|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.23. 12:00 - |
Cirill Tretogor & Hassel Lalbor Rondrel |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 - Mondhatjuk így is... - feleltem cikkelő hatású kérdésére, majd hátravetettem a fejem az ágyon. - Ha a gonosz Hassel kapitány durcás, akkor nagyon rövid vonal választja el attól, hogy valóban gonosz legyen. - beszéltem magamról, mintha csak egy külső szemlélő lennék, végül pedig felhúztam a vállaim elgondolkozva azon amit mondtam. Halvány mosoly kúszott fel az arcomra, mikor azt említette le kéne fogni. Volt már rá példa... Csak akkor Patkány és Usson gátolt meg abban, hogy puszta kézzel verjek agyon egy részeges embert, akinek fogalma sem volt arról hol van és mit csinál. Voltak nem teljesen józan pillanataim, amiket az égvilágért sem kívántam vissza.
Abból amit mondott annyi jött le, hogy kint volt a vihar alatt. Szó nélkül hagytam, mert már tudnom kellett, hogy Cirira nem vagyok hatással.
- Te most komolyan a kutyához hasonlítottál? - vontam fel a szemöldököm, szinte egy kisfiú sértődésével a hangomban. A következő kérdésem az lett volna, hogy hol is van maga a kutya, mikor az Ciri helyett is megválaszolta a kérdést azzal, hogy felugrott mellénk az ágyra és kettőnk közé fészkelte magát.
- Az nem hiszem, hogy elég lenne. - pillantottam Cirire, tkeintetem levéve a kis dögről. - Majd kölcsönadom az egyik kabátom, míg nem szerzünk valami testhezállóbbat. Biztos van valahol szabó ott, ahova megyünk. Akárhol is legyen. - furcsa módon a legkevésbé sem érdekelt az, hogy hova tartunk. Egyszerűen... volt más dolgom is.
- Igen, egy szál gatyában. - helyeseltem halvány elvigyorodva és lassan felültem. - Így fogom meghódítani a világot... Legalább garantáltan lesznek rólam dalok. A hírhedt csupasz mellkasú Hassel kapitány. Félelmetesebb nevet el sem képzelhetnék... Másokat véreskezűnek, meg kegyetlennek hívnak. Ch, mi az a csupasz mellkas mellett. - viccelődtem, majd csak felkeltem az ágyaról és a szekrényhez lépegetve kikaptam belőle egy inget. - Apropó... Rendet raktál itt? - kérdeztem körbetekintve a szobába, míg nem tekintetem meg nem állapodott Cirin. A kinti hangzavar egyre kevésbé bíztatóan hangosodott, de nem foglalkoztam vele. Majd megoldják... |
 Figyeltem ahoyg átnyúl felettem és felkapja az egyik nadrágját, majd magára ráncigálja. A viharokat én személy szerint szerettem bár épp nem a tenger közepén egy hajón. - Oh igazán? - vontam fel szemöldökömet, majd elvigyorodtam. - A gonosz Hassel kapitány durcásan nem a leg kellemesebb társaság? - vontam fel szemöldökömet, majd ércelődő mosolyra húztam ajakamat. Elmosolyodva néztem rá hajamba túrva ujjaimmal. - Jól tette. Kénytelenek lettünk volna lefogni, igaz? - vigyorodtam el az elképzelésen ahogy Hassel két nő közrefogásában vergődik üvöltve mint akit megszállt a sátán. Ezután felkeltem és magamra kaptam a ruhát. Nem ez volt a világ leg melegebb gönce és tán kénytelen leszek valami mást magamra szenvedni. Mellé dőlve rá pillantottam, majd elmosolyodtam a kérdésére. - A probléma csak ott van, hogy a melegebb ruhám csuron vízes mert Bobo előszeretettel kerűl bajba mint a gazdája..- céloztam Hasselre bár nekem se lehetett volna egy szavam se - És kénytelen voltam kikaparni a háló közűl a vihar alatt. - Nem feltétleztem, hogy azért kérdi mert nem állna jól mert tudom, hogy jól áll rajtam. - Van még valami bőrfűzöm meg egy bőr nadrágom. A köpenyem meg csak melegít valamit...- vontam meg vállamat a dologra, majd oldalamra fordúltam és fejemet támasztottam egyik karommal. - És te? Egy szál gatyában? |
Alighogy eldőlt mellettem én felültem és áthajolva felette felvettem az egyik földön heverő nadrágomat és visszahuppanva a helyemre felhúztam magamra. Mégse anyaszült meztelenül heverésszek, még ha a saját kabinomról is van szó.
- Egen. - bólintottam felelve első kérdésére és a szemem sarkából rápillantva elmosolyodtam. - Nem igazán szeretem a viharokat. A legénység meg nem igazán szereti ha nem szeretek valamit. Mert akkor előszeretettel játszom a "Gonosz Kapitányt". - parodizáltam Usson, az enyémnél jóval mélyebb hangját és visszadőltem az ágyra, félig lehunyva a szemem. - Leéna meg elküldött, még mielőtt ez bekövetkezhetett volna. - tekintettem a szemem sarkából Cirire, aki akárcsak én magára öltött valami ruhát. Érdeklődve figyeltem ahogy öltözködik, az oldalamra fordulva, egyik kezemmel könyökölve, amire a fejemet támasztottam.
- Nem tudom. - feleltem felhúzva az egyik vállam, halványan mosolyogva rá mikor mellém feküdt. - De azt hiszem hideg van ott. Nincs ennél melegebb ruhád? - kérdeztem felvonva az egyik szemöldököm és a ruhájára emelve a tekintetem. - Nem mintha nem állna jól... - magyaráztam a szám egyik sarkát felhúzva. - ...de érted. Meg fogsz fagyni ha kikötünk. |
Csak elmosolyodtam fejemet csóválva azon, hogy én jó anya volnék. Örültem, hogy ezt ő így gondolta de nem voltam abban biztos hogy valóban így volna. Oldalra néztem rá ahogy elterűlt melettem és elmosolyodtam. Aztán össze húztam szemöldökömet és hasra fordúlva néztem rá kiváncsian. - Kis padra küldtek? - vontam fel szemöldökömet kiváncsiskodva. Nem egészen értettem ezt mire értette. - Mi gond vona abban ha kimennél? - kérdeztem tőle értetlen pillantással, majd vettem egy mély sóhajt. Jobb volt inkább felöltözni mielőtt még benyit valaki olyan aki nem épp Leéna. Előtte nem volnék olyan szégyenlős de ha Patkány nyitna be tuti kiugrana szívem a helyéről. Szóval kitoltam magam és felültem, majd felállva ruháimhoz léptem és kihúztam valami könnyedet. Kezdett hideg lenni de mindent meg lehet oldani egy kis köpennyel. Meleg ruhám meg úgy sincs szóval reméltem nem lesz annyira hideg, hogy bele fagyjak. Szóval felhúztam magamra a világos lila ujjatlan - pántos - ruhámat majd vissza dőltem Hassel mellé az ágyra. - Nem tudod hova megyünk? - kérdeztem tőle úgy mintha nem tudnám én se csak kiváncsiskodtam hogy tudja e valójában. |
 Lassan ültem fel ahogyan közeledett felém és felé fordítottam a tekintetem mikor beszélni kezdett. Halványan elmosolyodtam mikor azt mondta megérti, hogy elutasítom, habár nem teljesen éreztem így... de jól esett, hogy ezt mondta.
- Az egy dolog... - néztem rá és elhúztam a számat. - Nekem apám és anyám is volt. És látod, mégsem tudom. Te biztos, hogy jó anya lennél Ciri. - néztem rá komoly tekintettel, majd ahogyan kezét a nyakamra kulcsolta elmosolyodtam és nyomtam egy rövid csókot a homlokára.
- Ahogy gondolod. - egyeztem bele minden ellenvetés nélkül és oldalra dőlve elterültem az ágyon. - Úgy is kispadra küldtek. - sóhajtottam fel megdörzsölve az arcom, majd oldalra tekintettem a lányra. - Ha kimennék szerintem Leéna agyon is vágna... - igazából megértettem a tündenőt, mikor inkább visszaküldött a kabinomba, még mielőtt túlságosan is belemerültem volna a parancsolgatásba. Mert annak soha nem volt jó vége. |
Ahogy megölelt máris jobban éreztem magam és ahogy elkezdett tiltakozni, hogy eszébe sem jutott, hogy kitegyen. Azonnal halovány mosolyt jelent meg arcomon és szemem sarkából rá pillantottam ahogy átölelt. Kezemet karjára téve simítottam át, majd figyeltem ahogy kiszáll. Fura kis átmenet volt ez két végletből de ahogy kilépett egyből a seggét bámúltam. El is vigyorodtam a dolgon azonnal. Jól esett amiket mondott és felettébb édesnek tartottam ahogy próbálkozik. Vettem egy mély sóhajt, majd őt követve kiemelkedtem a dézsából és törölközővel körbe tekerve magamat oda lépkedtem hozzá lehuppanva az ágyra miután befejezte amiket mondott. Amelyik kezemmel épp nem a törölközőt fogtam le melleim alatt azt Hassel kezére tettem elmosolyodva. Békés pillantást vetve rá néztem nagy szemekkel. - Félre értettél. - kezdtem bele egy apró és rövid vigyorra húzva ajkaimat. - Nem kényszerítek olyasmit rád amit nem akarsz. Teljességgel megértem, hogy elutasítod, hogy gyerekeid legyenek. Engem csak az érdekelt, hogy mi az oka...- vontam fel szemöldökömet, majd vízel vállamat neki döntöttem az övének. - Nem volt anyám. Én sem tudom hogyan kell anyának lenni! - vigyorodtam el, majd megragadtam karját és magamra rántva őt karoltam át a nyakát. - Ölelj át és felejtsük el ezt a témát. - néztem rá bíztatóan így remélve vigyort csalók arcára vagy tán csak egy kis mosolyt. |
Hallgattam. Nem tudtam mit mondani, csak figyeltem mit csinál... Rosszul éreztem magam, de nem tudtam az okát. Úgy éreztem mintha valami szorongatná a torkom.
- Oh, nem, nem, nem. - ültem fel rendesen az egyre hülő vízben és előrehajolva átkaroltam Cirit, magamhoz húzva. - Én azt mondtam soha többet nem engedlek el többet... Ez nem változik. Soha. - mondtam halkan, majd elengedtem őt és kimásztam a dézsából egy törölközőt csavarva az oldalamra.
- Nem szeretnélek többet megbántani, de nem tudom hogy csinálhatnám ezt. - fordultam vele szembe, majd az ágyamhoz lépegettem és leültem a szélére úgy, hogy még láhassam a lányt. - Ez a helyzet nagyon új nekem... - nevettem el magam kínomban. Új volt, mert még nem barátkoztam meg azzal sem, hogy az érzéseimről beszéljek. - Csak kérlek ne állíts kérlek ilyen kérdések elé. Egy hete ha bárki felveti, hogy akár apa is lehetnék akkor körberöhögtem volna. Most meg... - ráztam meg a fejem és a lányra tekintettem. |
 Oda kaptam rá tekintetemet ahogy azt mondta megérdemli. Rosszalló pillantásokat vetettem rá és figyeltem ahogy a szemeibe néz. Azon gondolkodtam komolyan veszi-e ezt az óriási nagy marhaságot és tényleg azt akarja, hogybemossak neki. - Nem foglak megütni...- tekintettem vissza magam elé de fejemet elhúztam tőle és már nem dőltem neki csak a hátammal. Amikor azt felelte nem változott semmi azonnal arra gondoltam, hogy teljesen közömbös irántam és amit csinált az egész csak színjáték volt. A gyomrom rögtön görcsbe rándúlt és olyan érzés volt mintha csak azt mondta volna, hogy Skelligeben ismét búcsut veszünk egymástól. Csak néztem magam elé alsó ajkamra ráharapva erősen. - Ha ismét ki akarsz rakni akkor azt mond...- fejeztem ki magam nyersen és bámúltam magam elé, majd előre hajolva átöleltem lábaimat államat térdemre támasztva. Így két lába között ülltem és csak néztem a víz fodrozódását. |
Rendesen meglepődtem azon, hogy milyen hirtelen fordult felém. Az pedig meg is riasztott, hogy milyen ellenségesen tekintett rám, mintha valami rosszat mondtam volna. Aztán eszembe jutott, hogy rosszat mondtam. Szinte ugyan ezekkel a szavakkal raktam ki a hajóról két éve. Úgy látszik azóta nem sok minden változott meg, most is ugyanannyira bízok abban, hogy jó vagyok bármire is azon kívül, hogy embereket zsaroljak és hajókat fosztogassak. Arra pedig nem tartom magam végképp jónak, hogy valaha is apának nevezhessem magam.
- Na gyerünk... Megérdemelném. - hajoltam kissé előre, hogy a szemem sarkából rá tudjak nézni. Teljesen komolyan gondoltam azt amit mondtam. - Lehet, hogy nem azért amit most mondtam... hanem amit két éve. De sajnos nem mondhatom, hogy bármi is megváltozott volna Ciri... - sütöttem le a szemeim és sóhajtottam egyet. |
Nem tetszett ahogy olyan megszálottam tiltakozott. De Hasselről köztudott volt milyen makacs is tud lenni és önfejű. Legalábbis az eddigiekben ezt mutatta nekem. Ezt a felét... Többek között persze. Vettem egy lemondó sóhajt, majd ahogy rám pillantott én is rá. Ajkaimat össze préseltem és elképzelhetetlen rossz érzés volt, hogy ismét csak úgy próbál elutasítani magától valami oylat amibe bele sem kostolt. Az egy dolog, hogy én akartam de a természet idővel utat tőr magának...- El tudom...- motyogtam bele egyezve a dologba lesütve szemeimet. - Megértem, hogy nem akarod...- vontam meg vállamat a dolgon, majd néztem magam elé nyugodt pillantásokkal. Azonban mikor rá kezdett, hogy ő nem adhatja meg nekem és a többit... Nem is kellett több. Rá kaptam tekintetemet elég csúnyán nézve rá. Ilyen még nem nagyon láthatott tőlem és tegye össze a kezét, hogy ne is lássa többet. Egy pillanatra fel is húztam magam rajta. Talán azért mert amikor legutóbb kirakott két évre a hajójáról éppenséggel ugyan ezt mondta. A rosz emlékek beszéltek belőlem. - Szerencséd van, hogy háttal vagyok neked, mert most aztán biztos betőrtem volna az orrodat. - morogtam le fogat csikorgatva, majd bosszús és egyben dúrcás pillantással előre kaptam tekintetemet. |
 Szótlanul és érdeklődve hallgattam azt amit mondd. Egész életemben tudtam, hogy az én múltam a legkevésbé sem keserű, sőt boldog másokéhoz képest... és úgy tűnt ez alól Ciri sem volt kivétel.
A múltam csak akkor lett számomra olyan dolog, amire kellemetlen szájízzel emlékezek vissza, mikor már én hoztam döntéseket az életemben. És szinte minden döntést amit meghoztam a rossz irányba vezetett.
- Dehogynem Ciri, tudhatom. - ellenkeztem átkarolva őt és oldalra fordítva a fejem, hogy rá tudjak nézni. - Mert eddig mindennek rossz voltam életemben. Csak egy dolognak vagyok jó és az is a kalózkodás. Nem akarom, hogy ha valaha is születne gyerekem ilyen apával kéne élnie... El tudod képzelni hogy néznének rá? - kérdeztem a lányra nézve és megrázva a fejem. Ugyanazt a megvetését élné át, mint amit én élek át ha egy-egy kereskedő a hajóra téved. Csak ő ezt napi rendszerességgel, és soha nem tudná magáról lemosni az apja nevét.
- Tudom, hogy te családot szeretnél... - néztem a lányra halványan elmosolyodva. - De nem biztos, hogy én vagyok az aki ezt meg tudja neked adni. |
Így már minden sokkalta érthetőbb volt és valamelyes át is tudtam érezni azt amit mondott. - Amikor kicsi voltam... - kezdtem bele mikor már a fiúnak voltam dőlve háttal és fejemet rajta pihentettem. - Sir mindíg azt mondta, hogy az anyám Tretogor. Sosem értettem mire gondolt. - vontam meg vállamat közben a plafont bámúltam elmélyedve a múltban. - Aztán mikor a halálos ágyán feküdt elmesélte nekem, hogy a szüleim Tretogorban akartak meggyilkolni és ő egy fogadóban mentett ki a karmaik közűl. - ekkor rá pillantottam fel férdoítva fejemet. Bár sokat nem láthattam az arcából, inkább csak az álla volt velem szemben. - Ők voltak a rossz szülők. - mosolyodtam el a dolgon. Nem mondtam neki, hogy inkább becsülje meg, hogy a szülei nem akarták megölni és azért dolgozták halálra magukat, hogy az ő szájában étel legyen. De mindenkinek a maga baja a legnagyobb. Hiába ismeri a másikét. A saját súját kell cipelni nem az enyémet. - És addig amíg csak kistestvérekre kelett ügyelned és nem a saját gyerekedre... Nem tudhatod, hogy valóban rossz apa vagy-e vagy sem. - Próbáltam ezzel bíztatni valamicskét de nem akartam rábeszélni csöppet sem a dologra. Ez nem egy olyan dolog amit csak úgy rábeszélek mint a halasztást Leénával. Ez annál súlyosabb... |
Sóhajtottam egyet és felhúztam mindkét vállamat, mikor elsorolta az össze lehetőséget arra, hogy miért ne szeretnék apa lenni. Mindegyikben volt egy kis igazság, ami úgy nagyjából fedte is a valóságot.
- Igazából az a legnagyobb baj, hogy tudom milyen lehet apának lenni... Tudod az én apám nem túl sokat foglalkozott velünk, annyit dolgozott, hogy megélhetést nyújtson nekünk, hogy egy idő után mindannyian elhidegültünk tőle. Jobb híján az idősebb bátyj lett a fiatalabb apja. Azért volt fontos nekem a bátyám, mert apám helyett apám volt, de nekem is voltak fiatalabb testvéreim akikre vigyáznom kellett... vagyis kellett volna. - húztam el a számat és hagytam Cirinek, hagy öblítse le a hajam. - Így inkább ez tart vissza: tudom milyen apának lenni, de azt még jobban, hogy én egy nagyon, nagyon rossz apa lennék. - töröltem le az arcomat, miután a lány ellépett tőlem. Szótlanul figyeltem ahogy visszamászik mellém és a mellkasomnak dönti a hátát. Mikor rámmosolygott én visszamosolyogtam rá, majd hátradöntöttem a fejem lehunyva a szemeim. |
Miközben a haját mostam próbáltam úgy intézni, hogy ne menjen teli a szeme a habbal habár nem volt könnyű dolgom. Ahogy közölte, hogy nem érti rá pillantottam ahogy ő is próbált rám. Rövid mosolyra rántottam ajkaimat ami pillanatok alatt le is áldozott. - Igen. - feleltem neki nemes egyszerűséggel. - Félsz attól, hogy nem vagy rá felkészülve vagy csak egyszerűen nem akarod? - kérdeztem kiváncsian, majd még azért bele kezdtem.- Vagy az jelenti a problémát, hogy egy kalózhajónak nincs helye gyermeknek se anyának. - tettem hozzá kinváncsian várva a választ. Számokra ezek voltak a lehetséges magyarázatok. Főleg az utolsó... Ezután fogtam fogtam egy kis köcsögöt és bele mártva a vízbe telítettem meg. Elölrébb csúsztattam Hasselt, majd kezemet a homlokához téve védtem a szemeit a habtól. Így leöblögettem a haját, majd felegyenesedve a dézsa mellé lépkedve úgy döntöttem melegszek egy kicsit a karjaiban. Kezdett idekint hűvösebb lenni... Háttal neki beléptem a dézsába, majd hátamat mellkasának döntve hajtottam fejemet a vállára és úgy néztem rá elmosolyodva, majd elölre. Kezeimmel az ő alkarjait simítottam végig. |
- Úgy biza'. - feleltem neki magabitosan a kérdésére és a szemem sarkából rásandítottam. Épp akkor jelentette ki, hogy megmossa a hajam aminek értelmét nem láttam. Az addig rendben, hogy az asszonyok mossák a hosszú hajfürtjeiket, de nekem miért kéne ezt a pár szál hajamat ápolnom? Elég az úgy, ahogy van - hátrafésülve. Bár épp ez a hanyagság miatt néha elképelhetetlenül idiótán áll szanaszét, mint egy szénaboglya.
Felsóhajtottam és úgy helyezkedtem a kádban, hogy Ciri hozzá is férjen a fejemhez. Az igazat megvallva elég kellemes érzés volt ahogyan a fejbőröm masszírozta, de mivel az illatos hab a szemem felé kezdett vándorolni így már csak hunyorogva nézhettem előre.
- Ezt most nem értem. - mondtam teljesen őszintén és oldalra fordítottam a fejem, hogy a szemem sarkából Cirire nézhessek. - Arra gondolsz, hogy miért tiltakozok az ellen, hogy apa legyek? - kérdeztem visszafordulva és megtörölve az arcom, megszabadítva magam a habtól ami a homlokomon csordogált lefele. |
Amikor rákérdezett egy pillanatra meglepődtem de várható volt, hogy idő után rá fog ő is jönni mire megy ki ez a játék. Sunyi mosolyal arcomon terültem el az ágyon törölközővel takarva idomaimat. - Tudni szeretném kivel állok szemben. - eleresztve a törölközőt felültem félig alkarommal támasztva magamat így a törölköző az ölembe hullott. Meglepett a magabiztossága így pár másodpercig elképedve pislogtam. - Egyedűl hagynál? - kérdeztem tőle felhúzva alsó ajkamat és szomorúságot színleltem ami persze több volt mint átlászó. - De rendben...- sóhajtottam fel lemondóan és szimpadiasan. - Akkor megmosom a hajadat. - hagytam a törölközőt az ágyon, majd mellé lépkedve kinyitottam egy méylebb fiókot amibe kisezer tisztálkodószer volt bedova. Olajok és hasonlók. Csak tudnám minek ha úgyse használ eggyet se... Megvontam vállamat, majd kikaptam egyet amit a hajához használtam. A dézsa mögé lépve kezembe öntöttem a kis fiolából, majd azt letéve a földre letérdeltem mögé és illatos kezemmel hajába túrtam és elkezdtem fejbőrét maszírozva mosni a hajacskáját. - Miért tiltakoztál annyira? - kérdeztem tőle szemeimet lesütve. - Mármint a fiú miatt... |
Jelen helyzetünkben úgy tűnt, hogy én voltam az ártatlan bárányka aki kezdetekben semmi rosszra nem gondolt mikor a társát felkérte egy fürdőzésre. Persze, ez így is, úgy is hazugság volt, mert mindig van hátsó szándékom... de most el lettem volna a meleg vízzel és azzal, hogy beszélgetek Cirivel. De mintha ő nem így gondolta volna, amit nem is nagyon bántam meg végül. Csak aztán mielőtt bármit is tehettem volna már faképnél is lettem hagyva.
Felvont szemöldökkel néztem a lány után aki kimászott mellőlem és kaján vigyorral az arcán nézett hátra rám a vállai felett.
Összehúztam a szemeim, mert nagyon is jól tudtam mire megy ki ez az egész, vagy legalább is sejtésem volt róla, mert Ciri alapvetőleg különbözik azoktól a nőktől akiket eddig megismertem.
- Oh, te most komolyan arra vagy kíváncsi meddig bírom? - kérdeztem felvonva az egyik szemöldököm és hátradőltem a dézsa szélének, lehunyva a szemeim. - Akkor viszont el kell hogy keserítselek, mert én aztán a kisujjam sem mozdítom a vízből, míg ki nem hül. - dobtam fel a talpaim a kétoldalt a dézsa peremére, élvezve a vizet. Bár sokkal jobb volt a víz, mikor a lány is mellettem üldögélt, de valamit valamiért. |
Csókot viszonozva hajába túrtam lágyan, amjd ahogy ahogy eleresztett villaira csúsztattam kezeimet és úgy néztem rá elvigyorodva szaván. - Akkor csak jó vagyok valamire...- húztam sunyi vigyort ajkaimra le sütve szemeimet izmos felsőtestén végig tekintve. Végig cirógattam ujjaimmal, majd vissza tekintettem a szemeibe. Ezután perverz félvigyor jelent meg arcomon és alsó testemet hátra mozdítva így nemszervem neki simúlt az övének mire haloványan epirúltam és szemeimmel az övébe tekintve tartottam a szemkontaktust kezeimmel megtámaszkodtam a dézsa széllén. Ahogy hátra mozdúltam ajkaim végig simították az övét mintga meg akartam volna csókolni de nem tettem. Csak felemelkedtem majd felállva a dézsában kieléptem melette és néztem utána kaján mosolyal arcomon. Szerettem húzni az agyát és most is minden mozdalatom erre utalt hoz azt is akarom. Húzni az agyát és így felizgatva őt szórakozzak kicsit vele. Persze nem feltétlen a szexre gondoltam. Csak egy sunyi mozdulat volt amivel próbáltam kicsit kikészíteni puszta szórakozásból. Kilépve a dézsából magam elé emeltem a törölközőt és magamra tekerve leültem az ágyra és hajamat fésülgettem oldalra dova ujjaimmal. |
Talán mélyebben át tudtam volna érezni a valódi súlyát mindannak amit mondtam vagy gondoltam, ha Ciri mindeközben nem kezdett volna el mosdatni, ezzel együtt pedig a testem minden szegletén végigsimítva ameddig elért. Egy idő után már szinte én sem figyeltem arra amit mondok, mert teljesen lekötötte a figyelmem a lány.
- Hát azzal semmit nem szerzek vissza. - néztem rá lebiggyesztve a szám sarkát - de csöppet sem szomorúan -, majd minkét kezemmel átkaroltam és közelebb húztam magamhoz, hogy egy hosszabb csókot lehelhessek az ajkaira.
- Helyesbítek... ahhoz is tökéletesen értesz, hogy eltereld az ember figyelmét. - vigyorodtam el féloldalasan, miután elengedtem és kissé félrebillentettem a fejem mintha csak arra várnék, hogy ő tegyen valamit. |
Föléá kászálódva kényelembe helyeztem magam, majd kérdésére egyszerűen válaszoltam. - Igen - biccentettem, majd elmosolyodtam ahogy ajkai felém közeledtek, majd egy apró csókot leheltek az enyémre. Tovább túrtam a hajában ujjaimmal felszántva a fekete rengeteget. - A sors egy csalafinta dolog... -jegyeztem meg elmosolyodva a folytatás előtt és a szemeibe néztem, majd oldalra hajolva a szappanért kezembe fogtam. Megmerítettem a vízben, majd utána bedörzsöltem vele kezemet. Visszatettem ki a helyére és Hassel tarkóját kezdtem el mosni vele, majd vállát, mellkasát és mindent amihez hozzáfértem. Még a hasát is ami habár víz alatt volt de megcirógattam egy kicsit neki addig haladva amíg el nem álltam a saját utamat. Utána kezembe vízet gyűjtve öblögettem le róla a szappant. Végig figyeltem természetesen arra amit mondott és habár nem tettem hozzá semmit de megjegyeztem és rá pillantottam időnként így jelezve, hogy figyelek. - Sajnos az orennel nem szerzed vissza a teljes szabadságodat. - mosolyodtam el, majd ujjaimmal elkezdtem cirógatni a hasát és az oldalát. Jobb híján más dolgom nem volt. A csak úgy punyulást meg nem igazán akart összejönni. Itt ülltem egy kádban pucéran Hasselen... Hát valahogy mindenre tudtam koncentrálni csak épp nem a punyulásra. |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
