványan elvigyorodtam azon, ahogy belegondoltam úgy nagyjából mindenbe. Itt volt velem... Annyira hihetetlen volt, hogy az már szinte mégis hihetővé vált. Nem is gondoldoltam volna azt, hogy valaha is látni fogom többet, főleg nem ezt.
Feltoltam magam és lekászálódva róla eldőltem mellé az ágyra. Még mindig halkan lihegtem, mert kipihenni nem pihentem ki magam. Ennyi idő alatt lehetetlen lett volna.
- Gyere ide... - fordultam felé az oldalamra fordulva és átkaroltam, szorosan magamhoz ölelve. Boldog voltam, de annyira, amennyire még sohasem életem folyamán. Egy idétlen mosoly végig ott bújkált az arcomon, ahogy a lány arcát fürkésztem, amit még spatulával sem lehetett volna levakarni az arcomról. |
 Az utolsó löket valamivel mélyebbre hatolt és miután vélhetően csúcsra ért elkezdett lüktetni bennem. Kipirúlva nyögtem fel habár elsőnek próbáltam vissza tartani így csak nyöszörögtem. Két kezemmel megakapszkodtam hátában átkarolva őt és ujjbegyeimmet mélyesztettem bőrébe. Lábaimat leeresztettem róla, majd lába mellé eresztve ernyedtem el erőtlenűl. Mintha kiszívta volna belőlem az energiát most atán moccani se tudtam ha kellet volna sem. De hírtelen eszembe jutott, hogy belém lőtte. Egy pillanatra végig futott a fejemben a gondolat, hogy kettőnkből lesz egy harmadik. De hamar elvetettem hiszen miért pont az elő után volna. Ha mégis az lennék Hassel elküldene. Ebben biztos voltam. Hisz a biztonságom korábban is fontos volt számára ha csak szerelmet is valottam neki. Most mégis szótlanúl zihálva eresztettem magam mellé egyik kezemet míg a másikkal tarjókát simítottam meg a nyakára nyúsztatva kezemet. Újra és újra közöltem volna vele, hogy szeretem de féltem, hogy ismét válasz nélkül maradok. Így nem kockáztattam meg egy újabb felesleges szót. Arcának döntöttem arcomat lehunyt szemekkel. |
 Meg tudtam érteni az alattam, az élvezettől vonagló Cirit. Én magam nem tudtam hova levezetni az érzéseim, csak abba, hogy vadul csókoltam a nyakát, néha jobban beharapva a bőrébe és abba, hogy vagy az ágyneműt vagy a fenekét markolásztam, miközben a hangját hallgattam. Másra nem tudtam figyelni, a világ egyszerűen megszűnt számomra létezni. Az sem érdekelt volna különösképpen, ha valakik éppen a fedélzeten vívják haláltusájukat.
Igaz, éppenséggel én vívtam a haláltusámat, bár teljesen más értelemben. Már szinte hörögve vettem levegőt, ami nálam egyetlen dolgot jelentett: a végére értem az "útnak". A fenekébe markoltam és löktem a csípőmmel egy utolsót. Bármennyire is türöztetni akartam magam, nem ment.
Az izmaim abban a pillanatban ernyedtek el ahogy elélveztem, és hörögve nyomtam bele az arcom a feje mellett lévő párnábe újból. Éreztem ahogy a gyönyör hullámokban fut végig a testemen, elernyedt izmaimat össze-összerántva. |
A nyakamon érő csókra szinte fel sem figyeltem. Csak Hassel ziháló lélegzetvételére és az érzésre amit okozott, egyedül erre a kettőre tudtam koncentrálni tiszta fejjel. Ahogy egyre erősebben hatolt belém úgy erősödött nyögésem hangja is. Nem csodáltam volna ha az este folyamán az én nyögéseimtől hangos a hajó. Ahogy ő én is egyre hevesebben kapkodtam tüdőmbe a levegőt. Mellkasom csak úgy emelkedett fel és le. A végén már úgy szorítottam az ágynemüt, hogy majd szanaszét szaggattam. Azért csináltam rajta néhány szakadást de nem volt egy méretes darab. - Hassel..- nyögtem fel ismét, majd oldalra fordított fejjel az élvezettől könnybelábadt szemekkel nyögtem fel. Ráharaptam alsó ajkamra elég erősen. Csak úgy vonaglottam alatta mintha szenvednék de nagyon is élveztem. Egyszerűen már nem tudtam, hogy levezetni az érzést. |
Ahogy a bőrömben éreztem körmeit nyögéssel hallattam a hangomat, a kezem pedig szorításba szorult: így a tarkójánál lévővel a feje alatt lévő párnába, míg a másik kezemmel a fenekébe markoltam, miközben egy pillanatra sem hagytam abba a játékot csípőmmel.
Nem akartam abbahagyni. Egyre sűrűbben vettem a levegőt, a számon keresztül, ami akkor már jobban hasonlított zihálásra. A hideg futkozott a hátamon mikor a nevemet nyögte. Ha volt valami izgatóbb ennél, akkor annak létezéséről nem tudtam. Belekapaszkodott a nyakamba, körmeit pedig megint a bőrömben éreztem. Újból felnyögtem, fejemet pedig az övé mellé nyomtam a párnába. Mikor a lábaival átkulcsolta a derekam felé fordítottam a fejem és belecsókoltam a nyakába. Még azt is élveztem, hogy karmolja a hátam, mert ez mégis csak valamiféle visszajelzés volt, amit a teste közölt felém.
A gerincemen a hideg futkozott végig, ahogyan szinte minden lökésembe beleremegtek a végtagjaim és egyre sűrösödve hallattam a hangomat akárcsak egy sóhaj, vagy nyögés formájába. Egyre kevesebb válaszott el attól, hogy a csúcsra érjek, amit egyik felem már nagyon is akart, míg a másik a legkevésbé sem. Nem akartam még véget vetni ennek az érzésnek. |
Ahogy egyre gyorsúlt a tempó hírtelen hangosabban felnyögtem lábujjaimat kifeszítve. Ujjbegyekből hamarosan körmök lettek amiket húztam végig a hátán nagyranyíló szemmel és kéjes nyögésekkel. Körmömet végighúztam hátáig, majd hátra vetettem ismét fejemet, majd kinyomva felsőtestemet markoltam bele erősen a paplanba amit magam alatt kezdtem el gyűrni befeszített karizomzattal. Alatta vonaglottam kipirúlva hangos nyögésekkel. Már nem éreztem fájdalmat csak azt a minden túl hatoló kellemes érzést. - Ha-sel... - nyögtem fel nevét kéjesen. Nem akartam semmit sem mondani csak a neve szűrődött ki kiszáradt ajkaimból ami a számon vett levegő miatt kezdett el kiszáradni. Másik kezemmel eközben Hassel csukjásizmába kapaszkodtam mögötte belemélyesztve körmömet bőrébe. Nem tehettem róla. Egyszerűen annyira élveztem, hogy a testébe kapaszkodtam. Két lábbamat hátára tettem így könnyebben mozoghatott én meg még az eddigieknél is jobban éreztem magamat. Reménykedtem hogy a karmolászással nem teszek kárt benne. De ez most teljesen kiment a fejemből és csak tettem ami ösztönből jött. |
A csípőjénél tartottam, a kezemet hol lejjebb, hol pedig feljebb csúsztatva rajta aszerint, hogy melyik volt kellemesebb érzés. Nem épp megszokott ütemben vettem a levegőmet már akkor, bár közel sem ziháltam. Egyszerűen gyorsabb és mélyebb levegőket vettem, mint máskor.
Az izmaim megfeszültek, ahogy egyre gyorsabb és kényelmesebb ütömben mozgattam magam, kezemmel végigsimítva comján, valamivel feljebb emelve azt, így téve könnyedebbé a mozgást.
Halkan felnyögtem, mikor a kezét végighúzta a az oldalamon, majd a hátamon simított végig. Ha eddig nem is tetszett volna eléggé a helyzet, akkor így, egyre jobban belemelegedve már nagyon is kedvemre való lett volna.
Ajkait alig érintve csókoltam, kezemet combján és csípőjén vándolorltatva. |
Hagytam, hogy igazítgasson ahogy kedve tartotta azonban ha eddig nem lett volna elég mélyen akkor most már biztosan. Résnyire nyitvatartott szemekkel vetettem hátra fejemet ahogy a keze nyakamra csúszott. Felsóhajtottam kéjesen arcomon halovány pirulással. Csípőmet hagyva megemelni nem ellenkeztem semmilyen módon. Mihelyst mozogni kezdett bennem egymástól eltátott ajkakkal vettem a levegőt számon. Kicsit féltem de annak sokkal jobban élveztem. Habár a csípő érzés lassan kezdett elmúlni ahogy mozogni kezdett csipőjével. Lehajtva fejemet tettem kezemet tarkójára, majd egy harsány sóhajt követően közel húzva leheltem lágy és gyöngén remegő csókot ajkaira. Másik kezemmel ismét oldalát cirógattam végig, majd hátára térve mélyesztettem ujjbegyeimet hátába és húztam végig kezemet rajta. |
A szemem sarkából rátekintettem, egyik kezemet pedig a tarkója alá csúsztattam, megcsókolva az álla vonalát. Közelebb simultam hozzá, ágyékomat közelebb tolva hozzá, így valamivel mélyebbre kerülve belé. Nem kell mondanom, hogy én mennyire élveztem a helyzetet, nehezemre esett magam már így is visszafogni magam. Elvégre abban nem voltam biztos, hogy Ciri arcára feltétlenül ugyan azon érzések ültek ki, mint az enyémre.
A szabad kezemet végigvezettem az oldalán, a csípőjénél kicsit megemeltem, hogy még közelebb tudhassam magamhoz. Felsóhajtottam és először őrjítóen lassan mozgatni kezdtem a csípőm. Legalábbis, nekem őrjítóen lassú volt, viszont mást nem nagyon tudtam tenni Ciri miatt. Nem akartam neki fájdalmat okozni... És biztosra vettem, hogy tudatomra hozza, ha valami nem tetszik neki. |
Arra a szájhúzára már egyből tudtam mi a válasza. Hülye kérdést tettem fel neki elvégre ezt ő talán jobban akarta mint én. Férfiból volt, az ő vágyai jobban befolyásálták minden mozzanatát. Halovány mosolyára én is elmosolyodtam kedvesen ahogy közeledett ismét ajkaival úgy hunytam le résnyire szemeimet és követtem őt tekintetemmel. A mosoly egyre inkább húzódott vissza és mikor ajkaimba csípett ajával én is lágyan ráhelyeztem felső ajkamat az övére. Azonban egyik pillanatról a másikra hatolt belém valami feszítő érzés amire rögtön nagyranyílt a szemem meglepetten. Halk sóhaj hagyta el ajkamat vissza húzva az övétől. - Hahh.. - Sejtettem mi történt -sőt tudtam- de mégis kicsit megijedtem. Meglepett pillantásokat vetettem szemeibe és szaladt végig gerincem mentén a hideg. Kellemes érzés volt amit még sosem éreztem és egy pillanatra olyan mindent elfeledtető. A fejem egyik pillanatról ürült ki és már csak ő volt. Mintha csak ezt akarta volna vele elérni. Hogy csak őt lássam! De a fájdalom ami belém hatolt már nem volt olyan kellemes. Olyan érzés volt mint mikor vérzett a friss sebem. Meleg de mégis csípős és szúrós. Biztosan azért volt ez így mert ő volt az első nekem. Végűl ellazúlt izmokkal húztam fel arcizmomat szemem felé és szemöldökömet ráncolva rántottam fel tartósan otthagyva. Ajkaimat elválasztottam egymástól résnyire nyitva hagyva, majd halkan elnyöszörögtem magamat. Az érzés ezt tudta belőlem kiváltani, ezt az arc mimikát és ilyen hangot. |
Felhúztam a szám egyik sarkát, mint legtöbbször mikor emberek olyan kérdést tesznek fel nekem, amire egyébként is tudták volna a választ. És Ciri ezen kérdésére nem feleltem, ugyanis nem kellett volna túl sokat gondolkoznia azon, hogy mi is lenne rá a válaszom.
Zavarban volt, ez egyértelműen látszott rajta, de nem tudtam mégis mivel tudnám feloldani azt. Én már rég nem jöttem zavarba ennyitől, így nem is gondoltam bele ebbe... Abba, hogy ő attól még lehet. Halványan elmosolyodtam és fogaimm al óvatosan belecsíptem az alsó ajkaiba, elterelés képpen. Saját magamat úgy igazítottam, hogy a hímtagom vége barlangja bejáratánál legyen. Míg ajkaival játszadoztam, a másik kezemet is elfektettem a feje mellet, miután egy lökéssel sikerült beléhatolnom. Jóleső sóhaj hagyta el a számat és a kezem izmai újból megfeszültek.
Ebben is különbözött Ciri a többi nőtől akit valaha is ismertem; azt a jóleső szorítást amit nála éreztem nem túl sok nőnél lehetett így felfedezni, érezni meg főként nem. |
 Kipirúlva figyeltem ahogy csípőmröl eltűnik a tapintás és alulra vezérelve valami mást fog meg saját magán. Zavartan pillogtam rá és néztem a szemeibe egyenest. Elmosolyodtam és kissé bizonytalanúl és félően de bollogattam rá. - Ühüm. - nyüszögtem neki, majd ajkához hajolva nyomtam rá egy csókot. - És te? - kérdeztem rá és hiába.. hülyén hangzott de hallani akartam mit mond. Szinte hihetlen volt, hogy néhány órája azt se hittem hogy látni fogom most pedig csókol és olyasmit teszünk amit azok szoktak akik szeretik egymást. Az én érzéseim biztosak voltak, már csak azt kellet volna tudnom, hogy ő miként tekint rám. De mégis miért tenné ezt velem ha nem szeretne? Erre mégis ezernyi válasz volt amire még csak gondolni sem mertem. De úgy tettem mintga csak az a válasz volna rá, hogy szeret. |
Kirázott a hideg, ahogyan ujjait végighúzta az oldalamon, az izmaim pedig egy rövid időre megfeszültek. A mellkasom oldalsó része és az állkapcsom vonala volt azon része testemnek, aminek érintése legalább olyan érzéssel töltött el, mintha csak az ágyékom simogatná valaki.
Vettem egy mély levegőt és felemelkedve Ciri szemeibe néztem. A kezemet amit a csípőjén pihentettem a saját tagomhoz vezettem és félig felvont szemöldökkel néztem le a lányra, aki alatt volt. Egyik kezemmel a feje mellett tartottam, így meg is tudtam biztosan támaszkodni jelenleg még.
- Kész vagy ezt meglépni, Ciri...? - kérdeztem közelebb hajolva az arcához, annyira, hogy az orrunk szinte összeért. Én kész voltam, csak benne kételkedtem. A nőkben nehezemre esett kiigazodnom, nem, hogy rajta... És nem akartam neki semmi rosszat sem. |
Kivörösödve ráztam meg a fejemet riadtan hisz én se vettem észre magamon, hogy így bele merültem Hassel férfiasságába. - Bo-Bocsánat...- vágtam rá azonnal és zavart rövid mosolyra húzta ajkamat. Majd leégett a pofámról a bőr, hogy ilyesmit tettem. Mármint, hogy így bámúltam azt ott a lábai között. De most így más volt. Hozzámért és csókolt, majd két kezével végig simítva csípőmet emelkedtem el egy kicsit a puha ágytól, majd ahogy leétrt keze róla úgy ereszkedte vissza élvezve minden szem érintést. Fejemet kicsit oldalra döntöttem, ahogy ajkaival nyakamat pásztázta és elégedett sóhajjal élveztem ahogy... fura módon egyre jobban kezdtem felizgulni. Ezáltal kiderűlhetett számomra, hogy a nyakam nyújtja az erotikus gyengémet. Ujjaimmal oldalát végigcirógatva haladtam bordáról bordára egészen a csípőig ahol hátára vándorolt két kezem és simítottam át lágyan. |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
