|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.23. 12:00 - |
Cirill Tretogor & Hassel Lalbor Rondrel |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Ha akartam sem tudtam volna megérteni mi baja van velem ennek az asszonyfajzatnak. Bunkó sem voltam, nem küldtem el melegebb éghajlatra... hacsak nem haragos rám még mindig a reggeli miatt. Bár ezt elképzelhetetlennek tartottam.
- Hát... ahogy akarod. - néztem rá furcsán és megvontam a vállaim. Viszont nem fogja megúszni a válaszlehetőséget. Utána indultam, ennek kiderítése érdekében. Elég időt hagytam neki arra, hogy beérjen a kabinba, levetkezzőn és beüljön egy dézsa vízbe, így még csak nem is mondhatja azt, hogy nem volt tapintatos.
- Nálunk szokás... - nyomtam le a kilincset, de nem nyitottam ki teljesen, így jelezve, hogy be fogok jönni és ő nem tehet ellene semmit. - Megmondani, hogy az ember mi elől védte meg magát... - léptem be az ajtón azonnal észrevéve a nőt a dézsában. Sokat nem láttam belőle, bár nem mintha túlságosan is érdekelt volna a meztelen testének látványa. Ahhoz túl sokat ittam, hogy ilyen apróságokkal tudjak foglalkozni. Az ágyamhoz lépegettem és eldőltem rajta, így a dézsa peremét bőven alulról láttam, ami azt jelentette, hogy csak a lány arcát tudtam szemlélni.
- Tegnap te papoltál az elővigyázatosságról... nem örülnék, ha a nyakunkra jönne valaki és már hajózhatnánk is tovább. Én még csak enni sem ettem egy jó marhapörköltet. - dünnyögtem félig leeresztett pilláim alól nézve a nőre. - Tehát most elmondasz mindent, vagy te mondod meg a srácoknak, hogy hajózunk tovább... De nem lesznek túl hálásak. Elhiheted. |
 Hallva a hajópadlón koppanó csizma lépteit rögtön éreztem, hogy tovább kéne állnom. De nem tettem meg. Abban a reményben voltam, hogy egy kalózkája az és nem ő maga. De végül tévedtem... Oda lépkedett mellém, majd azonnal megütötte orrom az erős rum szag ami még a véren is áthatolt ami az orromban volt. Rá pillantottam, majd arkaromba töröltem az arcomatt. Nem szóltam semmit csak néztem ahogy úgy tesz mint aki helyből kiveti magát a hajóbolt annak széllébe kapaszkodva, majd néztem rá ahogy végül kiegyenesedik és mély levegő és sikerült rám pillantania. Minden bizonnyal nem én voltam élete látványa de ez jelentette jelenleg a legkisebb gondomat. - Megvédtem magamat...- válaszoltam neki mikor szemeit rám vezette. Összesűkült tekintettel néztem bele szemeibe, majd figyeltem ahogy felém fordúlt és vállaimat megragadva fordít magával szemben. Nem tetszett, hogy hozzám ért. Cisszegve fogtam meg a karját és emeltem le magamról és fordúltam a másik irányba, hogy márik leléphessek. Szerettem volna lefürödni. Azonban elkapta vállamat és maga felé fordított ismét. Morcoskodva tekintettem fel rá kissé mérges tekintettel. Semmi kedvem nem vol ehhez az egészhez. - Nem az enyém...- mondtam neki, majd ismét leemeltem kezét vállamról és hátrébb léptem a belőle áradó rum szagfelhőböl. - Semmi bajom ha esetleg ez érdekli...- mondtam neki továbbra is komoran, majd megnyaltam kiszáradt számat és felkaptam kezembe a zsákomat és megálltam egy kicsit előtte. - Ha nem zavarja tisztálkodni szeretnék...Minnél hamarabb.- mondtam neki, majd meg sem várva válaszát sarkon fordúltam és máris a kapitányi kapinba vettem az irányt. Felsétáltam, majd kinyitva ajtaját oda léptem a dézsához. Nem bírtam, hogy véres vagyok. Egyenesen undorodtam és minél hamarabb meg akartam szabadúlni tőle. Azonnal elhúztam a paravánt, majd a fürdő dézsa melett lévő hordóbólkimerítettem vízet és bele öntöttem olyan gyorsan amilyen gyorsan csak lehet. Levetettem ruháimat, majd a dézsába lépve ülltem a lábamba és elkezdtem a vízzel mosni az arcomat mitnha csak méregben fetrengtem volna. |
Miután elcsendesedtek a lentiek, vagyis hanyagolni kezdtem engem úgy döntöttem távozok is. Viszont lehet megártott az a rum mennyiség, amit éhgyomorra megittam, mert a falat kellett támogatnom hogy felérjek a lépcsőn. Ráadásul a koponyákba is majdnem belefejeltem, ami nem lett volna túl előnyös.
Ahogy kiértem a fedélzetre megcsapott a friss, tengeri szél majd az a tény, hogy a nő a vízbe köpdös a hajó oldaláról. Hol a fenébe hagyta a küldöncöm...? Bár az jobb kérdés, hogy hol volt eddig.
- Hó, Ciri... - lépegettem a nő mellé, minimálisan imbolyogva. Ekkor ütött szemet, hogy arca, nyaka és még ruhája is vérben ázott különösen undorító látványt keltve. Pont ez kellett nekem ahhoz, hogy jó nagy mennyiségű alkohol után rám jöjjön a hányhatnék. - Oh baszd meg... - hajoltam előre a korlátra támaszkodva. Ha valaki nem tudta volna, hogy épp mire készülök, azt hihette volna hogy ki akarok esni a hajón kívülre. De sikerült nem a tengerbe ürítenem gyomrom csekélyke tartalmát. Kihúztam magam és vettem egy mély levegőt.
- Mi az istent csináltál? - kérdeztem rásandítva a szemem sarkából. - Mondtam, hogy ne menj egyedül a városba... Egyáltalán... - fogtam meg a vállát és ha ellenkezett, akkor is magammal szembe fordítottam. - Ez a te véred? - kérdeztem felvonva az egyik szemöldököm, de végignézve rajta nem láttam egy sérülést sem, ami miatt így kellett volna véreznie. Most már tényleg kíváncsi voltam arra, hogy mégis mit csinált, mert lehet miatta kell vitorlát bontanunk még ma. |
Abban reménykedtem, hogy elkerül a vést és nem lessz szükségem a késemet használni. Ettől függetlenűl feltürtem szoknyámat és megragadva késem markolatát leselkedtem. Azonban ekkor mellőlem jött egy elnyúló faajtó nyikorgó hangja. Riadtan kaptam oda fejemet mikor észrevettem az egyik férfit akin ugyan az a fekete nap jel volt mint az előző nagydarabon aki végzett azzal a szerencsétlennel. Ránézésre cipész lehetett, de mi dolga van a fekete napnak egy cipésszel? Nem rám tartozott azonban minnél előbb menekülnöm kellet. Ovatos léptekkel hátráltam a falnak simúlva míg az a férfi aki kijött az ajtón háttal volt nekem.
Elég volt egy rossz lépés, hogy nem tudom mi van a hátam mögött és már meg is volt a baj. A kondér a lábam mögött amiből egyszeribe folyt ki a víz és vert jól hallható kongó zajt... Rögtön felfigyel rám. Rémületemben rögvest vettem egy méls levegőt és kirántottam késemet. Tudtam, hogy élve nem juthatok ki a helyzetből ha nem teszek életemért semmit. Remegésre és hebegésre habogásra most nem volt időm.
A férfi oda kapta fejét, majd rám vigyorodott hiányos fogazatával. Egyre közeledett miközben kuncogott elégedett. " A nö'mö's aszonyaa'g mit kö'rö's itten? Ha' nem mondta'k magacska'nak, ho egyedű' maszka'ni veszí'es? " Egyre közeledett én pedig egyre készenlétben álltam, hogy szúrnom kell. És ami késett az nem múlott. Oda állt elém és simította végig a hajamat ami melleimre omlott. Fogat csikorgatva gyűlölettel teli tekintettel suhíntottam egyet késemmel amivel felvágtam felkarjának egy részét jó mélyen. - Ne érjen hozzám! - ripakodtam rá és tartottam felé a kést letéve a zsákomat a fal mellé. A férfi rögtön hátrált és fogat csikorgatva nézett rá. Lendítette kezét és azonnal lekevert egyet nekem amitől a falnak estem. Épp, hogy sikerült bekoccantott fejemet kitisztítani máris elöttem állt a falat támasztva egyik kezével fejem melett. Felemeltem rá nagy szemeimet gyülölködően mira az máris tolta le a gatyáját. Noho... ezt csak szeretné! A kést amit még mindíg kezemben fogtam hírtelen bele döfte, oldalába amire keservesen felordított. Ezután torkon haraptam olyan erősen, hogy az arcom csupa vér lett. Kezeimet mellkasára tapasztottam és löktem hátra így kiharaptam a gigáját. Az ordítani próbált de nem tudott, esett hátra én pedig megragadva az alkalmat a tömeg felé futottam a kezemben a zsákommal. Út közben kiköptem a húsdarabot és egészen a molóig futottam. Végig figyeltem, hogy követnek-e de nem volt senki sem. Hassal küldöncét sem láttam sehol sem. Felmásztam a molora, majd a hajó oldalába kapaszkodva köpködtem bele a tengerbe a vért a számból. A fogaim is dús vérben úszkáltak... |
 Patkány röhögve dőlt hátra a székében és felém nyújtotta a markát. "Na, mi lesz Kapitány? Feladod, vagy még tömöd tovább a zsebem?" kérdezte összeégett arcára egy vigyort felhúzva. Csak sóhajtottam és meghúztam a rumos üvegem, viszont abban már egy csepp alkohol sem volt. Fel sem tűnt...
- Tartsd meg te mocskos kis... - nyomtam a kezébe az oldalamon lógó erszényt - Patkány. - egészítettem ki a mondatom, mire a megnevezett kivillantotta apró fogait és mélyre süllyesztette nadrágja zsebébe a fogadásunk tétjét. "Öröm önnel üzletelni, kapitány." mondtam mindkét lábát feldobva a mellette lévő asztalra és hátra fordult Leénához, valamit az ősi nyelven odakiáltva neki. Tündék voltak és testvérek, na meg jól tudták, hogy rajtuk kívül sneki nem beszéli a népük nyelvét. Ki is használták, mindig, minden helyzetben. De ez tette őket hatásos duóvá. Leéna közel- míg Patkány távolharcban volt kitűnő és nem túlzok azzal, ha azt mondom hogy ketten együtt szinte legyőzhetetlenek voltak.
Leültem Patkány mellé az asztalhoz és magamhoz húztam a kulacsát, amit felelőtlenül az asztalon hagyott. Az csak kikerekedett szemekkel nézett rám, de hagyta hagy igyam ki az utolsó korty rumot is az üvegből. Lehet nem kellett volna már a reggelt ezzel kezdeni, de mit csináljak ha egyszer nincs jobb dolgom?
"Ki volt az nő tegnap?" kérdezte a tünde felém fordítva a tekintetét, mire a testvére is érdeklődve leült hozzám és láttam, hogy Usson a szakács is odafordítja felénk a fejét. A többieket jobban lekötötte egymás megszegényesítése, főleg Csontos volt elfoglalva azzal, hogy pókeren kifossza az egyik újoncot.
Hosszan hallgattam, majd összehúzott szemekkel Patkányra néztem mintha válaszolni szeretnék a kérdésére. Viszont nem tettem, csak felröhögtem és hanyattdőltem a székben. - Nem tartozok neked beszámolóval, drága tündém. - raktam mindkét kezem a hasam és sandán néztem a férfi irányába. "Na gyerünk Hassel... mikor fecsegtem ki utoljára bármit is?" kérdezte a tünde vigyorogva és a kését forgatva kezében. - Hüm... nem is tudom. Ki mondta el anyámnak, hogy kalóz vagyok? - vontam fel a fél szemöldököm, mire Patkány csak prüszkölt, Leéna pedig elvigyorodott.
"Na de vegyük szép sorjában..." szólalt fel újból egy rövidebb hallgatási fázis után. "Azt a nőt még életemben nem láttam és biztos vagyok abban, hogy nem valami ki útszéli szajha, mert azok nem így néznek ki. Azt meg nem hiszem el, hogy egy ilyen nemes leányzónak sikerült elcsavarnod a fejét."
- Pedig pontosan így történt. - hazudtam fölényes vigyorral az arcomon, miután befejezte a Patkány a gondolatmenetét. - Tudod... a vonzerő bármire képes. De persze ezt te honnan is tudhatnád...
Leéna felröhögött és a testvérére nézett, aki összevont szemöldökkel nézett rám. "Ugye tudod, hogyha nem lennél a kapitányom, már elvágtam volna a torkod?" kérdezte rámarkolva a késére. Ha nem ismertem volna évek óta, lehet megijedtem volna a fenyegetéstől, viszont így csak barátságosan mosolyogtam rá. - Tudom, barátom. Nagyon is jól. - Patkány nevetve és fejét rázva fordult el a háta mögött eldobva a kést, ami a célkereszt kellős közepébe érkezett. |
 Miközben a tömeg között lavíroztam éreztem, hogy valaki mintha figyelne. Gyanakvóan pillantottam körbe azonban egy olyan személyt se láttam akiről ezt megállapíthanám. Nem álltam azonban és haladtam tovább töretlen. Az érzés viszont nem szűnt. Pár perc múlva megálltam az egyik húsos bódénál és néztem az árút. Illetve úgy tettem mint aki vásárolni kíván a rengeteg bűzlő húsból. A pacák rám tekintett de nem szólt semmit hiszen volt már másik vevője. Ezalatt én óvatosan körbe tekintettem fejemet nem mozdítva, maximum egy csöppet forgattam oldalra mintha csak az időjárást figyelném meg. Ekkor pillantottam meg egy alakot aki elég gyanúsnak tűnt. Megállt az egyik bódénál és neki dőlt annak támasztékának és kezében forgatta kését. Felpillantott rám amire én rögtön elvezettem tekintetemet vissza az húsokra, majd a kereskedőre. Mikor a kereskedő időt tudott rám szánni, ami volt mindössze pár másodperc oda állt velem szembe a bódéja mögött. Megtámasztotta kezét, majd feltartott tenyérrel végig húzta karját az áruja felett. " Mi adhatok?" Rá mosolyodtam, majd kérdeztem így beadva a hiteles vásárlót mint aki tényleg csak a hús miatt állt volna meg. - Milyen frissek a termékei? - kérdeztem tőle mire az azonnal válaszolt bájvigyorral a képén. " Frissek kisasszony! Ilyen frisset nem talál még egyet a piacon. Ma hajnaliak. Van itt szarvas, kecske, tyúk, kacsa... minden ami egy ínycsiklandó ebéd alapfeltétele lehet. Az Ura minden bizonnyal meg lesz vele elégedve" Szinte hírdette magát és fényezte előtem ami persze a munkája része volt. Mind ilyen volt, de nem is baj... legalább segített eljátszani a szerepemet. - Egy kellemes, omlós csirkemell húsnak minden bizonnyal örvendezne az Uram. - mosolyodtam a kereskedőre játszva a szerepet, majd folytattam rá bökve az egyi húsra. - Ezt a darabot legyen szíves. - Bollintott a kereskedő, majd azonnal válaszolt ő is. " Tökéletes választás. Jó szeme van a húsokhoz asszonyság " Csak elmosolyodtam és elő vettem az orent amit miután a kezembe nyomta a húst becsomagolva kifizettem és indúltam tovább. Hátra pillantottam a férfira aki máris a tömeg között átverekedve magát követett is. Tudtam, hogy ő az azonban ő nem tudta rólam ugyan ezt. Aljas mosoly jelent meg arcomon, majd sétáltam tovább mintha nem tudnám. Sorra álltam meg a bódéknál és vásároltam össze azon összetevőket amikre szükségem volt az ebédhez. Nem szándékoztam a szakács által főtt dolgot elcsócsálni. Ki tudja, hogy az is mikor hajlandó főzni... Saját szabályaim voltak és aszerint éltem és aszerint is szándékoztam a kapitánykám irányítása alatt is. Kis időbe telt mire megvettem azokt a dolgokat amiket akartam aztán megvártam míg nem néz rám a követőm és máris berohantam két ház közé és letértem egy másik útra. A férfit ennyivel le is lehetett rázni. Ugyanis valami elképesztő módón érdeklődést mutatott az örömlányok irányt. A saját figyelmét terelte el de ez nekem kapóra jött... Így tehát sétáltam tovább a kezemben a zsákommal ami kezdett kicsit nehezebbé vállni. Miközben sétáltam végig az utcán végig a vércse árbócát figyeltem. Egyre közelebbinek éreztem a hajót miközben valóban közeledtem felé. Mintha csak a hajó mozgott volna a vízen, azonban ez csak a szemem játéka volt. Vettem egy mély sóhajt miközben a csöppet kihaltabb utat választva sétáltam a talpamra ragadó nedves homokban. Ekkor halottam hírtelen egy ajtó nyitódást valamivel előttem. Azonnal oda kaptam tekintetemet és máris esett ki rajta egy véres férfi. A férfi a földön kúszott hátra rémületében és őt követte hírtelen egy nagyobb darab alak. Amolyan két ajtós szekrény telt izmokkal és majd két méteres magassággal. Rögtön éreztem, hogy nem kéne itt kolbászolnom... A legközelebbi résbe behúzódotam ami a két utca között volt átjáró. A falnak simúlva pillantottam ki ovatosan figyelve az eseményeket. Nem akartam bajt...
A férfit aki korábban a nedves homokba löktek egy egyszerű kard lendítéssel szúrták át mellkason. Nem mindennap lát az ember gyilkosságot, pláne ilyet. Kivégzések szinte mindennaposak de az ha egy bűnszervezetet láthat... veszélyes és kivételes. Plána ha azt túl is éli....Mostmár csak az volt a kérdés, hogy valóban túlélem-e... |
Komolyan elgondolkoztam azon a tényen, hogy Cirill komolyan azt gondolta, hogy nem látom leszállni a hajóról. Az egy dolog, hogy ő nem lát engem... én viszont könnyű szerrel láttam a nőt, de egy szót nem szóltam. Nem voltam én az apja, hogy vigyázzak rá... Egyszerűen hagytam, hagy menjen és rászóltam az egyik matrózra aki akkor jött fel a raktérből, hogy menjen után és figyelje hova tart.
Nem bíztam benne. Főleg nem azután, hogy túl akart járni az eszemen, bár jobb is ha úgy tudja, hogy kifogott rajtam. Viszont most nem voltam biztos abban, hogy nem dob fel: lenne idő elmenekülni, de a hjót mindenki látná és egy kikötőnyi embert nem olyna könnyű elintézni...
Leballagtam a hídról, a vállam felett átdobott kabáttal, majd úgy döntöttem megnézem mivel foglalatoskodik az egyre hangosabb legénység. Lehajtott fejjel vonultam végig a koponyák folyosóján és egyáltalán nem ért csalódás amikor a kabinokhoz értem.
Már akkor rumot vedelve röhögcséltek és a falra függesztett célkeresztet dobálták késekkel. Alighogy megláttak, nem hogy megálltak volna egy pillanatra hanem a kezembe nyomtak egy üveg rumot és arra kértek, hogy csatlakozzak. Vigyorogva ráztam a fejem, azt mondogatva, hogy majd később. Viszont Patkány megsértett azzal, hogy azt mondta csak gyáva vagyok, mert tudom hogy célbadobásba ő úgy is legyőz. Azzal a motívációval, hogy le kell győznöm a világ egyik legjobb késhajítóját maradtam a fadélzet alatt és egymás után dobáltam a késeket a falba: persze úgy fogyott a rum is, ahogyan a késekből egyre több lett a falon.
A végére már fogadtak is, hogy melyikünk fog nyerni és én is fogadtam Patkánnyal, hogy mindegyik dobáda után ami többet ért mint az enyém kap három aranyat. Nem mondom, hamar meglett neki a betevőre való pénz még egy bő két hónapra. |
Na ép ezért kéne megbecsülni az otthonát. Ha az amit én tettem feldúlás volt akkor minden bizonnyal nem szereti a rendet. De se baj...én megszerettetem vele azt a rendet. Nem szóltam semmit és csak halgattam őt. Nem volt mit mondanom. Ha ő ezt így is gondolta. Ha nekem volna otthonom biztosan úgy alakítanám, hogy arra büszke is legyek. Na de arra a szemétdombra ami ezen a hajón rualkdott aligha volt igaz. Felhúztam magamra a tőrömet, majd felpillantottam rá mikor megszólalt. Neki nem volt semmire se küksége nekem sem egy rágcsálóra. Egyedűl többre megyek mint egy féleszüvel aki abban leli örömét, hogy idegen emberekre füttyög mert két különböző nemüt együtt lát egymás mellett. Erre sem válaszoltam ahogy az előzőre sem. Figyeltem ahogy távozik a kabinból, majd a szekrényhez léptem ahol a dolgaimat tartottam. A térképeimet mind betettem a táskámba. Csak azokat hagytam ott amiket máshol is könnyű szerrel beszerezhetek. Nem kockáztathattam... Hiába van szerődésem vele, ezt ő bérmikor megszegheti vagy visszaélhet vele.
Gyorsan cselekedtem. Felkaptam a zsákomat, majd vissza csuktam a szekrényt és kiléptem vele a kabinból. Megvártam míg a férfi eltűnik szemem elől, majd gyors léptekkel lekeveredtem a hajóról. Vegyültem a tömegben, hogy ne tudja utánam küldeni a féleszü legénységét. A piac felé vettem az irányt és céltudatosan markoltam a zsákot ami a kezemben volt. Meg tudtam védeni magamat hiába voltam nő. Csak papírra volt szüségem és néhány almára, hogy csillapítsam a gyomrom korgását kis időre. |
- A helyén... - ismételtem a bajszom alatt mormogva és a megnevezett szekrényhez lépegettem. Kinyitva megint csak rend és öszehajtogatott ruhadarabok kísértek, amit egy fintorral díjaztam és kivettem a legfelső inget, ami vörös volt, ujjai pedig feketék ugyanilyen színű obszidiángombokkal. Ez a két szín volt az én színem, a ruhatáram nagyjából csak ennyiből állt.
- Nekem viszont ez az otthonom. - sóhajtottam lehajolva a csizmámért és türelmesen csatolgatni kezdtem. - Gondolom te se díjaznád, ha valaki csak úgy feltúrna az otthonodba mindent. Mert amit itt látsz, nekem annyim van. - mire ezt végigmondtam végeztem is az egyik csizmámmal, majd a másikkal kezdtem foglalkozni. Valóban, ha ez a hajó nem lett volna nekem mehettem volna vissza földetművelni valahova Povissba és vehettem volna el egy gazdag nő kövér seggét, gyarapítva a családi vagyont. Erre pedig nem vágytam... Főleg nem egy kövér feleségre.
Még előre voltam hajolva a csizmám csatjaiért, mikor felé fordítottam a tekintetem a kérdése hallatán. - Egyedül nem mész sehova... - emeltem fel a fejem és ezzel együtt ki is húztam magam. - Patkány veled tart. - mondtam a szekrényből elővéve egy bőrövet és egy kardhüvelyt, amit felcsatoltam az oldalamra és a hüvelybe csúsztattam az egyik kardot ami a sarokban hevert. - Úgy is ideje lesz megismerned őt. - vigyorodtam el, mert tudtam, hogy a nő nem nagyon rajong ezért az ötletemért. De nem foglalkoztam vele. Egy szó nélkül otthagytam a kabinba és felcammogtam a hajóhídra, mert eszembe jutott, hogy ott hagytam a kabátom. |
Ahogy belépett az ajtón csak szemmel kísértem ahogy egyre közeledik. Már éreztem a vesztemet mikor megállt az asztalnál egyenesen előtem és megátmasztotta magát azon. Nézett rám mint aki főben járó bűnt követett volna el. Persze nem értettem miért ellenzi ennyire a rendet? Be akar illeszkedni az emberei közé? Kiutálják ha rendet tart? Nem értettem semmit de nem adtam tudtára. Idővel úgyis megértem ha szükség lessz rá. Márpedig itt így marad minden szépen rendben. Ajánlom, hogy ne hagyjon szét semmit, mert vele szedetem össze az emberei szarját a vödrökből. Na mert mintha lenne ennyi befolyásom vele szemben. A szeretője vagyok vagy valami hasonló. Amit én itt érek az néhány jó tanács és ölelő keblek ha arra vágyik. Na persze mintha az utóbbit meg is kapná....
- A ruhái a szekrényben vannak. A helyén....- szögeztem le ezzel azt is, hogy bizony ott lesz a heje nem a földön. Ha törik, ha szakad. - Nem érzem magam otthon. - feleltem neki, majd kikerülve őt indúltam meg a térképes szekrény felé - Olyanom nekem nincsen...- kezdtem bele újra miközben letérdeltem a szekrényhez és kinyitva azt kiszedtem néhány térképet amiket még meg akartam nézni. - ... és nem is lesz. - fejeztem be ennyivel, majd kihúztam egy térképet és vigig néztem. Látszólag az egymást érintő részletek megvoltak ami ennyit tett, hogy elkezdhetem a térkép egy részét megrajzolni. Ehhez azonban papírra volt szükségem. Azonnal vissza tettem a szekrénybe a térképet, majd kiszedtem bőrzsákomból egy kést és egy szíjat. A szekrény ajtaját becsukva egyenesedtem fel. Az övemen lévő egyik pénzes zsákot - amiben több volt- leakasztottam, majd letettem a szekrény tetejére. Nem akartam annyi pénzel rohangálni. Még a végén kinéz valaki magának.
- Elmegyek a helyi piacra. Szüksége van valamire? - igazítottam meg magamon övemet, majd felhúztam szoknyámat a derekamig az egyik odlalt. Így hófehér lábam combomig kilátszott. Nem zavartattam magam előtte. Elvégre nem vetkőztem le... ez csak egy comb. Ha akar minden nap lát egyet... Persze nem az enyémet. De ez már csak részlet kérdés volt... Felcsatoltam combombra a szíjat amelyen egy késtartó volt rögzítve. A késtartóba csúsztattam a kést, majd leeresztettem szoknyámat és felpillantottam Hassel-re. |
 Nem mondott semmit, ami egy szinten meglepett, csak tette dolgát mintha ott sem lettem volna. Akkor tűnt fel, hogy a ruháim lógnak egy kötélen. Én magam soha nem mostam, semmilyen helyzetben. A legtöbb ruhám csak ki volt öblítva a tengervízben... viszont a nő még ezt is megtette. kezdtem átértékelni a helyzetet, viszont az akkor sem nyugtatott meg túlzottan, hogy nem találok meg semmit.
Ahogy kikerült és visszament a kabinomba kezdtem el követni, a mezítelen talpam meg csak úgy csattogott a fapadlón. Nem szerettem cipő nélkül lenni, elvégre nem voltam egy kis nincstelen suhanc, aki az utcán kéreget betevőért...
Miután beértem a szobába becsuktam magam után az ajtót és megkerültem a hatszögletű asztalt és ezzel együtt a nőt. Vele szembe megálltam és az asztalra támaszkodtam, amin most jól kivehető volt annak lótuszvirág mintás festése.
- Azért ennyire nem kéne itthon érezned magad... főleg nem itt. - mondtam prüszkölve egyet és összehúzott szemekkel a nő alakjára tekintettem. Úgy döntöttem nem fűzöm tovább ezt az egészet, mert valóban kezdtem átértékelni a helyzetet. Ő valószínűleg nem akart nekem azzal ártani, hogy rendet rak és nem tudhatta ennek a következményeit. Viszont neki nem kellett tudni azt, hogy én magamban már megbékéltem ezzel. Elfordítottam a tekintetem és felmértem a "károkat". Valóban, szinte semmi nem ott volt ahol kellett volna, hogy legyen. Leszámítva az ágyúkat és a kardokat tartó állványt. Gondolom, azt már nehéz lett volna arrébb mozdítani. Vettem egy mély levegőt és megcsóváltam a fejem. - A ruháim hova raktad? |
Nyugodtan mostam miközben egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes. Azonnal felemeltem fejemet a zajra, majd vállam felet hátra tekintettem. Arra amerről jött a hatalmas csattanás... Összeráncoltam szemöldökömet, majd figyeltem ahogy a félmeztelen férfi oda trappol hozzám és felfújva magát zúditja rám azt amit én szívességből tettem neki. Ezekszerint nem kedveli a rendet... azonban kénytelen lesz megtanulni, hogy abban a kabinban mától az lesz. Vissza tekintettem a mosás felé amivel épp akkor végeztem mikor ő kitrappolt. A kimosott ruhák már kint lógtak egy kötélen. Felálltam mintha meg se halottam volna és felakasztottam az utolsó ruhadarabot. Foggalmam sincs hova akarja , hogy akasszam. De jobb híján ez is megfelel. Délre meg is fognak száradni a göncei. Miután kiterítettem az utolsó darabot oda sétáltam szépen a magam tempójában a dézsához, majd karjaimba véve erőltettem meg magamat és léptem a hajó szélléhez és öntöttem ki a tengerbe a vízet. vissza húztam nehezen a dézsát, majd letettem oda. Vissza lépkedtem a kosárhoz amibe bele tettem a mángorlót. Felemeltem, majd rá tekintettem ahogy magával hívott vissza a kabinba. - Megyek...- feleltem neki, majd kiekrülve őt vissza vissza sétáltam a kabinhoz. Nem tudtam, hogy jön e utánam nem néztem. Azonban kellemetlenűl éreztem magam. Nem hiába hiszen szívességet tettem neki erre ő még le is hordana érte. Azonban ennek halovány szikráját sem mutattam. Szemeimben talán lehetett látni csalódottságomat, de ez egy kalózkapitányt mit sem érdekli. Kinyitottam a kabin ajtaját, majd besétálva rajta letettem a kosarat az ágy elé, majd betoltam alá, hogy ne legyen útban. Az ajtó felé pillantottam, hogy lássam ahogy Hassel be jön azon. Nem intéztem hozzá szavakat, csak tudjak tűrni, hogy nem teremtem le én is őt. |
Kimondhatatlanul rosz érzés volt az, amikor felébredtem. Ki sem nyitottam a szemem, de tudtam hogy a nap már felkelhetett. Próbáltam visszaaludni, de mindhiába, mégha a mai napon aludhattam volna is.
- A tökömet... - fordultam a hasamra és kinyújtottam a kezeim újból az ágy támlája felé, így nyújtózkodva. Hallottam, ahogy minden egyes kis izületem megreccsen. - Pedig még aludhatnék... - dünnyögtem. Abból ítélve, hogy a fedélzeten szokatlanul nagy volt a csend arra következtettem, hogy még korán volt.
Lassacskán ülő helyzetbe szenvedtem magam és még mindig lehunyt szemekkel az ingem után nyújtottam a kezem. Nem volt ott. Furcsállóan kinyitottam a szemeim és egy pillanatra átfutott az a fejemen, hogy nem is a kabinomban ébredtem fel. De nem, ott állt a hatszögletű asztal velem szembe, amiről jól tudtam, hogy csak egy van.
Ha tudtam volna, hogy nem osztottam meg egy nővel a szobámat, az lett volna a második gondolatom, hogy még álmodok, de így egyből csak ara tudtam gondolni, hogy rendet rakott. Nálam.
Mivel nem találtam meg az ingem és valahogy a csizmám is elkerült a helyéről, így mezítláb és félmeztelenül trappoltam ki az ajtón, jó nagy erővel kivágva azt.
- Hogy volt merszed?! - förmedtem rá a nőre, akit nem volt nehéz észrevenni a fedélzeten, ugyanis teljesen elütött annak barnás színétől a hófehér bőre. Két dologra voltam allergiás: arra ha valaki a holmijaimhoz nyúl az engedélyem nélkül és arra, ha valaki a családom vagy a legénységem szidja. Nem volt semmi bajom a hirteln jött renddel... azzal inkább, hogy semmit nem találtam meg és ahhoz, hoy elpakoljon el kellett mozdítani a cuccaim. Voltak ott olyan iratok is, aminek nem nagyon örültem volna ha elvesznek.
- Hogy gondoltad azt, hogy hozzányúlsz a én - nyomtam meg az én szót - cuccaimhoz? - káromkodtam egy cifrát és tettem egy kört magam körül. - Az, hogy ott vagy bent velem nem jogosít fel arra, hogy hozzáérj bármihez is az engedélyem nélkül! - feltűnt, hogy egy fekete, kopasz fej kandikál ki a lépcsőtől, ami a legénység kabinjaihoz vezetett. - Húzz vissza Usson, nincs jobb dolgod?! - förmedtem rá a feketebőrű férfira is, aki a fejét rázva vissza is ment engedelmesen a helyére. - Te pedig gyere szépen. - emeltem vissza a nőre összehúzott szemekkel, a fogaimat csikorgatva. |
Csendben csináltam a rendet miközben néha néha feligyeltem egy-egy hangos szitkózódásra. Azonban igyekeztem nem túl sok figyelmet szentelni a csetepatéra. Az ő dolguk, felnőtt emberek... meg tudják oldalni. Hamarosan már Hassel Kapitányt is elnyomta az álom. Ezalatt én minden ruhát kiválogattam. A koszosakat egy fonott kosárba tettem míg a másikat a szekrényébe helyeztem összehajtogatva. Amint a ruhákkal végeztem máris következett a többszögletű asztal rendbetétele. Összegyűjtöttem a papírokat egy kupacba, majd a többit is elrendeztem úgy ahogy annak kellet lennie. Letöröltem a port, ételmaradékot egy kis rongyba gyűjtöttem. 2 órán keresztűl csináltam a rendet a szobájában míg végül sikerült kitakarítanom teljesen. Mikor elnyomott az álom azt a fotelban tette ahogy az asztalra fektettem fejemet és aludtam a nap felkeltéig. Nem akartam a férfi mellé feküdni. Ha kérné is csak nagyon nehezen tudnám teljesíteni a kérését.
Mikor felkeltem a szemembe sütő napra kezdtem el nyitogatni nehéz szemhéjaimat. Hatalmasat ásítottam, majd körbe tekintettem. Hassel még aludt. Hátradőltem a székben fáradtan és dörzsöltem meg szemeimet. Vettem egy nagy levegőt, majd habozás nélkül felkeltem és elővettem a korábban falra felakasztott Mángorlót. A ruhák közepére hajítottam, majd kisétáltam vele a hajóra. Kerestem egy dézsát, majd felkapva ülltem le az egyik vízes hordó mellé. A sok hordó melett ott állt egy kisebb vödör amit használva merítettem néhány vödörrel vízet a dézsába. Bele helyeztem a mángorlót, majd mósószappant használva kezdtem el kimosni a ruháit. Karjaim megfeszültek, hajam arcomba lógott és előre hátra libbent ahogy mozogtam a ruhával a mángorlón. |
Kötekedhettem volna és kényszeríthettem volna arra, hogy tegye azt amit én mondtam neki, viszont a mai napon ehhez semmi kedvem nem volt már. A kérdésére sem válaszoltam, csak megvontam mindkét vállam és lehunytam a szemeim. Fél kezemet a párna alá csúsztattam, míg a szabadon maradttal a csípőmig felhúztam a vékony anyagból készült takarómat. Már megmondani nem tudtam volna, hogy az milyen szövetből szőtték.
Elnyúltam az ágyon és a kintről kiszúródó zajokat hallgattam, vagyis inkább a fedélzetről beszúródó hangokat. Hallottam, ahogy valaki Patkány édesanyját szidja, viszont a szitkozódás egy riadt kiáltásba fulladt. Biztosra vettem, hogy a tünde egy kést vágott az illető orra elé. Azt hiszem, neki pont nem lett elmondva, hogy soha ne szidja Patkány szüleit.
Mivel már hozzávoltam szokva az ilyen háttérzajokhoz és végtelenü nyugodt alvó voltam, így hamar elnyomott az álom, amit azért sem kellett csodálni mert akkor már napok óta nem hunytam le a szemem. Sajnáltam rá a drága időt. |
Végighalgattam csöndesen, majd oldalra fordítottam a fejemet. Tehát attólsem tart, hogy esetleg a legénysége kotyog ki véletlen valamit. Hogy valamelyik félnótás olyan szinten a pohár aljára néz, hogy azt se tudja, hogy hol áll a feje? Vitathatatlan, hogy ez ezzel járt. Felelősséget kellet vállalnia a legénységéért. Azonban mit szolna ha én állnék el és árulnám el őt. Habár kétségtelen, hogy arra az időre lojalitásomat élvezheti míg össze nem teszem az első világtérképet. Erre az időre biztosan minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne essen bajunk. Azonban... ha elkapják Hassel-t rám ne számítson. Nem fogok üllni senki miatt sem.
- Ezt vehetem figyelmeztetésnek? - kérdeztem tőle miközben nem néztem rá csak a port törölgettem. Amint sikerült kiszedtem az összes port a tört fehér ing már szinta fekete volt. Mintha csak a koromban forgattam volna meg. Elfintorodtam, majd magam mellé helyeztem és eltettem a térképeimet és a kis táskát amikben a tulajdonaim csücsültek. Felálltam, majd becsuktam a szekrényt ajtaját ismét elnyíló nyekergéssel. Felemeltem az inget a földről, majd a széke háttámlájára dobtam. - Nem vagyok fáradt. - feleltem neki kipirúlva és oldalra vezetve tekintetemet néztem ki az ablakon. Lassan már a csillagok is felszöktek az égboltra kísérve a holdat. - ... Úgyis van még némi dolgom. - tettem hozzá, majd a ruháira pillantottam amit elkezdtem összeszedegetni utána. Össze gyüjtöttem egy kupacba, majd elkezdtem kiválogatni a tiszta darabot a koszsostól. Nem bírtam elvilselni a rendetlenséget.... sürgősen rendet kellet teremtenem. Ma össze szedem a rumlit és kitakarítok míg ő alszik, holnap pedig kimosom a ruháit. Rendet rakok én ezen a hajón.... |
Megdörzsöltem az orrom és kezeim a mellkasomra fektettem, így pihentetve őket. Nem volt szükségem kioktatásra a biztonsággal kapcsolatban, így nem is igazán figyeltem a szavaira, viszont kénytelen voltam végighallgatni a gondolatmentét.
- Okos érvelés... - mondtam megingatva a fejem. - De úgy hiszed, hogy én ilyenekre nem gondolok? - kérdeztem haloványan elvigyorodva. - Tudod mi a jó abban, hogyha kalóz vagy? Senki nem kérdezi meg, hogy kit öltél meg és miért. Nincs senki, aki tudná hogy néz ki a nagy Rondrel kapitány hajója. Mert senki nem él azok közül, aki elpofázhatná. - mondtam a fejemet rázva és lehunytam a szemeim. Nem kötöttem mindent az orra alá, elég volt ha ennyit tud a hajó védelmével kapcsolatba, mert volt még néhány védőfal körülötte. Egy kis mágia, egy kis zsarolás... és tádám, hirtelenjében már senkinek nem szúrja a szemét az öreg Vércse.
A szabadságot említve csak felhorkantottam és az oldalamra fordultam a fal felé, a hátamat mutatva a nőnek. Számomra a szabadság egy igen könnyedén elillenő dolog volt. Hiába nem kötöttek a törvények, én sem voltam teljesen szabad. Az csak akkor lett volna így, ha egy vársoba lépve azt teszek amit akarok bűntetlenül és ha nem tartoztam volna felelősséggel a legénységem iránt. Akkor talán teljesen szabad lettem volna... de így. Így nem volt az. Bár a helyzetem így is jobb volt, mint sok más embernek. Átfordultam a másik oldalamra, így résnyire nyitott szemekkel még láttam is, hogy Cirill mit csinál.
Ásítottam egyet és az egyik bársonypárnát a fejem alá gyömöszöltem. - Hagyjuk a filozofálást holnapra... - mondtam elmélyülten figyelve, ahogy takarít a szekrényemben. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy hogy lehetett olyan bolond, hogy csak úgy képes lett volna felajánlania magát nekem. Egy szerencséje volt... az pedig az, hogy nem kezdek olyannal akivel együtt dolgozom, mert csak problémát szülne. Egy kis veszekedés és a kicsike már be is köpne a hivatlakoba. Semmi szükségem rá. - Gyere... Feküdj ide. - húztam fel a szám jobb sarkát. Lényegében azt teszteltem milyen reakciót vált ki belőle, mert hiába tagadnám, jót szórakoztam kivörösödött arcán és zavart viselkedésén. Ritkán találkoztma nővel, aki ilyen könnyen zavarba jött. |
Nem válaszoltam akkor neki mikor kérdezte, hogy netán úgy gondolom, hogy egyfolytában úton vannak. Nem hittem így mindössze én féltem még itt maradni heteket a kikötőben. Elvégre kalózhajó és ha elég híres akkor talán felismerheti valaki a vércsét. Talán jobban tennénk ha valahol máshol kötnénk ki ami valamivel eldugottabb. Vagy az én logikám rossz vagy a kapitányunk felelőtlen. Hajamba túrtam, amjd lehuppantam a székbe és körbenyálaztam a térképeimet. A lehetségesa útvonalakat néztem amin megtehetjük az oda vezető utat. Mikor felszólalt nem pillantottam rá, végig a térképet böngésztem szemeimmel. - Lehetséges útvonalakat keresek ... - mondtam, majd bele túrtam hajamba. Kezdtem álmosodni és egyre inkább egy ágyikóra vágytam azonban nem azon ágyra amelyben a férfi feküdt. Pislogtam párat fáradt szemeimmel, majd felemeltem fejemet és felé fordítottam. - Nem gondolja a kapitány, hogy felelőtlen egy kalózhajónak a kikötőben lehorgonyoznia? Pláne egy ilyen forgalmas város kikötőjében...- mondtam elkomorodva, majd felálltam és elkezdtem összeszedni a térképeimet. - Elvégre ez a vércse. Ha valakinek volt már magukkal dolga, akkor egész biztosan felismeri a hajót. - mondtam miközben végig a papírjaimra figyeltem. Mikor összeszedtem az összeset felemeltem fejemet és rá tekintettem. - Fontolja meg Hassel. Én a maga helyében félteném a hajómat... - indúltam el az egyik szekrényhez de nem néztem rá. - Pláne a szabadságomat. - fejeztem be ezzel, majd megragadtam a szekrény ajtaján lévő kis kör alakú fa foggantyút és nyitottam ki elhúzódó nyikorgással. Csupa por volt az egész. Néhány üres üveg dölöngélt benne a tengerrel együtt és 1-2 papír porosodott benne. Vettem egy mély sóhajt, majd felegyenesedtem és megfogtam a kapitány egyik széthagyott ingjét. Felemelve a földről vissza léptem a szekrényhez, majd letérdelve kezdtem el kitakarítania porral és pókhálóval ellepett szekrényt. Kihajítottam belőle az üres üvegeket, majd a papírokat magam mellé tettem. A pólójával letöröltem a vastag port amit félő volt, hogy már csak csákánnyal tudom lekaparni a gyöngéd csokibarna faragott szekrényről. |
- Ne aggódj, nem fog unalom gyötörni abban azokban a hetekben... Itt mindig akad valami amit lehet csinálni. - nyugtattam meg azután, hogy láttam a pillanatnyi kétségbeeséssel keveredő meglepettséget. - Vagy talán azt hitted, hogy mi, kalózok állandóan hajózunk? - kérdeztem az arcomon bujkáló vigyorral. Nem vártam választ a kérdésre és leültem az ágyam szélére. Előrehajoltam a comközépig felérő csizmám csatjait gombolva egyesével, amiből nem mondom, hogy kevés lett volna. Csak hallgattam ahogy ecseteli azt, hogy miért nem fogja elvágni a torkom. Miután végeztem egy csizmámmal felpillantottam a lány kipirosodott arcára és halványan elmosolyodtam. Pontosan olyan reakciót váltottam ki belőle mint amire számítottam, a hangjában is éreztem a zavarát.
- Ahogy gondolod. - hagytam rá a hálóruhás dolgot és lerúgtam mindkét csizmámat az ágy mellé. Valójában eszem ágában nem volt meztelenül aludni, mert kinéztem Patkányból társaiból hogy éjszaka még nemiszervvel feküdnék le, reggelre meg már hűlt helyét találnám. Igazából nem tudtam volna eldönteni, hogy a legénységem jó vagy rossz. Az biztos volt, hogy mind egytől-egyig küzd valamilyen hóborttal.
Hátravágódtam az ágyamon a fejem fölött lévő repedéseket lesve a fán. Mindenféle tollak lógtak lefele a repedésekből, mert ha a legénység hóbortos, a kapitány is az... igaz nekem csak egy volt: az pedig a tollas állatok tollainak gyűjtése. Griff, baziliszkusz vagy akár egyszerű veréb... mindenféle toll lógott nnan lefele, csomókra kötve.
Kinyújtottam hátrafelé a kezem, megérintve az ágyam támláját és oldalra fordítottam a lányra a tekintetem. Csak ekkor tűnt fel, hogy a téképekkel babrál. - Találtál valami használhatót...? - kérdeztem felhúzva az egyik szemöldököm. |
Meglpeetten pilogtam hiszen úgy gondoltam azonnal indúlhatunk is. Hiszen már úgy vártam, hogy ismét úszak a vízen. Hogy ismét keresztűl vigyel a széla tengeren ahogy régen. - Egy-két hét... értem..- motyogtam egy csöppet lelombozódva, majd hajamat hátra söpörtem fülem mögé. Oldalra tekintettem ki az ablakon ahol már láttam néhány alakot de ahogy a férfi felszólalt ismét azonnal elkaptam róluk a tekintetemet és rá figyeltem. - Tehát Nilfgaard. - mondtam elgondolkodóan. Úgy rémlett van róla térképem amit be is akartam magamnak bizonyítani. Azonnal közelebb léptem a térképeimhez, majd elkezdtem köztük kutatni. Rengeteg térképet találtam köztük Nilfgaard-ot is. Korábban már jártam arra még kicsinek. Akkor készítettem a téképet amit a kezemben fogtam épp. Kicsit kezdetleges volt de az alap területeket mint folyók, mocsarak és városok ez is jelölte. Ideje volt frissíteni az emlékezetemet.
Eközben Hassel meggyújtotta a lámpásokat és szemügyre vette a kinti csetepatét. Fel pillantottam rá ahogy a bemutatkozáshoz fűzott hozzá egy két gondolatot. Csak bollintottam rá semmitmondó arckifejezéssel, majd szoknyámat eligazgatva leültem a helyére ahol korábban ő üllt. Térképeket néztem és probáltam össze illeszteni fejben. Ilyenkor már nincsen egy kereskedő se a standoknál ami azt jelentette, hogy kell találnom egy nagyobb papiruszt amin elkezdhetem a vázlataimat levetni.
- Nem tartom magam oly felelőtlennek, hogy egy kapitány torkát elvágjam miután az ágyába férkőztem... - pillantottam fel rá komor arckifejezéssel továbbra is. Nem akartam magamat átadni annak a valónak aki én vagyok. Ez előtt az ember előtt csak állarcokat mutogathatok. Nem fog sokáig tartani. Úgy 2 év és mindent feltérképezek ennek a férfinak az oldalán. Megéri áldozatot hoznom a céljaim elérése érdekében...
Mikor kijelentette, hogy mezittelenűl tér nyuvogóra csak oldalra pillantottam kivörösödve. - Ahogy jól esik...- motyogtam. Habár hangomon is érezhető volt tisztán, hogy zavarban vagyok. Méghozzá nem is kicsit... - Remélem nem zavarja, de én hálóruhát hordok.- feleltem neki a térképeimbe bújva és hajamat oldalra döntve próbáltam takarni vörösödő arcomat. |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
