|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.23. 12:00 - |
Cirill Tretogor & Hassel Lalbor Rondrel |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 - Hüm... - hümmögtem elgondolkozva a kérdése hallatán. Lebigyesztettem az alsó ajkam és összefűztem az ujjaim magam előtt. - Egy hét... talán két hét múlva. Rég volt a legénység mondhatni szabadlábon. Kell nekik egy kis szórakozás, ők sem szeretnek sokáig a tengeren lenni. Igen unalmas tud lenni. Mindennap ugyanaz... Most végre elverhetik a pénzüket. - bár már látom, ahogyan két nap múlva mindnek sírni fog a szája, mert üres már a zsebük. Én pedig csak itt fogok ülni, a pénzecskémen és megvárom, míg ők könyörögnek azért, hogy bontsunk vitorlát.
- Az pedig hogy merre, az még egy jó kérdés. - vakartam meg a fejem és feltekintettem újdonsült szeretőmre. - Mindenképpen délre, vagy nyugatra. Nilfgaard partjainál még nem hajóztam, jó lenne tudni mi van olyan messze délen.
Nem kerülte el a figyelmem a hófehér bőrén igen könnyen észrevehető pír, de úgy tettem mintha fel sem tűnt volna. Felkeltem a székemből és kitekintettem az egyik ablakon. A nap már lebukott a horizont alá, így idejét láttam annak, hogy meggyújtsuk a lámpásokat, hogy lássunk is valamit a fedélzeten. Én magam meggyújtottam a három olajlámpást, ami halovány fénnyel bevilágított a szobát, ami kintre is kiszűrődött.
Egyértelműen láttam három alakot, és már csak a körvonalaikból tudtam ki volt az a három: Leéna, a kopasz Patkány és a körvonal vállának szélességből ítélve Usson volt a harmadik. Többen nem hiszem, hogy visszajöttek éjszakázni a fedélzetre, gondolom mind talált magának valami... elfoglaltságot. Csak ne verekedjenek össze senkivel, mert nem lesz az itt, mint Povisban. Senkit nem szedek ki a tömlőcből, még ha az Patkány lenne is.
Hallottam, ahogy Leéna Ussonnal ordít, így gondoltam, hogy a nő nincs jó kedvében. Az pedig soha nem jelentett jót.
- Azt hiszem a bemutatkozással ráérsz holnapig. - tekintettem fel a nőre, utalva ezzel arra, hogy ne menjen ki még véletlenül se. Ha Leéna meglátja és kipécizi magának akkor garantáltan összeomlik. Még engem is meg tud ingatni az a tündenő a szavaival és tetteivel. Vettem egy mély levegőt és megráztam a fejem. - Én elteszem magam holnapra... Te meg... Azt csinálsz amit akarsz. Csak ne vágd el a torkom álmomban. - mondtam hátat fordítva neki hátat és kibújtam az ingemből. - Apropó... meztelenül alszom. - vigyorodtam el és hátranéztem a vállam fölött a nőre. Már most nagyon élveztem a helyzetem. |
 Figyeltem ahogy elégedetten hátra dől székében és a karfán pihenteti karjait. Ezután aláírtam a papírt és vissza csúsztattam a férfi elé kiegyenesedve. Szemmel kísértem ahogy lezével lehajol csizmájához, majd előhúz egy tőrt. Azonnal hátrébb léptem egyet hiszen fő a biztonság. Egy pillanatra hevesebben lezdett el vernia szívem is. Nem is tudom miért, talán a bűntudatom miatt gondoltam azt, hogy esetleg végezni akar velem. Azonban inkább bizonyúlt egy önsanyargatásnak mint egy ellenem irányuló gyilkosságnak. Kését megemelve vágott bele tenyerébe amiből azonnal kicsordúltak a cércseppel. Megelemltem kicsit államat és résnyire eltátott ajkakkal figyeltem ahogy lepecsételi a lapot. Mikor feltekintettem rám heves pillogással hajtottam lejebb fejemet és és tekintettem oldalra egymásnak préselve fogaimat zavartan. - Én köszönöm a befogadást. -feleltem a férfinak elvégre ez számomra nagyobb haszon mint számára. Ha összegyűjtöttem az összes térképet egyszerűen lelépek itt hagyom őket. Hiába a szerződés. Ha nem talál meg akkor nem lehet belőle bajom.
Rosszallóan figyeltem ahogy feldobja patáját az asztalra. Ezután körbe tekintettem a szobán azonban amint meghallottam, hogy a szeretőjének szolít rögvest lángvörössé vállt az arcom. - Mikor kíván tovább hajózni Hassel? Továbbá hová kíván tovább haladni? - kérdeztem tőle elkomorodóan és egyre halványuló pirulással arcomon. - Elvégre térképész vagyok. Talán tudok segíteni.
A szerető rangomat is ki lehet kerülni. Más nem többet töltök az éjszaka csillagai alatt mint, hogy az ágyában. Talán ezzel ki tudom hosszútávon küszöbölni a döntésem súlyát. Azonban nem tudom meddig fogja megtűrni a magatartásomat. Egyátalán mit tud? Tudja, hogy mit tervezek? Tudja mennyire nem akarok a szeretője lenni és, hogy mennyire nem merek a legénységével hunnyni egy fedél alatt? Tud ő bármit is? |
Ha mást kapok válasznak, akkor máshogy kezelem a helyzetet viszont így... ha már ő játszik akkor én is azt fogok és nem mondom el neki, hogy rájöttem a kis trükkjére.
- Ahogy gondolod. - táram szét a kezeim, majd hátradőltem a székemben, mindkét kezemet annak karfájára csúsztatva. Sejtettem, hogy egy nő számára nem csábító hely a legénység, de hogy ennyire borzasztó lenne... Leénát nem is értem hogy bírja. Ja, de. Figyeltem ahogyan aláírja a papírt, majd elégedetten elvigyorodtam és magamhoz húztam a papírt. A papírhalom közül előkerestem a pecsétem, amin egy hajó volt, amit csápok rántanak le a mélybe az árbócok felett pedig nyolc csillag. A kör körvonalát pedig két félkőrívesen meghajlított penge adta.
A tédemen pihenő lábam csizmájából kivettem egy rövid pengélyű tőrt és egy rövid és sekély vágást ejtettem tenyeremen, amiből épp annyi vér folyt ki a bőrömre, amit le tudtam csepegtetni a papírra. A vérfoltba nyomtam bele a pecsétem és tartottam ott, míg a vér fel nem száradt vagy a papír be nem szívta.
- Üdv a Vércse fedélzetén. - nyújtottam át neki a papírt amint végeztem és halványan elmosolyodtam. - Mostantól... - dobtam fel az eddig térdemen pihenő lábam az asztalra. - ...ez lesz otthonod. Lassan a legénység többi tagja is visszatér. Ne felejts el bemutatkozni nekik, Ciri. - mondtam a megsebesített kezemre nézve, majd feltekintve a lány arcára.
- Nem mindegyik annyira borzasztó, szóval ne aggódj. - vigyorogtam, az annyira szót direkt megnyomva. - A kapitány szeretőjéhez pedig nem fognak egy ujjal sem hozzáérni... - kacsintottam és hátravetettem a fejem a szék magas támlájának. Már most tudtam, hogy élvezni fogom a helyzetem. |
 Ahogy egy füttyentést halottam azonnal oda kaptam tekintetemet. Egy tünde férfit láttam a magasban aki úgy füttyögött mintha a lovait hívná. Azonban nem vettem figyelembe. Tudtam miért füttyög de mindössze szánalmasnak tartottam ettől a cselekedettől. Gyerekes és éretlen.... Az ilyen még távolból sem látott még nőt. Mint aki meg sem halotta a tessékelésre beléptem a szobába és halottam ahogy ismét elfüttyenti magát. Össze ráncoltam szemdökömet és hang irányába tekintettem egy pillanatra és máris vissza a kabinra aminek bejáratánál álltam. Hát nem lepett meg a rendetlenség a férfi lakosztályában. Elvégre olyan a legénység amilyen a kapitánya. - Nem ártana felvennie egy takarítót is Hassel Kapitány. - tettem szóvá a rendetlenséget körbe vezetve tekintetemet a könyv és ruha halmon ami úgy hevert szanaszét akár a hullák egy alapos csatát követően. A rum halom a polcokon azonnal elnyerte a tetszésemet. Hiába tűntem kifejezetten kifinomúlt hölgynek mégis szerettem a jó italt jó mértékben.
Ahogy kikerült engem azonnal rá vezettem tekintetemet és követtem addig míg le söpört egy adag holmit, könyveket, tekercseket és egyebeket a hatszögletű asztalról. Követtem őt, majd letettem rá a tekercseimet amikről már a kezem izzadt úgy szonogattam ebben a melegben. A bőrzsákommal is hasonlóan tettem, azonban az csak a földön foglalt helyet. - Remélem - válaszoltam. Elvégre itt csak biztonságban kell lennie. Ha pedig elveszíti nem kifizettetem vele hanem elvisz arra a területre amit elhagyott. Feszabadúlt kezem felé nyújtva egy aranyas zsákot azonnal feltekintettem rá furcsállva, hogy mégis mit akar. De szinte azonnal választ adott az oren átnyújtásának okára. Mihelyst befejezte mindanivalóját elvettem a tarizsnyát fenekénél megfogva, majd rá akasztottam övemre amin már lógott két ilyen tömöttségű erszény. - Tökéletesen...- feleltem neki. Habár nem számítottam volna pénzre. Tudtam, hogy a kalózkodás a veszélyei ellenére nagyon is kifizetődő de hogy ennyire... Na azt pont nem tudtam volna elképzeni.
- Cirill Tretogor - válaszoltam ahogy nevem után érdeklődött hófehérke néven illetve. Nem tetszett ez a név azonban nem tettem neki szóvá. Nem lett volna értelme. Szemeimmel figyeltem ahogy kezébe vett egy papirt és irni kezdett rá. Eközben én oldalra tekintettem és néztem ki az ablakon. Figyeltem ahogy a nap kezdett a föld pere mögé bújni és minden hamarosan sárgába borított.
Ahogy ismét felszólalt azonnal rá kaptam tekintetemet és összeráncolt figyeltem őt. Ahogy fehozta korábbi kérésemet azonnal kipirúltam és oldalra tekintettem. Azonban hamar erőt vertem magamba és rá tekintettem megemelve ismét államat. A döntésem habár nem egyhangúan de az volt, hogy a szeretője leszek. Inkább vegye el a szűzességem egy kapitány mint egy legénység. Az azány nem ugyan az... Habár azzal azonban én is vitatkoztam volna, hogy elveszi amit akar és nem ál szándékában finomkodni. Meg fogok tenni mindent a tisztaságomért ami tőlem tellik. - A döntésem végleges. A következményeit vállalom. - válaszoltam elkomorodva és ahogy feltekintett a szemeibe néztem végig.
Mihelyst felém nyútjotta a papírt és a tollat. Megragadtam, majd a tintába mártottam ismét és lehúztam a szélléről a felesleget. Lehajoltam az asztalhoz, majd a szerződés alján aláírtam a nevemet. Nem tudtam, hogy most hoztam meg életem legroszabb vagy legjobb döntését. De nem bánhatom meg.
|
 Mikor a nő megjelent a lépcsőfeljáróban, hallottam ahogy Patkány füttyent egyet. Hiába, a nyomorult soha nem okoz nekem meglepetést, de most már egyre jobban érdekelt mit keres máris itt. Biztos nem a társaságom hiányzott neki... Eldöntöttem, hogy miután a nővel megbeszéltem mindent, a tündével is kénytelen leszek váltani néhány szót.
Felkeltem a földről és a bal kezemmel lenyomtam az ajtót kilincsét, ami nyikorogva kitárult. Maga az ajtó mahagonéfából készült és egy kör alakú üveglap volt rajta. Persze nem lehetett kilátni rajta, hisz több, színes üvegecskéből volt belőle kirakva egy mozaik kép. Valami vallásos holmi volt, így nem tudtam volna senkinek elmondani mi van rajta. Mindig úgy gondoltam, hogy a középen, egy ezüstszéken ülő férfi a napisten vagy hogy hívják a körülötte lévő emberek meg a szolgálói. De semmit nem konyítottam a valláshoz, így ez sem volt biztos.
- Csak tessék. - mondhatni beinvitáltam szerény "hajlékomba", Patkány ezen jelentet látva pedig megint csak füttyentett.
- Kussolj már! - kiabáltam fel neki azután, hogy a nő eltűnt a az ajtó mögött. Nem volt szigor a hangomban, és ezt ő is jól tudta, mert csak a röhögését hallottam. - Idióta... - ráztam meg a fejem és beléptem a nő után az ajtón. Egy hatszögletű asztal állt a kabin kellős közepén, tele mindenféle iratokkal és könyvekkel. Jobbra tőle volt az ágyam, az mellett pedig minden személyes holmim, a ruháim szerteszét hevertek az ágyon és annak másfél méteres körzetében, kivétel egy kabátot, amit egy nagyon befolyásos tiszttől vettem el még évekkel ezelőtt. Csak azért tartottam meg, mert hasonlított a sajátomhoz és jól jött ha távolról is már azt látták az emberek, hogy egy cintrai tiszt van a hajón. Persze, mindig én voltam az a "tiszt".
Az ajtóval és így az asztallal szemben polcok és szekrények álltak, tömve rummal, tekercsekkel és különböző fegyverekkel. A kardoknak külön tartóállványt szereztem be, még évekkel ezelőtt, bár így is néhány a sarokban porosodik. Balra az asztaltól zsákok voltak, ládák és két ágyú amik szükség esetén bevethetőek voltak csatában. Igazán zsúfolt benyomást keltett a szoba, mert jó magam soha nem takarítottam benne. És ha ezt én nem teszem meg, senki más nem fogja megtenni.
- Nos... - húztam el a szám sarkát és kikerülve a nőt, a nagy hatszögletű asztalról leszedtem néhány kiterített iratot és könyvet, így helyet teremtve rajta. - Azt hiszem, itt biztonságban lesznek. Ha nem kifizetem őket. - mondtam megvonva a vállam és a fehér hajú nőre néztem.
- Apropó... - az egyik könyvhalom tetejéről levettem egy orenekkel teli erszényt és odalépegetve hozzá felényújtottam azt. - Te magad nem nagyon tudsz zsákmányolni, így majd én fizetek neked a munka fejébe. Ez egy kis... Előleg. Három jobbfajta csődört tudsz venni belőle. Elég? - kérdeztem felvonva az egyik szemöldököm. Majd elvigyorodva hátraléptem és leültem a nyolc szék egyikére ami az asztal körül állt. Mindegyik lába oroszlánymancsokban végződött, míg az asztal lábait főnixek és nimfák tarkították különböző poziciókban. Nem volt köztük két egyforma.
- És most szeretném megtudni a neved, Hófehérke. - mondtam egyik lábamat átvetve a másik felett és magamhoz vettem egy papírt amire elkezdtem felírni a szokásos feltételeket mikor valakivel üzletet kötök. - Na meg azt is, hogy hogy gondolta, hogy egy kalózkapitány szeretője szeretnél lenni? Nem vagyok én egy kifinomult úriember, hogy hónapokat vagy éveket várjak arra, amit akarok... Elveszem azt ami kell, nem tétovázok. És ebben az sem gátol meg, ha a másik fél nem hagyja jóvá a cselekvéseim. - pillantottam fel rá fél szemmel, próbálva elrettenteni. - Jól átgondoltad te ezt? - írtam tovább a papírt, és felétoltam mikor végeztem. Már csak az aláírása hiányzott és egy pecsét. Onnantól kezdve már nincs visszaút... Velünk marad, míg én fel nem bontom a szerződést. |
Ahogy rá teintettem ajánlatom illetve kérelmem után azonnal látni lehetett az arcán valamiféle .... hogy is mondjam. Riadtságot és meglepettséget egyben. Elvégre felajánlottam neki, hogy az ágyasa leszek... persze ezt nem tenném meg, de mindent megteszek annak érdekében, hogy ne kelljen egy csapat kalózzal hunynom az éjszaka. Ez egy mocskos csőcselék ami a rendet és a szagokat ilette. Ki tudja milyen vágyakkal látta el a jóisten őket.... Ahogy hebegett habogott és próbált valahogy értlemes módon kivánszorogni ebből a kijelentésből egyre humorosabbá vállt a szememben. Annak ellenére, hogy micsoda ocsmány kérésem volt hozzá most mégis jól szorakoztam. Persze csak egy összeráncolt szemöldököt és egy értetlenkedő arckifejezést mutattam számára. Ahogy kijelentette, hogy ezt inkább máshol vitatná meg. Szó nélkül hagytam, hogy távozzon. Néhány lépést szemmel kísértem, mahd hátat fordítva neki hajtotam le fejemet hunyorogva és értetlenkedve, hogy most mégis mit tehetnék. Szemeim ide oda vikáztak fogást keresve gondolataimban. Számat tátogatva nyeltem egyet, majd felemeltem fejemet és vállam felett áttekintettem a férfi után akinek már ekkorra hült nyoma volt. A kijárat irányába fordúltam és néztem végig az elöttem elterülő úton ami hosszúnak tűnt. Talán azért mert nem tudtam, hogy mit mondhatnék ezek után. Legbelül fuldokoltama gondolattól, hogy én egy kalóz kapitány szeretője legyek. Olyan kalóz kapitányé akit mindössze híről ismerek.
A férfi után dinúltam haladéktalan miközben szorongattam a kezeimben a papírjaimat. Nem tudtam merre mehetett, csak tippelni tudtam. Úgy döntöttem a kapitány kabiján keresem fel először. Mikor megjelentem a fal mögűl kilépve már ott állt a falnak vetett hátta. Oldalra tekintettem rá a kezeimben a holmijaimmal. - Ha nem haragszik legalább a térképeimet biztonságba helyezném. Ha már magamat nem tudom... - tettem ezzel szóvá neki azt, hogy elutasított. |
Épp azon méláztam, hogy a többiek mit fognak szólni az új taghoz, mikor olyan határozott kijelentést tett, hogy hirtelenjébe köpni-nyelni nem tudtam. Vagyis köpni azt igen, mert úgy meglepődtem, hogy majdnem kiköptem az össze nyálat ami akkor a számban volt. Aztán egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy félreértettem valami, viszont rá kellett jönnöm, hogy jelenleg nem én hallottam félre a dolgokat.
- Ehem... - kapartam meg a torkomat, immáron összeszedve magam. A nyakláncomat újból a nyakamba zártam és felhúztam a vállaim. - Az hiszem félreértettük egymást. - tekintettem rá és összehúztam a szemeim. - A megjegyzésemet véletlenül sem azért tettem, mert... - hát ebből már nem jövök tisztán. - Mindegy is. Fent megbeszéljük a részleteket. - legyintettem és egyszerűen otthagytam a nőt az ágyak között. Lehajtott fejjel mentem vissza a koponyás folyosón, majd vissza a fedélzetre. Meglepetésemre patkány már a hajó oldalán felfutó, az árbócokat tartó hálón álldogált. Összeégett arcát felém emelte és elvigyorodva eleresztett egy "üdv kapitányt!", majd feljebb mászott és eltűnt a szemem elől az árbóckosárban.
Csak a fejemet ráztam és leültem a kapitányi kabin ajtaja előtti árnyékos terüeltre, a hátamat a falának vetve. Így vártam a nőt, akivel valóban lett volna még egy-két tisztázni való ügyünk. Meg kellett volna tudnom a nevét és kötni vele egy szerződést... Merész egy fruskának bizonyult, hogy csak úgy felajánlja magát egy kalóznak, igaz én sem az a tipikus, szakállas és gonosz kapitány voltam akit mindenki maga elé képzelt. De ez nem változtat azon a tényen, hogy mi vagyok és hogy ki. De mikor kezdtem komolyabban belegondolni az egészbe jöttem rá, hogy nem csak merész egy nőszemély, hanem még ravasz is. Így akarja megúszni azt, hogy a többiekkel kelljen lennie. Elvigyorodtam és megráztam a fejem.
- Patkány, ha látsz egy fehér nőt feljönni, nehogy ledobd! - kiáltottam fel a tünde férfinak, aki egy késsel a szájába letekintett rám az árbóckosárból és valami bólintás szerű mozdulatot tett. |
 Mikor jótanáccsal látott el azonnal kirázott tőle a hideg hiszen valóban igaza volt. Oldalra pillantottam, majd biccentettem egyet a dologra. Nem kívántam hozzáfűzni semmit. Nem volt mit mondanom... Azonban megjegyeztem magamnak a jó tanácsot.
Mikor felvonta szemdölökét és kishíján eget rengető kacagásba kezdett rögvest kipirúltam és zavartan kaptam rá tekintetemet. - Nem félek tőlük...- jelentettem ki határozottan és elszántan. - Nem félek ölni az erényeim megvédése érdekében...- tettem hozzá elfordítva fejemet, majd belejebb lépten néhány lépést, majg megcsapott néhány szárított növény szaga. Fel pillantottam és ekkor vettem észre a lefele lógó felkötött szárított növényeket. Minden bizonnyal babonás személyek is nevezik ezen kabinokat otthonukat. Milyen kár, hogy ezek nem tartanak távol semmilyen élőlényt aki a húsukat kívjánja.
- A kabinját? - pillantottam rá és azonnal eszembe jutottak a féltékeny személyek. Kivételt élvezni egy kalóz hajón azthiszem felelőtlen döntés volna. De mint említette a férfi ez kijátszható valami oylannal ami az enyém. Az erényem... De ahogy midnen ezen is vannak kiskapuk amiket nem félek kijátszani ha azzal megmenekülök ettől a förtelmes kocsmaszagtól. - Nem szertném ha tengeri herkentyűk szántanák fel a testemet. Engedje, hogy a szeretője legyek...- szólaltam fel határozottan persze nem szándékoztam valóban azzá vállni. Mindössze úgytettem volna mint aki az... Persze erről neki nem kell tudnia. Nem vagyok könnyüvérű nőcske. Szűzen meg aztán kifejezetten nem... Egy férfinak elég egy csók és utána vissza utasítom. Annak a férfinak tartogatom magamat aki valóban megéremel és én is őt. |
A megjegyzésén csak elnevettem magam és legyintettem. - Engem soha nem emlékeztetett bordélyházra. - mondtam összehúzva a szemeim, viszont meglepődtem mikor bocsánatot kért. - Javaslom hogy soha ne kérj bocsánatot a megjegyzésekért. Csak azt hiszik, hogy gyenge vagy és áttiporhatnak rajtad. - vetettem a hátam az egyik ágynak és hátravetve a fejem felnéztem a plafonra. Mindeféle szárított növény lógott onnan, mert ha nem Csontos megszállotságaival találkozok, akkor a többiek babonáival. Valakitől azt hallották, hogy a krákent távoltartja mindenféle kis növény. Nem igazán hittem ebben, és amíg a kabinom nem lógatják tele mindenféle növénnyel addig ellenvetésem sincs iránta.
Megint csak elvigyorodtam és megráztam a fejem. - Megölöd őket? Szólj feltétlenül. Azt szeretném megnézni. - mondtam, majd összeráncoltam a homlokom. - Nem könnyű velük elbánni. Én magam válogattam őket össze. Mindegyik kitűnő abban, amit művel. Látod, térképészből is egy profit szereztem.
Akartam hozzáfűzni egy mosolyt is, de a probléma amit felvetett gondolkozásra késztetetett. Megértettem, mit akar ezzel mondani és igaza is volt. Ha itt dolgozna a térképeken akkor előbb utóbb lába kélne nekik, vagy valaki véletlenségből sört öntene rá. Így veszett oda az az irat is, ami semmissé tette volna a vérdíjat a fejemen. Mondjuk abban az én kezem is benne volt, mert lehoztam ide a féregtanyára...
- A kabinom ehhez tökéletes lesz. - jöttem rá a tökéletes megoldásra. Nem volt sok holmim ott, inkább csak a hajóhoz kellő felszerelést tároltam ott, ami értékesebb volt. Az orrvitorla - ha a mostani ksizakadna -, például az egyik sarokba volt behajtogatva. - Szabaddá tudok tenni neked egy asztalt, viszont akkor is itt kell lent töltened az estéid... a kalózok igen érzékenyek a kivételezésre. - mondtam fintorogva, és elpöcköltem a vállamról egy rámászó pókot. - Ha nem a szeretőm az aki ott van velem, akkor huhúú... úgy fellázadnának, hogy csak na. Mindkettőnket áthúznának a hajó alatt. - az utolsó szavaimra kirázott a hideg, mert undorítóbb halál számomra nem létezett, mint a hajó alján való áthúzás, mikor az éles kagylók amik ott élnek vagdossák szét az emberi húst. És csak a szerencsésebb esetekben okoz gyors és fájdalommentes halált. - Szóval mindig gondoskodj arról, hogy vacsorára itt legyél lent. - néztem rá szigorúan, |
Ahogy leértünk a nyikorgó falépcsőn azonnal megcsapott az áporodott szag ami igencsak azt jelezte számomra, hogy a hajó felső részein fogok elszunyókálni. Ebben a szagban előbb tennék olyan ami a nőiességemet kérdőjezené meg. Elfintorodva fogtam orromhot kezemet és huynorítva néztem körbe. Ekkor figyelmeztetett Hassel, hogy ideje volna kikerülnöm azokat a koponyákat. Csodás, tehát van egy megszállot gyüjtögetőnk. Ami azt ejelnti, hogy ha én verem le az egyiket akkor az én koponyám kerül oda. Hát ezt az élményt kihagynám. Végig követtem a férfit engedelmesen.
Végignéztem a területen ahova elvezetett és nem is tudom... olyan érzésem volt mintha csak egy bordélyházban lennék. De valami irdatlanúl elhanyagoltban...Netán iylen unalmas a tengeren lenni, hogy már az asztalból és célbadobáló táblát készítenének. - Inkább egy bordélyházban érzem magam...- feleltem neki bár nem akartam hálátlan lenni mégis annak tekinthetett ezután. Azonnal odlalra tekintettem és megelőztem őt mielőtt valami rosszat szólna. - Elnézést, nem akartam hálátlan lenni. - mondtam kissé zavartan letekintve a földre, majd felemletem tekintetemet a fiú szavaira. - Ha hozzám érnek megölöm őket...- jelentettem ki határozottan. Ezen már nem volt min bocsánatot kérnem. Ha egy mocskos férfikéz is hozzám ér annak levágom az ujjait. Ekkor jutottak eszembe a térképek és a munkám. Azonnal felé fordúltam a kezemben szorongatva holmijaimat. - Hol dolgozhatok a térképen? - tettem fel nekia kérdést komoran kicsit megemelve államat. Néha bennem voltam a nemei mozdulatok amit drága mostohám néhai asszonyától szoktam el. Sajnáltam is érte a mozdulataimat, nem akartam, hogy olyannak nézzenek az emberek amilyen nem vagyok. - Továbbá hol tárolhatom őket? - tettem fel a kérdést, majd nyomatékosítás gyanánt hozzá tettem. - Értékes holmik birtokában vagyok. Nem szeretném ha nyoma veszne és semmissé válnának erőfeszítéseim. |
Arra, hogy ezekkel nem tud nekem szolgálni csak egy vállrántással reagáltam, majd elfordultam és a rácsokhoz lépegettem. Mindegyik fából készült, így csak néhány éket kellett kivenni és szépen fel is hajtható volt. Nem volt nagy erőkifejtésre szükség, ahhoz hogy megemeljem és elinduljak a lépcsőn ami a hajó életének "központja" felé vezetett. Ugyanis ott volt lent minden az ember szem elől jól elrejtve, a látható fedélzet csak a máz volt. Ritkán jártam a legénység által birtokolt részeken, csak ha velük étkeztem vagy segítettem a raktár feltöltésében, így ott ők azt csináltak amit akartak.
A lépcsőn haladva lefelé minden lépésemnél megcsikordult a fa padlózat, utalva arra, hogy ideje lenne felújítani. ahogy leért valaki egyből válaszút elé került. Három folyosó vezetett három különböző irányba. Az egyik a orr részbe, ahol a konyha és lőszertár volt, egy a tatba ahol maga a raktér és a harmadik pedig a kettő közötti részhez, a legénység kabinjaihoz. Arrafel indultam el, mert a raktárat és a lőszertárat eszem ágába nem jutott megmutatni neki. Neki itt semmi keresnivalója nem lesz.
- Vigyázz - figyelmeztettem fél kezemmel felmutatva a fejem fölé, ahonnan emberi koponyák lógtak lefele szép sorban. - Ne menj Csontos alvóhelyének közelébe. Kicsit... megszállott. - utaltam a plafonon csüngő koponyákra. Csontos sem véletlenül kapta a nevét. Leghajtott fejjel léptem át egy üres ajtókereten, ami átvezetett a zsúfolt alvóhelyiséghez. Nem volt a legszebb, de egy hajóhoz képest luxus felszereltségű volt. Kettő, vagy három ágy volt egymás felett, két egy között pont egy embernyi hely kihagyva. Régebben voltak kisebb asztalok a kétoldalt elhelyezkedő kör alakú ablaksor között, ami a tengerre nézett és valamicske fényt szolgáltatott, de a mai napra azok már szerteszét voltak hordva vagy összedarabolva és kitudja minek úraépítve. Egy asztalról tudtam, hogy Csontosék célbadobó falat készítettek belőle. Valaki lefestette, és arra dobálnak hegyesre élezett csontokat... Nem is tudom milyen néven illették.
- Hát. Ez lenne az. - mondtam oldalra állva és kihúzva magam, csípőre rakva a kezem. Meleg és sötét volt lent, ha ez pedig nem lett volna elég még olyan szag is terjengett mintha egy hulla rohadna az egyik sarokban. - Érezd otthon magad. - mosolyodtam el szívélyesen és elindultam az ágyak között. - Rajtad kívül egy nő van a legénységben... Ha bármire szükséged lenne kérdezd őt. A helyedben lefoglalnék egy mellette lévő helyet, mert a többiek nem olyan jólelkű és tiszta férfiak mint én. - néztem hátra rá két ágy közötti résen, majd továbblépegettem felmérve a szálláshely állapotát. Hát... nem csodálom hogy szinte úgy menekültek a szárazföldre, mint a patkányok a tűz elől. Ráfér a helyre egy alapos takarítás és felújítás. |
Összeráncolt szemöldökkel néztem rá ahogy kívánságait kezdte el sorolni mintha csak én volnék Szent Miklós. Minek néz ez az ember? Felvontam szemöldökömet jó magasra, majd elmosolyodtam kínomban az ömledező marhaságon ami egy komoly férfi szájából jött. Mindenesetre még ígyis megnyerő férfinak tűnt annak ellenére milyen bohókos is tud kenni. Mint tapasztaltam...
- Sajnálom de a korábban említettekkel nem tudok szolgálni. Azonban elvezethetem Keletre a csíkos patásért. - mondtam neki rá mosolyodva. Szűz vagyok és lány. Azthiszem ebben segíthetnék neki de egyszarvút nem hinném, hogy találna. - Segíthetnék az egyszarvújában is, azonban ott a bökkenő, hogy szarvval ellátott patásai csak a mesében léteznek és a legendákban. Remélem ettől azért nem tőr meg... - mosolyodtam rá kedves mosolyra húzva ajkaimat a szemeibe nézve.
Ahogy nevét említettem rögvest lefektette az alapszabályt és oldalra tekintve vetettem meg szemeimet egy ládán. Különösebb látnivaló nem volt a ládán azonban a férfi szemeit kis időre kerűltem. Amint befejezte feltekintettem rá és elmosolyodva lépkedtem mellé. - Igyekszem nem megtudndi mivel jár... - feleltem neki és ahogy intett le fejével a rácshoz és említette, hogy megmutatja a kabinokat követtem őt. - Rendben... |
- Mit kívánok? - kérdeztem vissza fellépegtve a kapitányi hídra, a kabátomat csak lazán átdobva annak a korlátján. - Egy tucatnyi zsák aranyat, szelet a vitorláimba és egy fekete-fehér csíkos paripát. Úgy hallottam keltre van pár. - támaszkodtam rá a korlátra és onnan néztem le a nőre. Természetesen tudtam mire célzott a kívánságaimmal kapcsolatban, viszont amint kell csinálni valamit azt a tudatára fogják hozni. - De egy egyszarvúnak is örülnék. De csak sajnos szűz lányoknak jelennek meg. Én meg se nem szűz nem vagyok se nem lány. - vigyorodotam el és a jobb markomba zárva a nyakláncaim elléptem a korláttól és visszalépegettem a lányhoz. Úgy látszik, végig tisztában van valódi kilétemmel, és csak úgy tett mintha nem ismert volna fel. Cseles.
- Úgy van, a későbbiekben is ilyen hangerővel emlegesd a nevem. Nem kell senkinek tudnia ki vagyok. Mert... - a kezem elhúztam a nyakam előtt szemléletesen bemutatva mi is történne velem ha valakinek elmondaná, hogy ki vagyok. - És ezzel el is érkeztünk az első szabályhoz hölgyem... soha, senkinek nem mondod meg a nevem, ha szóba kerülök csak annyit mondasz, hogy Kapitány. Ugyanez vonatkozik másokra is. Gondolom nem kell megmondanom mit teszünk azzal aki elárul minket... - néztem rá kellő szigorral az arcomon, a kezeimet összefűzve magam előtt. Akármilyen barbár népeknek is állították be a kalózokat, a másikkal, főleg a kapitányukkal szemben volt egy minimális becsületük. - Gyere, megmutatom a kabinokat. - intettem a fejemmel a hajó fedélzetének közepén álló ráccsal lefedett lejáró felé. |
Meglepett, hogy ilyen könyedén bele egyezett azonban nem mutattam ezt ki. Arcomon továbbra is az elhatározottság és a komorság üllt mint őr aki nem eresztett át semmilyen betolakodót valódi érzelmeim kapuján. Ahogy az ő kijelentette én úgy bollintottam, majd követtem őt a tömegben. A hajó orr díszén végig futott tekintetem és ahogy elhaladtam melette végig csak azt figyeltem. Közben azon járt a fejem, hogy mi vár odabent, a hajó padlójár járva. Milyen utak várnak és milyen kalandokat tartogat még számomra. A bőrzsákom ott lógott a kezemben amiben egy-két váltóruha pihent és segédeszközök a térképemhez. Mikor oda értem a hajóhoz a férfival megvártam míg ő felhúzta magát rá, majd én is hasonlóan tettem fél kézzel a korlátba kapaszkodva. Átlépve a kis rést ahola tengerbe hullhattam volna már a Vércsén álltam. Körbe tekintettem térképeimet szorongatva, majd Hasselre tekintettem aki levetett fekete kabátját. Mielőbb tisztázni kívántam mit akar cserébe a férfi. Elvégre potyautas vagyok a fedélzeten.... - Mit kíván tőlem? - tettem fel neki a kérdést célozva a térképre esetleg munkára. - Semmi esetre sem szeretnék haszontalan tébláboló lenni a hajóján Hassel Lalbor Rondrel kapitány...- mondtam neki halkabban hogy csak ő hallja. Elvégre tudtam kivel van dolgom és mielőbb tudatni íkvántam vele, hogy ez így is van. |
Minden egyes összegző megállapítása után bólintottam egyet, ahogyan azután si, hogy velem tart. Csak miután a mozdulatsort véghez vittem vontam fel a szemöldököm és néztem le rá. Nem kérdeztem meg, hogy jól átgondolta e.
- Ahogy a hölgy gondolja. - mondtam meghajtva a fejem, majd mindkét kezem a zsebemre vágva kiléptem egyet oldalra és megdobva a vállaim elindultam a hajóm felé. - Kövess! - néztem hátra rá a vállam fölött, az arcomról pedig nem tűnt egy a bágyadt vigyorom. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen találok valakit, aki ilyen könnyen el is dönti, hogy velem tart. Bár még nincs tisztában a részletekkel... ha azután is még volna kedve velem tartania akkor kitartóbb csitri, mint ahogy első ránézésre gondoltam.
Most már hálás voltam azért, hogy a legénység eltűnt, mert nem voltak olyan megnyerőek mint én. Aki pedig külsőre szép volt..,. na annak a belső romlottsága vetekedett a három hónapos romlott hús szagával. Persze mindekettő megszokható. Kellő türelem és kellő szigor kell. Véletlenül sem szabad megtörni, mert akkor ágyő, repülsz a tengerbe.
Errébb löktem néhány kirakodó munkást a vállam segítségével és kilépegettem a móló szélére. Csak egyszer néztám vissza a nőre, hogy jön e utánam, onnantól kezdve már csak fel akartam érni a hajóra és ledobni magamról a fekete kabátom, mert kezdtem belesülni. Elhaladtam a hajó orrdísze mellett, amin egy a szárnyait kitár vércse volt, amiről a hajó is a nevét kapta.
Felemeltem a lábam a hajó oldalára, de csak akkor ugrottam fel a fedélzetre mikor a lány odaért mellém. |
Nevének hallatán azonnal felismertem és tudtam ki az azonban nem voltam abban a helyzetben, hogy válogathassak. Szemöldökömet összevontam, majd oldalra tekintettem elgondolkodóan. Két kezemmel átkaroltam a térképeimet miközben eltekintve emberültem kicsit gondolataimban.
Ha esetleg vele tartok nagy esélye van annak, hogy én húzom a rövidebbet és még idő előt becégzem. Nem akartam még bevégezni, egészen addig míg jóapám sírjához el nem jutottatom a világtérképet. Ez volt a célom. Azonban a nemesi célt szentesítette az eszköz. Továbbá nem válogathattam így a leg bölcsebb döntés az lehetett ebben a helyzetben ha vele tartok. Amilyen bölcs volt olyan felelőtlen is... Nem sokat voltam eddig tengeren azonban mindent kibírok annak érdekében, hogy teljesítsem életcélomat.
Rá emeltem ismét tekintetemet, majd felszólaltam megemelve kicsit államat. Hajamba bele kapott a tengerpart menti szél és hunyorítva néztem rá a naptól ami egyenesen a szemembe sütött. - Tehát hajója is van Hassel. - szólaltam fel a lényegre térve. - Továbbá térkép után jár ezen a kereskedő blokkon. - szögeztem le azt amit értettem abból amit egyértelműen mondott. Mégis tisztáztam. - Magával tartok! - jelentettem ki elszántan és komor arckifejezéssel - Engedjen fel a Vércsére és ígérem hasznára vállok. - értettem ezalatt a térképeimet amiket hófehér karomban szorongattam. Nem hagyhattam, hogy a térképeimet vigye magával... Vagy üres kézzel távozik vagy visz magával a térképekkel. Persze meg volt annak is az esélye, hogy végez velem idő előt és a térképeket megtartja. Hiszen kalóz... Azonban meg tudom magamat védeni vele szemben. Ha élnem kell akkor élni fogok. Ha a sors így kívánja... |
Mindkét szemöldköm felkúszott a homlokomon mikor hirtelen kikapta a kezemből a térképet. Majd csak prüszköltem egyet és elvigyorodtam. Figyeltem ahogy porolja magát és akárhonnan néztem nem volt az a térképrajzoló alkat, inkább egy nemesi származású kis urihölgyhöz tudtam volna hasonlítani. Habár hófehér haja arra utalt, hogy tünde vér is folydogál az ereiben, a tünde származást meg mindig az ilyen kevésbé gyakorlati elfoglaltságokkal kombináltam. Igaz, voltak kivételes tünde harcosok, de nem véletlenül van csak két tünde a legénységemben. Az egyik a szakács a másik meg az a félnótás Patkány. Az sem ért máshoz csak ahhoz, hogy a kopasz fejét beletolja mindenbe.
- Hassel. - nem kellett tudnia a teljes nevem, mert csak problémát szült volna. Ha ő nem is simert, de akárki más meghallhatta volna a kikötőben onnan pedig már könnyen egy fejvadász fülébe juthat, hogy itt van Rondrel kalózbandája. Abból meg most inkább nem kértem volna. - Az ott a hajóm, a Vércse. - bicentettem a fejemmel előre, a mólók irányába. Valóban, ott állt brigg, aminek az oldala barna, fekete és sérga színekben pompázott. A hajó lobogóját mielőtt kikötöttem a Jolly Rogerről lecseréltettem egy redaniai zászlóra, mert problémás lett volna ha már messziről kiszúrják a kalózlobogót.
- Térképet keresek vagy valakit aki tud térképet rajzolni. Keveset tudok a déli és nyugati vizekről... és szeretnék többet. - mondtam felhúzva a szám jobb sarkát és lenéztem a nőre, tetőtől talpig végigmérve. Ha ő volt az akit kerestem akkor elbuktam... egy hete sem bírt volna ki a tengeren, nem hogy hónapokat. De térképpel lehet tud szolgálni. |
Mikor feltekintettem rá a térkép szedegetés közben egy erős és stabil férfit láttam aki megálja a helyét a nagyvilágban. Plána a tengereken. Nem volt ismerős még is olyan érzetet keltett bennem mintha láttam volna már valahol. Néhány pillanatig arcvonásain meresztgettem szemeimet, majd hamar elkaptam fejemet róla és szedegettem a térképeimet. Szemem sarkából láttam ahogy segíteni próbál és hát méltányos, hogy nem volt egy rossz szava sem. Azonban nekem bocsánatot kellet kérnem tőle... - Elnézést és köszönöm...- motyogtam zavartan miközben kapkodtam össze a térképeket. Felpillantottam rá látván, hogy nincs mit összeszednem már. A kezében ott volt az egyik és megfeszült tekintettel vizslatta annak tartalmát. Azonnal mély levegőt kaptam magamhoz és miután megkérdezte honnan szereztem csak kikaptam gyorsan a kezéből szorosan magamhoz ölelve a térképet. - Ezeket én készítem... És nem eladó! - vágtam azonnal rá, majd feltápászkodtam nehezen, majd leporoltam a ruhámat a bal kezemben tartva az összes térképemet. Miután leporoltam a lábamat felemeltem rá tekintetemet amit követett arcom is. - Ki maga? - néztem rá gyanakvóan hiszen kezdtem kapizsgálni kivel van dolgom. |
Kezdtem feladni a reményt, mert már messziről láttam, hogy egy kereskedőnél sincs az, amire nekem szükségem lenne. Néhányan ajánlgatták nekem a Kovir és Poviss öbleinek térképét, viszont aki azokat nem képes fejből körbehajózni annak csak azt tudom mondani, hogy nincs jövője a tengeren. Én pedig mivel onnan származtam nem igazán szorultam rá az Északi Tenger akármilyen területének térképére. Ami kifejezetten érdekelt volna az a Skellige szigetek térképe és Temeria partvonala lett volna de úgy látszik a redeniaik egy darab térképet nem árultak Temeriáról. Megverem Patkányt, ha a nagy semmiért kellett Novigradba jönnöm, veszélyeztetnem a saját biztonságomat.
Nagyot sóhajtva fordultam volna vissza a hajóm felé, hogy magammal hozzak néhány orent a fedélzetről, mikor valaki hátulról szépen nekemrohant. A tengeren töltött éveknek volt egy-két vonzata, az egyik például az volt hogy ha kellett két percen keresztül tudtam káromkodni, de olyan cifrán, hogy a nagymamám kitagadott volna a családból érte. Most viszont visszafogtam magam, mert csak a meglepettség hatására engedtem el egy "szelíd" megjegyzést annak az illetőnek az édesanyjára aki nekemjött. Csak mikor megtaláltam az egyensúlyom fedeztem fel, hogy egy nő volt az akivel a vállam találkozott ő maga pedig a földön jutott ki.
Láthatólag egyedül volt, mert senki nem ugrott a segítségére. Ami azért meglepő volt elvégre ilyen helyeken csak úgy hölgyek nem járnak-kelnek. Jó, mondjuk Leéna is itt mászkál valahol, de ő nem számít nőnek, mert a férfiak és eltörpölnek a tetteit mellett.
Úgy döntöttem segítek neki. Nem szóltam egy szót sem, csak felszedtem néhányat a papírjai közül, az egyiket pedig alaposabban megvizsgáltam. Térkép volt az, de még milyen. Minden pontja szépen kirajzolva, a vonalak tiszták és könnyen értelmezhetőek...
- Honnan szerezted? - kérdeztem felmutatva felé a papírdarabot és felvontam a fél szemöldököm. |
Évek óta úton voltam már. Néha elcsíptem néhány hajóst aki melett sikerült feltérképeznem világunk tengereinek egy részét. Azonban hiányos volt még bőven a papírom. A meleg kezdett már lefárasztani de nem adtam fel. A kikötőnél tébláboltam és igyekeztem hajóst keresni aki elvisz egy darabon némi ellenérték fejében. Eddig semmi sikerrel nem jártam. Oda-oda léptem hajósokhoz de mind hevesen csóválta a fejét egy asszony kérésén. Habár korántsem voltam asszony. Hölgy voltam. De ez mégis kit érdekelne ezek közűl a beképzelt pökhendi népéség közűl. Mind ugyan azt akarja... Női bájakat és aranyt ami belefér a zsebébe. Az Orenem már ígyis fogytán volt így sürgősen állandó munkát kellet találnom egy hajón. Így folytathatom a munkámat és még annyi problémám se lesz mint eddig. A piacra tévedtem lassan a kezeimben a rengeteg térkép részlettel amit eddig kidolgoztam. Nem volt időm eltenni hiszen minden hajóst a térképekkel próbáltam meggyőzni. Az elmúlt két hétben nem jártam sikerrel... Aztán megláttam egy ismerős arcot. Fogalmam sem volt, hogy honnan olyan ismerős de abban biztos voltam, hogy igazi tengerre termett személlyel van dolgom. Azonnal utána siettem. A tömegben futottam utána, hogy utolérjem a nemes urat. Minden bizonnyal kereskedő volt. - Várjon! Kérem! - kiáltottam el magamat, majd ahogy futottam céltudatosan a tömegben egy személyt. Ahogy lábaimat szedtem egy pillanatt előtt állt elém egy fekete kabátos férfi. Típikusan az a sármos alak de mégis más... Háttal állt és annyit tudtam tenni, hogy levállaltam és úgy estem el elötte. A papírok kiestek a kezemből és meg le a száraz földre felverve a már ígyis szálló port. Kitoltam magam oldalasan üllve a földön és azonnal a papiruszaimat szedtem össze. |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
