|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.23. 12:00 - |
Cirill Tretogor & Hassel Lalbor Rondrel |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Ciccegtem egy sort és magamhoz vettem egyet az asztalon heverő üvegek közül. Az ajkaimhoz emelve figyeltem kettejüket.
"Olyan nincs." feleltem Patkány tömören a nő kérdésére és elvigyorodott. "Ahhoz előbb kellett volna születned egy bő... százötven esztendővel. De fel tudok ajánlani négyszáz orent, ha mégis nyernél." ebből a mondatból nekem annyi hasznom származott, hogy a maga előtt összefont karokkal álló tünde koráról megtudtam valamit. Elvégre ő és Leéna is csak annyit mondanak, ha a korukra kérdeznek, hogy "sok". Se többet, se kevesebbet így mindenki csak sejti a valódi korukat. Mindig úgy gondoltam, hogy nem lehetnek többek negyven, ötven esztendőnél.
- Na mi lesz már? - löktem el magam az asztaltól a lábammal, így a székkel hintáztam. - Egyre jobben érdekel, melyikőtök nyer. Még a végén te lépsz Patkány helyébe, Ciri. - vigyorodtam el és felnéztem a nőre. |
 Elmosolyodtam ahogy meghalottam az első ajánlatát. Önelégűlt vigyor jelent meg arcomon és felvontam szemöldökömet. - Hassel kapitány már az enyém. - feleltem neki határozottan, majd a tétemet az asztal közepébe állítottam. Két kezemet a fa asztalra tapasztottam és támaszkodtam meg rajta. Elvigyorodtam lehajtott fejjel azon amit Hassel mondott és csak annyit tettem hozzá a dologhoz. - Egy férfi vágyai mindígis kielégíthetetlenek voltak. - mondtam, majd felegyenesedtem és kezembe vettem az asztalon áldogáló Rumos üveget. Nyakon ragadva azt kiszedtem belőle a parafadugót és ledobva a földre meghúztam az italt. Ezután lecsaptam az asztalra aminek hatására koppant egy csöppet, majd vissza pillantottam Patkányra. - És ha én nyerek? - vontam fel szemöldökömet szavai hallatán. Ha ő nyer tehát nincs tét. Ezt kicsit azért igazságtalannak tartottam. Lenéz esetleg? Nagyon rosszúl teszi. Valóban nem vagyok a tőr hajítás mestere de könnyedén eltalálok bármit. Szerintem ez épp elég ahhoz, hogy esélyem legyen ellene. |
Hátradőltem a székemben és az asztalra feldobott lábakkal figyeltem a kibontakozó cselekményeket. Kissé még hintázam is, bár tudtam, hogy egy röpke pillanat és hátraesek. Láttam a pillanatnyi reményt átsuhanni Patkány arcán, viszont mikor rájött arra, hogy egy tőr a tét egy pillanatra elszonyolódott, majd ahogy meghallotta az árát egyből felvidult. Bár mikor Ciri felhúzta a szoknyáját egy - számomra - röpke pillanatra az én tekintetem is elidőzött a fehér comján és már azon voltam, hogy azt mondom neki, hogy "Na de Cirike...". Csak aztán mégse tettem látva a valódi tétet.
Bár azt is tudtam, hogy nincs semmilye amit fel tudna ajánlani és legalább olyan értékes, mint az a tőr. Így kíváncsi is lettem, hogy a tünde mégis mit fog mondani.
"Nos... Akármit. Felajánlom Hasselt. Nem eszik túl sokat... viszont vedel mintha muszáj lenne." Patkány megvonta a vállait. Felvontam a szemöldököm és feltekintettem a tünde sebes arcára. "De mivel ilyen komolyan gondolod azt, hogy nyersz... ha nyerek visszaadom a tőrt."
- Oh milyen cseles... - röhögtem fel és megmarkoltam a nyakláncom és az ezüst láncot bevettem a számba, így a rajta csüngő medálok a szám szélén lifegtek. Soha nem értettem, miért tartottak gyerkesnek. - Nincs ám semmilye abban az értékben. Fogadjunk, hogy már mindened elkurváztad, he? - néztem fel a tünde heges arcára, viszont ő csak egy összehúzott szempárral felelt a kérdésemre. "Akkor, Cirill? Játszunk?" Alighogy levette rólam a tekintetét már vigyorgott is fogait villogtatva. |
Néztem a nőre amint az rögtön össze húzta szemeit és egy szó nélkűl kitolta maga alól a széket, majd távozott köreinkből. Tekintetemet Patkányra vezettem aki máris bemutatkozott, majd mutatott a nő után aki mint megtudtam az ikre. Kicsit gondterhelten össze húzott szemekkel néztem a nő után ismét. - Nem kedvel...- jegyeztem meg magamnak úgy, hogy az persze mindketten hallhatták. Természetesen nem kell kedvelnie elvégre ki vagyok én, hogy úgy keljen tennie mint akinek oly kedves a jelenlétem. Patkány szavaira ismét vissza vezettem rá tekintetemet továbbra is kicsit gondterhelten. - Rendben...- feleltem neki, majd figyeltem ellazúlt aral ahogy kezeiben dobálja a tőrt az asztalnál ülve. Én természetesen álltam előte. Elmosolyodtam ahogy a tét után érdeklődött. - Az én tétem...- kezdtem bele, majd megfogtam a szoknyámat és felhúztam derekamig így kilátszott hófehér lábam. Kicsit felemeltem lábamat, majd lecsúsztattam kezemet combomra, majd a szíjon csöngő tokra amelyben egy tőr pihent várva, hogy ismét hozzá érve markoljam meg. Így is tettem. Ezüst markolatát húztam ki amely egy gondosan kidolgozott szépség volt a tetején egy koponyával. Ahogy húztam ki a tokból úgy tűnt egyre értékesebb és drágább darabnak. Az össz értéke megegyezett legalább hat patás árával. Többet ért mint amit a kapitánytól kaptam Orent. - ... egy ősi északi tőr. - húztam ki a drága darabot így leeresztve szoknyámat a földre. Meglendítettem két ujjamban, majd dobva egy kicsit rajta perdült meg a levegőben. Elkaptam markolatánál és mutattam a férfi felé azonban nem nyújtottam hozzá. - Több mint 6 patás árával vetekedik... - mondtam neki elmosolyodva.- De most halljuk a te tétedet.- mondtam neki, majd erősen rá fogtam a tőre és magam mellé igazítottam kezemet. Kiváncsian vártam a férfi ajánaltát az én ezüst-kristály tőröm ellenébe.
|
Még mindig lenyűgözött az, hogy Cirill milyen formális tud lenni. Nem voltam hozzászokva az ilyen finom hangnemhez, de a többiek se túlságosan. Láttam is ahogyan Patkány elmosolyodik. Kikapta a tőrt az asztallapból és a testvérére nézett. Leéna csak összehúzta a szemeit és felkelt az asztaltól, hármasban hagyva minket. A tündeférfi előrahajolt az asztalra és megrázta a fejét.
"Én Danar Thirdir vagyok, de gondolom úgy ismersz, mint Patkány. Ő pedig az ikrem, Leéna." Patkány a távozó nő után mutatott, aki megdobta fekte hosszú haját és eltűnt egy ajtó mögött, ami a konyhába vezetett. Cirillhez fordultam én is és felhúztam a vállaim, de egy szót sem szóltam.
"Ne is foglalkozz vele." mondta felkelve a székből végighúzva a padlón azt úgy, hogy csak csikorgott a fapadlózat. "Na de akkor... Mi legyen a tét?" Patkány azonnal fel is vidult ahogyan ezt kimondta, vigyorogva dobálta a kést a kezében, feldobva azt a levegőbe, majd a markolatánál elkapva.
- Nehogy fogadj vele... - húztam össze a szemeim és Cirire néztem. Bár ha fogad, akkor ő járt pórul. Nem győzheti le a tündét, bár soha nem lehet tudni milyen meglepetéseket rejt a lány. |
Kicsit megrezzentem amikor a tündeférfi rátaposott a nő lábára, majd az szép ám de ismeretlen szavakkal ilette a fájdalom okozóját. Nagy szemekkel pillogtam kissé zavartan hiszen hiába nem értettem mit mond a tekintete több volt mint árulkodó. Azonban okát nem leltem... Szemöldökömet ráncoltam, majd ahogy a tünde férfire pillantottam ellazúltak arcizmaim és ismét csak egy halovány mosolyt eresztettem arcomra. Feltettem neki a kérdésemet arra utalva ezzel, hogy jó magam is próbára tenném magamat ebben a kis játékban. Minden bizonnyal veszítenék de tartom magam annyira jónak, hogy elkápráztassam néhány dobásommal. Elmosolyodtam elégedetten ahogy ő tette fel nekem a kérdést. - Nem bánnám...- mondtam neki válaszúl, majd biccentettem meg fejemet. Azonban ekkor ismét közbe lépett az epés szemekkel rendelkező kedélytelen tündenő. Összehúztam szemeimet egy kicsit és néztem rá kiváncsian, hogy ezúttal mivel hozakodik elő a szűrós tekintetén túl.
Tehát be kéne mutatkoznom, azonban drága kapitány uram erre nem igen hajlandó ami azt jelentette, hogy nekem kellet kinyitnom becses számat és ismertetnem nevemet. Hasselre pillantottam amikor megköszörülte torkát, majd csak nézett elé és nem szólt semmi. Összeráncoltam szemöldökömet, majd egyenesbe téve fejemet pillantottam újdonsűlt bajtársaimra - akikből valószínüleg kevésbé lesz bajtárs - és kisimítva arcizmaimat megszóltaltam. - Cirill Tretogor, Redania-ból. - feleltem, majd a kettőre pillantottam. - Magukban kit tisztelhetek? - kérdeztem neveiket ily módon habár lehet túl formális vagyok hozzájuk. |
Leéna minden egyes nőre a fedélzeten úgy reagált, mint ahogyan most Cirire. Mondhatjuk, hogy a tündenő féltékeny volt rájuk. Persze, nem csak az én nőcskéimre, hanem mindenkiére. Erre pedig egyetlen oka volt: irigyelte tőlük azt, ami neki már nem fog megadatni soha. Elvégre hiába van egy tündenőnek szép arca és örökkévalóságnak tűnő élete, ha a történeteit nem tudja elmesélni senkinek. És Leéna ezt irigyelte: azt, hogy neki nem lehet gyereke, míg a legtöbb nőcskének aki a fedélzeten van lehet.
Láttam ahogy Patkány rátaposott a tündenő lábára, aki az ősi nyelven ráordított a testvérére. Azokról a szavakról még én is tudtam, hogy semmi jót nem jelentenek.
Elvigyorodva megcsóváltam a fejem és hátradőltem a székemben Ciri felé fordulva. A legtöbben ügyet sem vetettek rá, így ugyanolyan zaj volt, mint az eddigiekben. Az asztalnál pedig - ahol ültem -, nem volt más csak Leéna és Patkány, mert Usson időközben eltűnt a konyhában.
- Ch... Ő volt hát. - válaszoltam a tündeférfi helyett is, aki csak rosszallóan üsszehúzott szemekkel nézett rám, majd egy szívélyes mosollyal fel Cirire. "Esetleg te is kipróbálnád magad ellenem?" kérdezte kezét az asztallapjában álló rövid pengéjű tőr markolatára fektetve. "Ha igen, akkor még nem hallottál ról..." Patkány csak azért nem kezdett bele egy magánmonologba, mert Leéna félbeszakította. "Nehogy elkezd Danar, kérlek... Kapitány, inkább mutasd be a vendégünk." Nem voltam biztos abban, hogy az a mosoly amit Ciri felé intézett jóindulatot sugárzott. Kivillantva aprócska fogait, rámemelte jégkék tekintetét és egyből tudtam, hogy ez egy parancs volt az én irányomba. Megkapartam a torkom, de egy szót sem szóltam. Cirillnek is van szája. Majd ő szépen bemutatkozik. |
Ahogy megállt az ajtókeresztnél rá pillantottam, majd szavai hallatán azon nyomban oldalra tekintettem. Nem arról volt szó, hogy megsértődtem volna. Mi több.. bóknak vettem a dolgot. Azonban Fridrik, a nevelő atyám is mindíg így szólított. " Ravasz Csitri. Mit gondolsz hogy járhatnánk túl az eszén annak a vadnak? " Pillantott rám az öreg ráncos arcával amelyet a kosz lepte be minden ráncában. Dús szempillái alatt égszinkék szemeivel méregetett az alacsony testü férfi. Hosszú barna haja a vállára simúlt miközben a dús szakállába simított és kereste állát, hogy megdörzsölhesse. " Jó apám. Az a vad a patakot keresi. Megkerülhetnénk és hátulról lecsaphatnál rá míg én elterelem. " Az áldozatunk egy óriási puma volt amely már pár éve a falusiakat terrorizálta. Azt a feladatot kapta apám, hogy végezzen az álattal. Én pedig követtem mint hűséges fegyver hordozója. Ezáltal értettem a harchoz és a vadászathoz is. Úgy bántak velem akár egy férfival ami még hasznomra fog vállni ebben a világban.
Gondolataimból egy szúrós szempárra figyeltem fel a tömegből amely - vagy engem vagy valakit aki a közelembe volt- úgy méregetett mintha csak én volnék az űzött vad. A grimasz az tündenő arcán csak úgy húzódott oldalra akár egy a rajtaütésre készülő kapitány. Összeráncoltam szemöldökömet, majd oldalra pillantottam magam mellé. Egy kicsit zavarban volt azonban ez tökéletesen legyűrhet volt így hajamba túrtam és ellazított arcizmokkal felemeltem fejemet és a patkány nevezetü hiányos fogazatú tündére pillantottam. - Maga verte ki a kapitány urat a vagyonából? - érdeklődtem elmosolyodva úgy mint aki készül valamire. |
A kijelentésére, miszerint az idő elmesél mindet, csak prüszköltem egyet. Az idő nem mondd el semmit, csak ha valaki beszél. Hét évvel ezelőtt még volt egy néma a legénységben, két év alatt sem tudtunk meg róla semmit, mert nem beszélt. Tehát az idő semmit nem árul el, csak azt hogy öregszik az ember. De az szüntelen. Ilyenkor tudtam belegondolni abba, hogy lassan harmincas éveim taposom és semmi elképzelésem nincs az életről azután, hogy felhagyok mindezzel. Bár erre szokta Patkány azt mondani, hogy soha nem fogok felhagyni ezzel, mert előbb vesztem el a fejem mint hogy ebből valaha is ki tudjak szállni.
Megálltam az ajtókeretnél, ami a szállásokhoz vezetett és hátrapillantottam a lányra amikor kérdezett.
- Azt, hogy egy ravasz kis csitri vagy. - feleltem teljes őszinteséggel és vigyorogva beléptem a legénységem társaságába, akik az önfeledt nevetésbe először észre sem vették a kapitányukat. Azt, hogy Ciri miként értelmezte a mondanom nem tudhattam. Lehet rájött arra, hogy tudok a kis turpisságáról, de jelenleg nem igazán zavart. Leültem az asztal mellé, jelenlétem Patkány egy "megint?"-tel díjazta a többiek pedig csak vigyorogtak. Láttam, hogy Leéna az ajtó felé tekint és grimaszba rándul az arca. Ebből már tudtam, hogy valószínűleg Ciri vagy Usson lépett be rajta. |
Ahogy mondta, hogy ő sem az egyszerűen elmosolyodtam hiszen ki gondolta volna? Csak nem lehet nemes ha egyszer kalózkodik. Kisezer módon meg tudná keresni a napi betevőt és mégis kalóznak állna. Ebbe nem volna túl sok logika. Nem feleltem rá csak sétáltam melette vagy épp mögötte. Ahogy sikerült elhelyezkednem körülötte. Kiváncsi voltam, hogy hogyan fogadnak habár már tudtak rólam egy páran. Egyszerre féltem és egyszerre vártam a pillanatot, hogy megállok a tömegben. Talán sokal le fognak nézni erre felkészültem lelkileg. - Az idő mindent elmesél kapitány. - mondtam neki hiszen korainak gondoltam kiönteni neki lelkemet. Hogy tudja milyen módon lettem egy nemei család tagja. Hogy tudja milyen céljaim vannak. Ahogy a koponyához értünk óvakodva hajtottam le fejemet és tekintettem először Hassel-re, majd előre a zaj forrása irányába. Remélem azért, hogy nem iszik, majd annyit, hogy azt se tudja, majd hogy nő vagy férfi. Azonban kedveltem annyira, hogy érdekeljen mennyire issza le magát. Biztosan meg fogom akadályozni ha nem épp én iszom le magamat a sárga földig. - Maga mit gondol rólam? - tekintettem rá kicsit lassítva, majd megálltam én néztem rá mögüle. Kiváncsi voltam a válaszára. Hogy hogyan vélekedik egy jöttmentől aki kezdetben rá akaszkodik, majd az ágyába akar kerülni. Legalábbis ő hasonlóan láthatta a dologat. A valóság tudatának hiányában aligha gondolhatta másképp. |
Türelmesen álldogáltam a lépcsőlejárónál annak ellenére is, hogy a nő visszament átöltözni. Nem is értettem először, hogy minek vette át a ruháit arra a kék anyagra, de rájöttem, hogy egyszerűen csak nem értek a női ruhákhoz. Számomra mind egyforma volt és felelesleges. Az a sok szoknya, meg fűző és kutyatöke... Mindez csak azért, hogy aztán valaki levetkőztesse őket. Ezért nem kell semmit sem túlzásba vinni. Több ruha, hosszabb idő.
Ahogy leléptem a lépcsőn és mondta, hogy nem nemes csak rápillantottam és elmosolyodtam, de egyből visszaemeltem a tekintetem a falépcsőkre.
- Az jó. Én sem. - mondtam épségben leérve az aljára, pedig egy pillanatra megijedtem attól, hogy le fogok esni. A megnevezését pedig nem szó szerint értettem. Ha nemes lenne, valószínűleg nem csevegne így velem, hanem valami gazdag - és valószínűleg öreg -, férjecskéje lenne akinek szülhetné a gyerekeket sorra. Hogy én mennyire undorodtam ettől. Hiába nőttem fel én is ebben és hiába neveltek arra, hogy ez az élet menete, a mai napig futkos a hideg a hátamon attól, hogy a húgom Rille csak az esküvője napján találkozott a férjével. Aki mellesleg legalább hét évvel idősebb volt nálam, míg a húgom akkor tizenöt esztendős volt. Egyszerűen, hányni tudtam volna ettől, de nem sokszor hoztam szóvá.
- Majd mesélhetsz magadról. - tekintettem a lányra, ahogyan lehajtott fejjel haladtam a zaj központja felé. - Jobb tudni azt, hogy kivel leszel jó esetben évekig összezárva. |
-Igen, te! - jelentettem ki rá mosolyodva kicsit elengedve magamat. Hiszen ha már ilyen közvetlen voltam és jókedvű akkor már minden voltam csak nem elzárkódzott. Ahogy közeledett felém érezni lehetett rajta, hogy nem igen tetszett neki a kérdésem és feltétlen rá akart cáfolni. Nem is bántam. Épp ez volt a cél! Rá mosolyodtam cserfesen mikor mellém állt és megpróbálta szavaimat lehárítani magáról, majd az ő vezénylésével indúltunk meg a kijárat felé. Illetve én nem. Én megálltam a kijáratnál hiszen eszembe jutott, hogy egyszerűen fűző van rajtam és egy alsó szoknya. Illetlen volna társaságban mutatkoznom így. Könnyű nőcskének tartanának amit nem hagyhatok!
- Egy pillanat. - mondtam, majd miután ő kilépett az ajtón várt rám pár percet míg átöltöztem. Zsákomból elő cibáltam egy világos kék ruhát, majd indúltam Hassel után. Nem akartam megváratni. Még a végén meggondolja magát. Mellette lépkedve lassan leértünk az első lépcsősoron. Mikor megállt mellé álltam rá tekintve. Két kezemet magam előtt egymesnak fogtam és nagy szemekkel pillantottam fel rá. Ahogy nemesként említett azonnal nevethetnékem volt de nem tettem. Rá mosolyodtam, majd magam elé tekintettem. - Nem vagyok nemes. - mondtam neki kicsit lefagyasztva arcomról a mosolyt. Hiszen a mostohám volt nem és nem én. Én csak elszoktam a dolgokat tőle. |
Ellenkeztem volna ahogy arra kért, hogy tartsak vele... de az azt követő szó elég volt arra, hogy azonnal, gondolkodás nélkül vele tartsak.
- Én? Félek? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel és a vállammal ellökve magam a szekrénytől a nő mellé lépegettem. - Ugyan... - én magamnak mondhattam azt, hogy félek, viszont más nem. És egyébként is, ő talán meggátolja Patkányékat a fogadásban, elvégre a fehér hajú lány érdekesebbnek bizonyulhatott számukra, mint egy félig meddig részeg kapitány. De haladtunk lassan, de biztosan a cél felé, mert most már hajlandó volt lemenni a legénységhez. Igaz, hogy az ital motiválta, de mégis egy előrelépés volt a társasági élet kapuja felé. Már amennyire egy részeg kalózbanda társaságnak nevezhető.
Előrelépegettem az ajtóhoz és örömmel könyveltem el, hogy a lépéseim ár fele annyira nem imbolyogtak, mint mikor a lány mosta a vért az arcáról. Kiléptem a kabinból a lefelé vezető lépcsőnél pedig megálltam és megvártam a nőt.
- Apropó... - tekintettem rá, ahogy mellém lépegetett. - Egy ilyen... nemes hölgyemény miért is akar inni? - kérdeztem felvonva fél szemöldököm és a lábamat az első lépcsősorra emeltem. |
 Elmosolyodtam ahogy mondta a késdobálást. Drága mostohámmal is mindíg hasonló sportot űztünk. Habát tény és való... Az íjászat és a kés dobálása kicsit más, de talán egy próbát megérne. Szívessen kipróbálnám. Hallva, hogy nekem nem jut ital csak ha lemegyek a legénység közé és végre túl teszem magamat a szagukon. Talán egy pillanatra jobban kedvelt mint eddig. Szélles mosolyra húztam számat fogamat villantva, majd megemeltem államat és fejemet oldalra döntve néztem rá. Kezemet a falnál tartottam de elléptem tőle amitől hamarosan magam mellé lógattam azt. - Tarson velem maga is...- biccentettem meg fejemet a kifele vezető ajtóra. - Netán fél? - húztam ajkaimat cserfes vigyorral és emeltem meg szemöldökömet a válaszára várva. Elvégre a saját legénysége. Mi félni valója volna? Egyedül meg nem a leg könyebb volna lemenni oda. Szeretném ha a kapitányom is velem tartana. Bármilyen eszközt megragadok, hogy ne egyedül keljen bele olvadnom a kis tömegébe. Az ital pedig csak társaságban jó. Jelenleg ő az egyetlen társaságom. Illetve az egyetlen akiben valamennyire is bízok. Habár az a szó, hogy bizalom a legkevésbé sem jellemzi a kapcsolatomat Hassel kapitánnyal. |
Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy ezt a kérdést mire érti, mert azt az előbb említettem, hogy megkopasztott.
- Késdobásban... nem kellett volna. - ráztam meg a fejem. Még mindig előre voltam görnyedve és úgy figyeltem mit csinál a nő. Az ablakhoz lépegetett és igen bajlóslóan kitekintett rajta. Összehúzott szemekkel figyeltem mit csinál, majd oldalra fordítottam a lábaim és talpra álltam a földön. Nem kérdeztem rá arra, hog mit nézett, sejtettem hogy előbb, vagy utóbb kiderül. Bár reméltem, hogy ebből az utóbb fog bejönni.
- Itt biztos nincs... - lépegettem oda az egyik szekrényhez és kinyitva az ajtaját körültekintettem a rajta lévő polcokon. Visszazártam az ajtaját és annak vetve a hátam Cirire néztem. - Lent van, az biztos.
Megerősítésemre szólt az is, hogy harsány röhögés hallatszott fel a legénység kabinjainak irányából. A tekintetem az ablak felé fordítottam és próbáltam rájönni arra, hogy ő mégis mit nézett arrafelé, de nem láttam semmi gyanúsat, csak néhány tengerészt.
- Te viszont gondolom nem akarsz lemenni hozzájuk. - toldottam meg az előbbi gondolatmenetem, a tekintetem visszafordítva a nő felé. Valójában nekem nem volt kedvem visszamenni. Féltem attól, hogy Leéna vagy Patkány úgy leitat, hogy még a nadrágot is lefogadják rólam. |
Tehát nem egy szajha függő ami azért bíztató hiszen nincsenek elvárásai velem szemben. Ez azért nagyban megkönnyítette a lelkiismeretemet. Vettem egy mély sóhajt, majd figyeltem ki az üveglapon. A várost kémleltem amikor megjelent a tömegben egy fura alak. Futa kisugárzása volt és ettől nekem fura előérzetem. Megállt embereknél és kérdezősködött. Talán jobb lessz ha nem mozdulok ki ebből a kabinból egy kis ideig. Résnyire nyitott ajakkal nyújtóztattam nyamat, majd mikor Hassel megszólalt rá tekintettem. - Miben fogadtak? - kérdeztem tőle felvonva szemöldökömet kiváncsian, majd újra vissza pillantottam az ablakon át a városi tömegre. Nem láttam a férfirt aki nagyban befolyásolta azt a tényt, hogy nyugodt maradjak. Kezeimet az ágyra téve toltam fel magamat, majd lépkedtem az ablakhoz. Mikor oda értem ujjaimat az ablak keretére tapasztottam, majd közelebb hajolva néztem ki keresve a férfit akit korábban láttam. Nem láttam ismét így zavartan lepillantottam a földre, majd hátra a férfira. Elmosolyodtam rajta, majd leemeltem kezemet az ablak keretéről. - Esetleg van számomra is néhány korty? - mosolyodtam rá az italra célozva. Ha már közéjük fogadtak nem ártana kicsit beilleszkednem. Elveszek de adok is... én legalábbis így vélem. Talán azzal ha iszok előttük - márpedig a nőnek nem illik rumot inni - jobban beilleszkedhetek a társaság közé míg el nem megyek.
|
Lehunytam a szemeim és mindkét kezem a tarkóm alá csúsztattam. A gondolataimba mélyedtem, amiből valljuk be nem volt túl sok jelen helyzetemben. Így mondhatjuk, csak pihentem, viszont résnyire nyitottam a szemeim mikor a lábam lejjebb került a testem többi tagjához képest.
Ciri ott nevetgélt a lábamnál, amin meglehetősen meglepődtem, elvégre ez egy hirtelen hangulatváltos volt az ő irányából. De végül megbékéltem ezzel a ténnyel és halványan mosolyogtam.
- Ez emberfüggő... Én magam képtelen lennék két óránál többet szajhák között eltölteni. Szóval lehet nem látjuk a barátunkat míg nem bontunk vitorlát. Vagy míg el nem fogy a pénze. - mondtam oldalra tekintve, majd vissza a nőre. - És az utóbbi valószínűbb.
Arra, hogy fizessek egy kis szórakozásért nem vagyok a legkevésbé sem rászorulva... Elvégre, volt még annyi vonzerőm. Meg egóm is, hogy ezt elhiggyem.
- Eh... - emeltem vissza a kezeim magam mellé és ülő helyzetbe toltam magam. - Hacsak rummal indítottam volna. Patkány meglopott egy erszény arannyal... Nem szabad vele fogadni. Főleg nem inni közben. - adtam valamiféle magyarázatot és előrehajoltam, kezeimet a térdemre támasztva. Sokszor jártam már pórul a tünde miatt, mert jól tudta, hogy nem tudom megállni azt, hogy fogadjak vele. És mindig nyert és én mindig tudtam, hogy nyerni fog, elvégre bekötött szemmel is képes lenne tökéletesen egy ember fejébe állítani a kését. De a versenyszellem mindig hajtott a saját vesztemre. Csak remélem, hogy egyszer nem fog nagyobb tétben játszani velem... bár akkor visszanyerem tőle pókeren. |
 Ő úgy gondolta rosszúl láttam. Én viszont egész biztos voltam benne, hogy egy fekete tetoválást láttam körülötte fekete hajlított vícseppekkel. Számomra ez a jel egy napot jelent. Foggalam sem volt arról, hogy mivel találkoztam de nem egy egyszerű szervezetnek tünt. Nem egy királysághoz tartozhatott. Talán csak a levegőben lógott a lábuk és azt tettek amit akartak. Mi van ha ezek többet mint sima Nilfgaardiak. Ha ezek vannak olyan szinten, hogy megfelelő befolyással mindehova eljuthassanak. Ahogy felöltöztem eltoltam a paravánt és elrendeztem mindent amit vettem. Miután ezzel megvoltam rá pillantottam ahogy megszólalt. Érdekes személynek tűnt ha jobban megnéztem. Még így tébolyúlt állapotban is szórakoztató alak volt. Azonban nem akartam olyan könnyen megnyílni neki. De ha már úgyis részeg miért ne lehetnék kicsit önmagam? Elnevettem magam rajta, majd lába mellé huppantam az ágyra. - Egyátalán vissza fog találni még a mai nap folyamán? - kérdeztem tőle szélles mosolyal arcomon. - Vagy hetekig leragad a forró keblek között? - húztam el számat , majd ismét elkuncogtam magam és előre tekintettem. Figyeltem a kis üveglapon át látszódó elém tárulkozó világot. Ekkor csapott meg ismét az ital szaga ami belőle áradt. Rá pillantottam, majd elmosolyodtam a szemeibe nézve. - Ilyen korán rummal indítani... nem tudott felébredni? - kérdeztem tőle oldalra döntve fejemet és hajam valamelyes kebleimre hulottak vállamról. |
Összevont szemöldökkel hallgattam mit mond, halványan végig fintorogva. Ahhoz azért már az embernek komoly bajban kell lennie, ha valakinek ki akarja harapni a gigáját. Biztos voltam benne, hogy az illető nem csak talán volt halott, hanem biztosan, hacsak nem tudta újratermelni a vérét pillanatok alatt.
Furcsának találtam azt, hogy az arca ki volt vörösödve, elvégre az általam ismert nők nem szoktak ennyitől zavarba jönni. Aztán eszembe jutott, hogy az általam ismert nőket nem kéne összehasonlítani Cirillel, mert annyiban hasonlítanánk, hogy nők és mellük van. Mindenesetre a tőlem telhető legnyugodtabb arckifejezéssel figyeltem, ahogy vízcseppek végigfolynak a teste vonalán.
- Fekete nap? Nem lehet hogy rosszul láttad...? - kérdeztem felvonva az egyik szemöldököm. - Csak egy nap emblémát ismerek, és az Nilfgaardé. De mit keresnének itt ők... Novigradba?- Nilfgaardra mindig is sanda szemmel tekintettem, nem tetszett még csak az uralkodójuk neve sem. Emhyr van Emreis... nagyon nem tetszettek azok a történetek amiket róla hallottam. Viszont ha jól emlékeztem a birodalomnak nem fekete nap volt a jelvénye, hanem egy nap fekete háttérben. De lehet, hogy a pia miatt nem emlékszem rendesen.
Hallottam a halkan elmotyogott szavakat is, amire szigorúbb arckifejezésem volt a válasz. - Reméld is. - dőltem hanyatt az ágyon, teljes elterülve rajta. A fejem a pavilon irányába volt fordulva, ugyanis a nap átsütött rajta így láttam a nő körvonalait. Hamar ráuntam a látványra, mert egy halvány sziruett szart sem ér.
- Hogy kim? - kérdeztem felvonva a szemöldököm a tekintetemmel követve őt. Hirtelenjében nem jutott eszembe miről beszél. - Ja. Hát... mondanám, hogy csalódtam. De akkor hazudnék. - húztam fel mindkét vállam és az egyik kezemmel megpöcköltem a pontosan felettem lógó griff tollat. A nő mostani hangneme eltért az eddigiektől és a fülemnek is jobban esett ezt hallgatni, mint azt a feminista hangnemet. Még egy kicsit kellett volna és garantáltan repült volna a többiek közé a fedélzetközbe. |
 Halottam ahogy megaradhaj az ajtót és előtte kezd bele még mielőtt belépne. Azonnal öszébb húztam magamat és nyakamat nyújtóztatva figyeltem őt. Belépett és még csak meg se várta míg végzek. Sejtettem, hogy ez lesz de inkább lásson így mint, hogy véresek kelljen töltenem akár csak 2 percet tovább. Kezembe emeltem a vízet, majd arcomat mosdattam vele. Hajam nem lett olyan így szerencsére nem kellet az is megmosni. Végig halgattam amit mondott azonban nem túl jó szájízzel. Tudtam jól, hogy ezt most én szúrtam el és nem lesz túl jó vége a dolognak. - Kiharaptam a férfi gigáját... nem fog tudni beszélni. - mondtam neki, majd felpillantottam rá kipirúlva ahogy az ágyon feküdt és rám tekintett. - A férfi vállán egy fekete nap embléma volt. Ismeri Hassel? - néztem rá összeszűkült tekintettel, majd lepillantottam és megfogva a szappadt elkezdtem magam gyorsan sikálni. A víz nem volt meleg így a szám is remegett a hidegtől. Több szempontból is sietni akartam erre ő betolta a képét és itt héderezik. - Miután elmentem onnan talán már halott is volt. Annak az esélye, hogy megtaláljanak igen alacsony.- persze ebben volt egy kis füllentés de minden bizonnyal elvérzett addigra. Beszélni az életben nem fog többet. Azonban a késemet benne hagytam az oldalában. Ekkor jutott eszembe, hogy ez mennyire elterelheti rólunk a figyelmet. - A késem egy külön nemeseknek dolgozó kovácstól származik. Egyedi készítmény... Nem fognak egy kalózbandára gyanakodni...- mondtam neki, majd halkan hozzá tettem orrom alatt motyogva. - Remélem... - vettem egy mély sóhajt, majd előre nyúltam a paravánért, hogy eltakarjam magamat míg felöltözök. Elhúztam magam elé, majd kiszáltam a kádból remegve. A takaró ott hevert a dézsa melett amit magamhoz véve törölköztem meg benne. Fehérnemümet, egy nem túl szűk fűzőt és egy alsó szoknyát húztam magamra. Elhúztam a paravánt, majd beletúrva a hajamba oda léptem zsákomhoz amit az asztal melett dobtam le. Kinyitottam, majd kiemeltem belőle amiket vettem. és a térképeket vissza tettem a helyére a megvásárolt papírral együtt. - A küldönce...- szólaltam fel hogy eszembe jutott, majd rá pillantottam. - ... leráztam, de ne szídja meg annyira. Kitartóan nézegette az örömlányokat. - mosolyodtam rá kedvesen kicsit eltérve az eddigi kimért viselkedésemtől. Mulatságosnak véltem, hogy íly könnyen el lehet terelni egy kalóz figyelmét. Kitárulkozó keblek és pénzért forró ölelés. |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
