|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.23. 12:00 - |
Cirill Tretogor & Hassel Lalbor Rondrel |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Csak nevetve figyeltem ahogyan határozottan kijelentette, hogy ő aztán nem akar megijedni. Megráztam a fejem és abbahagytam a nevetést mikor kapitánynak szólított és felhúzott szemöldökkel, de érdeklődve néztem rá. Jó valljuk be, a tekintetem valahol a mellei és a szemei között vándoroltak. Talán ezért is kaphattam egy adanyi vizet az arcomba, amit prüszkölve fújtam ki a számból és arcomat megtörölve néztem Cirire. Vagyis a helyére, mert ő addigra már a víz alatt volt és elképzelni nem tudtam mi a fenét tervez. De hamar megnyugodtam, hogy nem tervezett még egyszer lefröcskölni és ezzel együtt mindent a közvetlen körzetemben, mert csak egyszerűen felbukkant a víz alól, vizes haját pedig úgy igazította, hogy lásson is mögüle valamit.
- És elvárod... - tekintettem Cirire aki időközben feltornázta rám magát, így egy csöppet kényes helyen helyezve magát kényelembe. - ...hogy válaszoljak erre a kérdésre? - kérdeztem halványan elvigyorodva, miközben a szemöldökeimet szüntelenül ráncoltam. Hagytam hagy túrjon bele a hajamba, cserébe csak előrehajoltam és egy röpke csókot nyomtam az ajkaira, majd helyzetemet élvezve hátradőltem a dézsa falának.
- A kérdésedre válaszolva pedig: így hozta a sors. - feleltem megvonva a vállaim fél szemmel Cirire tekintve. - Azt hiszem meséltem, hogy nyertem el a Vércsét. Kaptam mellé egy legénységet is és a legénység már azelőtt is kalóz volt, hogy én értettem volna bármilyen nyelven is. Szóval nem nagyon tehettem mást... sodródtam az árral - szó szerint. Aztán ahogy megszereztem az első arannyal teli erszényem ráéreztem az ízére és itt ragadtam. Arról már lehet vitatkozni, hogy megérte e vagy nem. - ebbe beletartozott mind az, hogy hiába volt vagy lehetett volna meg mindenem, mégsem éreztem feltétlenül boldognak magam. Megvolt, mint mindennek ennek is az ára: az örültséghez vezető magány, ami értelmetlen vérontásba majd végül egy átokba fajult.
- Ha lehetne mindent máshogy csinálnék, de nem lehet. De legalább aranyam... na az van. - vigyorodtam el halványan és Cirire néztem. |
 - Igaz. Ezért vagyok én itt...- vigyorodtam el, majd bele túrtam hajamba egyik kezemmel így eligazítva azt. Habár Hassel nem volt az a fürdeni vágyó személy... Talán ezért hasonlította magát egy macskához. Csak ő nem nyalogatja magát... - Én nem csikizlek...- nyújtottam rá nyelvemet, majd megugrottam ahogy hírtelen megfogta a lábamat és megszeppenve pillogtam rá nagy szemekkel. - Nem akarok!- jelentettem ki összehúzva szemöldökömet és ahogy eleresztette lábamat gyorsan visszább húztam így kicsit feljebb üllve. Keblem kibukott a víz alól de mire lettem volna szégyenlős... - Hé kapitány! - szólaltam fel hírtelen, majd telibe fröcsköltem az arcát. Nem féltem, hogy kiömlik valamennyi is hiszen már ígyis úszott a padló a vihar miatt. Amíg ő látását tisztítgatta én lebuktam a víz alá a hátamra csúszva. Lábaimat ismét mellé helyeztem, majd a combom hozzá ért az övéhez. Másképp nagyon nem tudtam lebukni...Felhúzva magamat túrtam bele a hajamba, majd kinyitva szemeimet rá pillantottam Hasselre. - Miért lettél kalóz? - kérdeztem rá a dologra kiváncsian, majd előre dőlve a dézsában oda másztam hozzá, majd az ágyékánál foglaltam helyet és néztem rá kiváncsískodva miközben bele túrtam vízes hajába. |
Egyáltalán nem lepett meg azzal, hogy a kérésemre szinte azonnal a kádhoz jött és beült mellém a vízbe. Figyeltem ahogy a ruhája aláhull, majd belép a vízbe, átlépve a kád magas peremét. Hátravetettem a fejem a dézsa szélének támasztva épp annyira, hogy még láthassam Cirit és ne kelljen állandóan hajolgatnom ahhoz, hogy a szemébe nézhessek.
Mikor legutóbb ült velem egy vízben, az egészen más volt, mert még a víz is csak langyos volt éppen hogy. Arról nem is beszélve, hogy ciri hirtelen felbátorodása akkor el is múlt az alkohol hatásának elmúlásával. Most viszont egy csepp alkohol sem volt a vérében, csak azért ült ott velem mert én arra kértem. A lába hozzámért, amiről tudtam hogy direkt csinálta.
- Úgy látszik. - nevettem fel és felhúztam a vállaim. - Meg minek fürödjek egyedül ha nem muszáj? - néztem lányra olyan tekintettel, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. Bár igaz, hogy nagyon fürödni sem fürdötem hacsak valaki nem kényszerített rá. Általában a néha-néha hajóra tévedő nőcskék szoktak felháborodva lenni a legénység ápoltságán - bár mondanom sem kell, hogy ezen senki nem hatódik meg és nem változik semmi sem a higéniai szokásokon, mert a nőcskék jó ha egy hétre maradnak. Nem véletlenül nem volt Leénán kívül más nő a fedélzeten... Ezért sem voltak nagyon megbékélve Cirivel, hisz egy nő csak ahhoz ért, hogy útban legyen. Bizotsra vettem, hogy ez a nézetem nem sokban fog megváltozni még úgy sem, hogy kivételesen én hoztam "a nőt" a hajóra.
- Na... Már megint meg akarsz csikizni? - kérdeztem felvonva a szemöldököm és elkapva a bokáját, mivel éppenséggel a lábát vándoroltatta az oldalamon. - Megakarsz ijedni... Megint? - vigyorodtam el elengedve a lábát, a fejemet pedig felemeltem, így azt már nem a dézs szélének támasztottam. |
Amikor felszólított arra, hogy hagyjam a fenébe a ruháját csak elmosolyodtam és folyttatam a kicsavarását. Nem mondtam semmit csak mosolyodva néztem ahogy a víz kicsurog a csavart ruhadarab szövetei közűl. Hamar végeztem is vele és mután a lehető legötbb vízet kicsavartam belőle rá tettem a szék háttámlájára és élve az ajánlattal oda léptem a dézsa mellé. - Ha szeretnéd..- mosolyodtam el rá pillantva, majd hátrya nyúltam nyakamhoz és kibogóztam a ruhadarabot ami rajtam volt. Az első alkalom amikor együtt fürödtem vele az volt mikor be voltam csiccsentve és azt se tudtam mit csinálok igazán. Hát most merőben más volt a felállás. A ruha úgy hullott le lábaim közé mintha csak függöny lett volna. Kilépve köréből a dézsába tettem lábamat és ahogy feljebb húzódott Hassel én mindkét lábammal bele álltam a meleg vízbe. Hajam csuron víz volt így a sótol tapadt össze ami kezdett bele száradni a gőztől. Létrdelve rázott ki a hideg ahogy a meleg körbe ölelte kihűlt testemet. Rá pillantva elhúztam oldalra ajkamat haloványan és két lábamat Hassel oldala mellé tettem így bokám hozzá ért. Hátra dőltem elkényelmesedve és lehunyava szemeimet hátra vetettem fejemet. Aztán hamar előre döntöttem fejemet rá pillantva.- Nem tudsz nélkülem fürdeni?- krédeztem tőle sunyi vigyorral arcomon. Lábaimat oldalán vándoroltattam végig így őt cirógatva lágyan. Alsó ajkamat behúztam fogaim mögé közben cserfes kis mosoly bújkált arcomon. |
- Fogalmazhatunk így is. - feleltem a fűtéses részre és figyletem ahogy az ingem gombjait gombolgatja. Ezt nevezem én életnek... Még a kisujjam sem kellett megmozdítanom, de a lány már le is szedte rólam a vörös anyagot ami teljesen hozzámtapat és legalább annyi víz folyt ki belőle amivel két szomjazó ember ivásszükségletét ki lehetett volna elégíteni. Leszámítva hogy mindez ihatatlan tengervíz volt.
A kádhoz lépegettem és leültem a szélére, hogy könnyebben vehessem le magamról a cipőmet. Ilyen alkalmakkor tartottam kifizetendőnek a kalózkodást, mert ha nem jöttem volna el otthonról soha életemben nem ücsöröghettem volna olyan dézsában amiben rajtam kívül egy másik ember is kényelmesen elfér. Bár valószínűleg túléltem volna nélküle és nem áztam volna viharokban úgy meg, hogy szükségem legyen egy forró kád vízre. Félredobtam a csizmám, ami az isten tudja hogyan, de beázott és ahogyan oldalra dőlt úgy folyt ki a száján keresztül a víz.
- Hagyd azt a rongyot... - tekintettem Cirire, mikor megláttam hogy ő mit is csinál. Nem éreztem rászorulva magam - de főleg őt - arra, hogy neki kelljen a ruháim mellett térdelnie és azt tisztítgatnia. Lerúgtam magamról a nadrágom, ami akárcsak az ingem olyan volt, mintha a második bőröm lett volna és beleültem a kádnyi jó meleg vízbe. Elégedetten felsóhajtottam és nyakig merültem a végtelenül jóleső meleg ölelésébe és lehunytam a szemeim, majd a fejem is a vízbe mártottam, így már nem a hideg tengervíztől tapadt a hajam a homlokomhoz hanem a meleg fürdővíztől.
- Az jobb is. A szajhákkal csak a gond van. - nyitottam résnyire a szemem és oldalra pillantottam Cirire, aki megjegyzése után nem nézett rám. - Nem csatlakozol? - kérdeztem felvonva az egyik szemöldököm és vigyorra húzva az arcom. - Valld be, neked is jól esne egy meleg fürdő. - néztem rá. |
 Végűl oylan meleg lett, hogy inkább levettem magamról a köpenyt és az ujjatlan ruhadarabban ülltem az ágyon Bobo-vaé az ölemben akit úgy dörgöltem a törölközővel, hogy végre megszáradjon. Habár mndketten felmelegedtünka felszálló gőztöl de a víz mire Hassel ide ért kedvező hömérsékletre hűlt. Amikor belépett az ajtón elmosolyodtam, majd leeresztettem ölemből a kutyát aki megrázta rövid kis bundáját. Oda lépekdtem Hassel elé miután levetette kabátját és elkezdtem kigombolni a felső ruházatát ami kabátja alatt volt. Csuron víz volt így az is úgy tapadt bőréhez mintha gyantával tapasztották volna oda. - De legalább befűtöttem. - vontam meg vállamat fel pillantva rá, majd vissza mellkasára és miután kigomboltam felsőjét kibújtattam belőle. A többit csak megoldja magának. Legalábbis én így voltam vele... Az inget bele dobtam egy kisebb fa lavorba, majd letérdelve elé elkezdtem kicsavarni a ruhából a vízet. - Kúrvával sajnos nem tudok szolgálni...- nevettem fel rá pillantva, majd csak a vigyor maradt meg arcomon de nem néztem rá. - Velem kell beérned. |
 A fenyegetésem hatására úgy látszott a legénység is engedelmesebb lett, mert Leénának nem kellett túl sokat vitatkoznia a matrózokkal. Tudták, hogy halálosan komolyan gondoltam azt amit mondtam.
Cirire tekintettem mikor felajánlott nekem egy meleg fürdőt egy halovány mosoly átfutott az arcomon, de aztán eszembe jutott, hogy még egy ideig fagyoskodhatok itt kint, bőrig ázva. Hiába küldtem be a legénységet én leszek az aki torokgyulladást fog kapni és szenvedni miatta. Szerencsére van rá gyógyszere Leénának, így nem éreztem magam veszélyben, meg ennyit csak kibírok még... Bár a testem nem épp így gondolta, mert az ujjaimat kezdtem egyre kevésbé érezni ahogy hűlt a levegő.
Arra vártam, hogy a tündenő visszatérjen és át tudjam neki adni a kormányt, ami azért felemésztett egy kis időt. Fájt a hátam, amiből már tudtam hogy legalább köhögni fogok az elkövetkező napokban és szinte azonnal elléptem a kormánytól ahogy a tündenő prémes kabátjában megjelent a hídon.
- Hova megyünk? - néztem rá, mert jól tudtam hogyha a tündenőt téli ruházatban látom akkor huzamosabb ideig tartózkodunk egy hideg helyen. "Nem kell tudnod. Csak öltözz fel és ki ne gyere, mert nem akarlak tovább gyógyítgatni." nézett rám szigorúan, de én még inkább gy néztem vissza rá. - A kapitányod vagyok, bármennyire is hiszi itt mindenki azt, hogy ez nem így van. - mormogtam mire a tündenő vett egy mély levegőt. - Szóval mondd meg szépen Leéna, hogy mi az úticél. - álltam meg a lépcső tetejénél. "Aludj inkább egyet, nem vagy a legjobb formádban a viharok után." és ezzel ő be is rekesztett mindenféle kommunikációt velem, még csak rám sem nézett. Sarkon fordultam és a kabin felé igyekeztem, mert igaza volt abban, hogy nem voltam jó formában a viharok után... Vagyis inkább azután voltam szar formában, hogy a hajómnak baja esik. Persze mindezt magyarázta az, hogyha a hajóm sérül az olyan mintha én sérülnék. Elvégre minden sérüléssel egyre közelebb kerül ahhoz, hogy elsüllyed akkor pedig nekem is végem.
Belöktem a kabinom ajtaját, ahonnan olyan meleg szállt ki, hogy egy pillanatra úgy éreztem még a bőr is leég az arcomról, ráadásul a pára elhomályosított mindent. - Ciri, nem arról volt szó, hogy gőzfürdőt csinálsz a kabinomból... - néztem körbe, mire végül megtaláltam a tekintetemmel a lányt az előtt elterülő gőzfüggöny mögött. - Már csak néhány kurva hiányozna és már fürdőházat is nyithatnánk... - vigyorodtam el havlányan, mert a meleg ami már nem mardosta a csontjaim egyből jobb kedvre derített. Ledobtam magamról a kabátomat, amiből csak úgy folyt a víz még úgy is, hogy a külseje bőrből készült és beljebb lépegettem. |
 Amikor először nem válaszolt azthittem nem is vesz figyelembe. Már kezdtem összehúzni szemöldökömet és felfújni magamat, hogy bokán rúgjam jó erősen. Amikor rájöttem, hogy jelenleg nagyobb gondja is van mint, hogy az én kiváncsiságomat kielégítse. Oldalra pillantottam egy pillanatra zavartan, majd ahogy Hassel megszólalt rögtön rá emeltem tekintetemet.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem tőle kiváncsian habár nem úgy nézett ki mint aki épp munkát akar nekem osztani. Ehelyett inkább vissza küldött a kabinba, hogy ne fázhassak meg. Vettem egy lemondó sóhajt, majd úgy döntöttem inkább szó nélkül távozom és egyszer az életbe megteszem azt amire kér. Azonban megálltam a lépcsőnél és rá pillantottam elmosolyodva. - Csinálok neked egy meleg fürdőt. - mosolyodtam el haloványan, majd hamar elkaptam róla a tekintetemet. Ebben a helyzetben egy kis meleg fürdő biztosan felmelegíteni hiszen hamar át fognak fagyni az ujjai. Már én is kezdek vacogni...
A kabinba érve levetkőztem, majd átvettem valami könnyedebbet és a hátamra húztam valami olyat ami melegített. Tehát a köpenyem tökéletesen megtette. Az összes ruhám van rövid ujjas volt vagy méj ujja se volt. Miután átöltöztem hajamat dörzsölgettem, hogy valamelyest száradjon és a vízet melegítettem a dézsába Hasselnek. Sikerült olyan forróra csinálon, hogy mikor bele került a fadézsába úgy gőzölgött, hogy az egész szoba egy gőzfürdővel volt egyenlő mint azok a melegvízes forrásbarlangok ahova Sir vitt mindíg. Szóval ezek után nem tettem mást mint rendet tettem az egyész kabinban és rongyal itattam fel a vízet ami még nem folyt le a réseken a kabin alatti terekre. |
A szemem sarkából oldalra néztem, mert hallottam hogy valaki közelít a kapitányi híd felé. Ha Patkány lett volna meg sem hallottam volna addig, míg mellém nem lép és meg nem szólal. Ciri volt az, aki közeledett, majd mellém lépett. Már akkor kiszúrtam a fehér foltot mikor a lépcsőn közeledett.
Fél kézzel letöröltem az arcomról a vizet, ami most az esőtől volt nedves, majd visszakulcsoltam a kormányra. Sóhajtottam egyet és a lehelletem nyomán maradó fehér "füstöt" figyeltem a levegőben. Hideg volt és ez akkor tűnt fel mikor már nem kellett a hullámokkal küzdeni. Nem feleltem Ciri kérdésére, hanem Leénához fordítottam a fejem előbb.
- Küldj le mindenkit akire nincs szükség a fedélzeten... Mindenki vegyen valamivel szárazabb ruhát. Aki pedig ellenkezne annak mondd meg, hogy ha tüdőgyulladást kap kibaszom a tengerbe és hagyom megfagyni. - morogtam ingerülten, mire Leéna bólintott és távozott a lépcsőn, ahol Ciri nemrég feljött a hídra. Csak ekkor fordítottam a tekintetem a lány felé, majd hamar vissza a tengerre.
- Nagy hát. - feleltem összehúzva a szemeim és a kilyukadt orrvitorlára néztem. Ugyan, az semmi volt ahhoz képest, hogy a szél teljesen felszedte a faburkolatot a hajó keleti oldalán... cska az volt a szerencse, hogy a víz nem tört be rajta eléggé ahhoz, hogy elsüllyessze a hajót. - És lemerem fogadni, hogy a felét nem látom innen... - mormogtam az orrom alatt és körbetekintettem hátha látok még valamit. És volt is még kár ami nem ütött szemet elsőnek. - Menj vissza. - fordultam Ciri felé. - Egyre hidegebb van, megfázol. |
Ott morgolódtam magamban és próbáltam némi értelmet nyerni míg ők kint szenvednek. Én addig s zobában rendet tettem. Már amennyire tudtam amikor olyan érzés volt a hajó hánykolódása mintha részeg volnék és egyensen állni sem tudnék. Azonban lassan kezdet csillapodni a dolog. Én meg nem bírtam megülni a seggemen. Mindenem egy merő víz volt ami nyilvánvalóvá tette, hogy kint jártam míg a hullámok átmosták a fedélzetet. Azonban ez egy csöppet sem aggasztott hisz ki kelett mentenem Bobo-t aki most úgy próbált kimászni a káposzta szerű törölköző öleléséből mintha attól féle valaki meg fogja sütni. Azonabn inkább kiszaladtam mint Bobo-n segítettem volna újra. Oda lépkedtem hozzá közben víztől aranynak tűnő hajamat próbáltam eltakarítani az arcomból. - Nagy a kár? - kérdeztem tőle mellé lépve, amjd a hajót vettem szemügyre melette állva. |
Egyetlen egy szerencsém volt a vitorlával a kapcsolatban, az pedig az volt, hogy Patkány a fedélzeten volt. Ő, na meg még néhány matróz képes volt arra, hogy lefogja a köteleket és legalább csak egy rövid időre is, de egy helyben tartsák a vitorlát, amitől már a hajó is valamivel engedelmesebb lett. Viszont a szelen még így sem sikerült teljesen úrrá lenni.
Csak akkor nyugodtam meg mikor már a vihar nagyja a hátunk mögött volt és már csak a helyenként felcsapó szél, az eső és a fekete felhők emlékezettek rá. De még így, a 2-3 méteres hullámokkal is nyugodtabb volt a tenger mint fél órával ezelőtt. Csurom vizesen dőltem előre a kormányra, hogy még láthassam a rengert és tudjam merre megy a hajó. Bár Leéna folyton emlékeztetett, ha eltértem az északnyugati iránytól, de azt nem volt hajlandó elmondani hova tartunk.
Mélyeket lélegezve nyugtattam le magam, fél szemmel figyelve ahogyan a legénységből két fő próbálja összeszedni a fedélzeten lévő hálókat és minden mást, amit nem sodort le a víz.
- Utálom a viharokat... - dörmögtem az orrom alatt és fél kézzel hátratűrtem a hajam, amiből csak úgy folyt ki a víz. |
A teljesen bőrig ázta és néztem úgy ki mint aki épp bele gyalogolt ruhástúl a patakba és megmártózott benne. Kezemben az ázott kutyát tartottam aminek rettenetes szaga volt. El is fintorodtam a dolgotól de csak fogtam egy törölközőt és bele csavartam úgy a kutyát mintha csak egy darálthús lenne amit káposzta levelekbe csomagolnak. Letettem a földre úgy ahogy van, majd ismét az ablakban tétlenkedtem és toporzékolva figyeltem az eseményeket. Féltem hogy Hasselnek valami baja esik és én nem tudok segíteni neki innen, mert ha meglátna odakint - szerencse, hogy nem látott meg, - akkor tuti leszedné a fejemet a helyéről. Csak egy haszontalan nőnek bizonyúltam aki az ágyban való boldogításán túl némi balhét tud keverni. Azt mondta mágia csörgedezik az ereimben. Hatalmasabb erőm van így mint itt bármely személynek. De akkor mégis miért nincs semmi hasznom? Miért én vagyok a leg fölöslegesebb személy ezen a hajón? Még Bobo-nak is több értelme van mint nekem. - Picsába. - mordúltam fel fogamat csikorgatva, majd belerúgtam egyet a falba. Csak reménykedni tudta abban, hogy ennek az egésznek mihamarabb vége szakad. |
Csak néhány dolog volt a világon amit szívből gyűlöltem és az egyik a néhány közül pont a viharok voltak. Utáltam, mert utána költhettem minden orenem a hajó javítására, és mondhatni nekem még szerencsém is volt azzal, hogy egyáltalán ennyivel megúszom. Könnyen járhattam volna úgy, hogy egy széllökés pikk-pakk legkapja az árbócot és azzal együtt a vitorlákat... Akkor pedig mindennek ki van téve ahajó, mert nem lehet irányítani sem.
Leéna a kormány mellett maradt és a korlátba kapaszkodva ordított teli torokból, hogy mindenki meghallja a hajón azt amit tudniuk kell. Nem telt bele sok időbe, már mindegyik vitorla ki volt engedve, a szél pedig akkora erővel kapott beléjük, hogy egy pillanatra még én is megrémültem attól, hogy széjjszaggatja a drága vitorlákat.
De csak egy pillanatra, mert a következőben már a kormánykereket kellett teljes erőmmel a megfelelő irányba fordítanom, hogy a hajót ne a viharos szél irányítsa helyettem. Féltem attól, hogy nem egy egyszerű vihar volt ez, hanem egy légörvény ami előszeretettel tépi szét a hajókat - ha az emlékezetem nem csalt tornádónak nevezték a legtöbben. De csak reméltem, hogy véletlenül sem azzal állunk szembe mert akkor... megszívtuk. Még én sem tudom miként tudnék kikeveredni egy olyan vízoszlopból ami mindenféle törmeléket repít magával elképzelhetetlen sebességgel.
Még mindig nem túl sokat láttam a hajó orrából, ami hol a tenger habjaiba bukott, hol pedig magasra dobta egy hullám, amikkel szembe kellett menni, mert azok így tettek a legkevesebb kárt a hajóban. És nem nagyon akartam, hogy bármi is kárt tegyen a hajómban.
Hallottam, hogy Leéna éppenséggel hozzám szól valamit, de túlságosan lefoglalt az, hogy minden erőmmel próbáltam a jó irányban tartani a hajót és közben nem belefulladni az arcomba csapódó vízbe. Legalább annyira megáztam, mintha a vízbe estem volna, azzal a különbséggel, hogy nem én háborítottam meg a vizet, hanem ő engem. Jobban örültem volna egy nyugodt kis útnak, ahol ki sem kell dugnom az orrom a kabinból... Sejtettem, hogy már a tenger fenekén pihenne a hajó, hacsak nem gyógyított volna meg Ciri. Apropó Ciri... Remélem nem gondolta úgy, hogy ellenszegül nekem. Legalább egyszer vegye észre, hogy amikor megkérem valamire azt nem ok nélkül teszem.
A horizont bámulásából - ahol még mindig nem látszott a vihar vége - és a kormány szorításából egy hang ábrándított ki, amit már annyiszor hallottam hogy azonnal felismertem. De nem akartam elhinni... Az egyik vitorlát tartó kötél elpattant, így a vitorla egyik vége teljesen szabályozatlanul vergődött a levegőben. És nem ám valamelyik kevésbé fontos vitorla kötele pattant el... nem ám, a fővitorláé. És azzal már nem sok mindent ehetett ilyenkor tenni, mert ember legyen a talpán aki a csapdosó és teljesen kiszámíthatatlan vitorla és tartókötelei közé veti magát. Az megcsap egyszer és ottmaradsz... Viszont ez nem volt túl jó hír, mert gyökresen lassította az előrehaladásunkat. |
Miközben én a szobában lévő iratokat könyveket és egyéb fontos dolgokat próbáltam kimenekíteni a víz elől végig halottam ahogy ő kiabál és mindenkinek kiosztja a maga munkáját és feladatát. Nem egészen értettem mit akar azzal ha vitorlát bont hiszen a szél szét szedi a hajót. De bíztam benne így nem azzal törődtem, hogy ő min ügyködik hanem, hogy nekem mit kell tennem. Miután minden papírt egy ládába dobáltam az ablakhoz siettem és onnan figyeltem az eseményeket riadtan. Reménykedtem abban, hogy Hasselnek nem esik baja és senki másnak sem. Ígyis kevesen voltak már. Ha ennél jobban leesik a létszám abból gondok lehetnek.
Azonban eszembe jutott Bobo akit nem láttam már egy ideje a kabinban így aggodalmasan kiáltottam fel magamhoz hívogatva. Megálltam az ablaknál ismét és onnan figyeltem ki és kerestem szemeimmel a csöpp kis kutyát. Fogat csikorgatva némi lelkiismeretfulldalással kirontottam a kabinajtaján amit becsukva magam után azonnal Bobo után kiáltottam. A nagy hangzavarban azonban nem halhatta. Csak remélni mertem, hogy nem esett a tengerbe és nem lesz belőle cápa eledel. Nehezn haladtam mindennek neki esve aminek tudtam és kapaszkodva amibe tudtam. Azonban egyik pillanatban megpillantottam a kis nyomott orrut is. - Bobo! - kiáltottam oda aggodalmasan az ájult ebhez aki az egyik hálóban akadt fent. Szerencséje volt hisz a hullámok lemoshatták volna a hajórol ha nincs abban a hálóban. Azonnal letérdeltem hozzá és elkezdtem kihámozni azonban egy hordó darabját magával sodró hullám egyenesen homlokon paskolt. Elnyögve magamat estem hátra csúszva egy keveset a földön. A hullám elhaladtával vízet köhögve tápászkodtam fel nehezen. Szerencsére Bobo-t nem mosta el a hullám így nem volt gond. Hasselben is bíztam, hogy nem esik le a saját hajójáról. Oda mászva dölöngélve kaptam fel Bobo karjaimba szorosan ölelve őt amikor ismét jött egy hullám. Oda kaptam tekintetemet riadtan, majd összehúztam magamat Bobo-t ölelve karjaimban. Ijedtemben egy mennydőrgés hangját hallató lökéshullámot eresztettem szabadjára ami azonnal vissza lökte a hullámot olyan erővel, hogy egy teljes hullámtól szabadúlt meg a hajó. Riadtan pillogtam fel de nem volt időm arra, hogy a véletleneken csodálkozzak. Csak a mennydőrgést halottam szóval azt se tudtam mi történt mindössze az eget áldottam, hogy a hullám valamiért vissza húzódott. Azonnal a kabinba siettem vissza Boboval ahogy beértem azonnal elkezdtem rázni a kis nyavajást a falnak vetve hátamat ülltem le. - Hé! Ébredj! - kiáltottam neki rázva amire azonnal felmorrant és megrázta a fejét. Megkönynebűlve sóhajtottam egyet ellazúlt arckifejezéssel és ölteltem magamhoz simogatva a vízes szőrét. - Semmi baj! Már biztonságban vagy. |
Valószínűleg nem egy kis viharba keverték bele a Vércsét, de legvágom a tökét annak a félnótásnak, aki nem vette időben észre ezt készülni. Nem nagyon szeretném ha a hajónak baja esne, vagy elsüllyedne, mert az az én végem jelentené. Amikor a hajót megint egy nagyobb hullám ostromolta meg, kénytelen volt megkapaszkodni az ajtókeretbe, de alighogy összeszedtem a lábaimat már ki is léptem a kabinból.
Először semmit sem láttam, csak a hideg és viharos erejű szelet éreztem magamon, ami szinte a húsomba tépett és látni csak a vizet láttam. A hullámok magasra csaptak a hajó fedélzetére, a szél pedig azt kapta fel ami a levegőbe került. Alig tettem két lépést a teljes káoszban, nem volt már egy olyan ruhám vagy bőrfelületem amin ne folyt volna literszám a víz.
Kénytelen voltam folyton parancsokat ordítani, mert az embereim teljesen elvesztek nélkülem. Már azt vártam, hogy valamelyiknek még azt is meg kell mondani hogyan kell járni... mintha még nem is lettek volna hajón. Nagy lépésekben haladtam a kapitányi híd felé, a lábam alatt pedig úszott a hajón a rajta átfolyó víztől. Leéna állt a kormánynál és próbálta azt megtartani, de viharban ez csöppet sem volt olyan könnyű. Szinte teljes testsúllyal be kellett dőlni, hogy egyáltalán elforduljon az a nyavalyás fakerék.
- Leéna! - ordítottam el magam, mert különben nem hallotta volna meg még ezt sem. Átpattantam a korláton és mellé lépve ellöktem a kormánytól, magamhoz véve azt, mert mégis... ezt a hajót jobban nálam senki nem ismeri. Mindenki üvöltözött és a vihar is fülsüketítő zajjal tombolt, így meg kellett erőltetnem a hangszálaimat a további fontosabb parancsokra. Mikor a teljes vitorlázatot parancsoltam, egy pillanatra mindenki elgondolkozott azon, hogy épelméjű vagyok e - mindezt Leéna tekintetéből tökéletesen ki tudtam venni -, de hamar rájöttek hogy más esélyük nagyon nincs, mert a villámok hangjából ítélve a vihar magja egyre közelebb került hozzánk. |
 - Akkor már értem miért díjaznád azt a rendrakást...-húztam el ajkamat a válaszon, majd ekkor érkezett lökés aminek hatására elterültem Hasselen. Ahogy ő elkezdett kikászálódni alólam rá segítettem a dologra felemelkedve róla. Hagytam, hogy gyorsan felkapja magára a ruháit, majd néztem utána kissé riadt pillantással. Nem voltam még viharban de biztos voltam abban ha megmondja mit csináljak akkor tudok neki segíteni. Csak éppenséggel én nem a kabinba maradásra gondoltam. Nem tetszésemet azonnal kifejeztem egy morcos arckifejezéssel. Nem hittem el, hogy ennyire hasznavehetetlen volnék. - De a hasznodra lehetek. - mondtam neki amit ő nyilvánvalóan kigyelmen kívűl hagyott azzal, hogy folytatta mondandóját. Nem tetszett, hogy ennyire bénának tart de ha ő ezt kérte... Akkor én ezt fogom megszegni. Mikor az ajtó előtt rákérdezett, hogy fogtam-e a dolgot csak csendben néztem rá így jelegve, hogy nem fogok neki szót fogadni. Azonban mielőtt még bármit is mondhatott volna jött egy következő löket amitől ismét elhasaltam ő pedig az ajtó keretében kapaszkodott meg, majd sietősen távozott a kabinból. Feltápászkodva vettem észre ahogy folyik be az ajtó alatt a víz és minden résen. A papírok pedig így el fognak ázni... Azonnal kiugrottam az ágyból és magamra rántottam az egyik nadrágomat és a fűzőmet is magamra húztam pillanatok alatt. Gyors léptekkel kezdtem el összeszedni a papírokat amik a földön voltak és kezeimbe gyűjtve dobáltam bele egy ládába. Amikor jött egy löket neki vágodtam a falnak egy nyüszörgéssel de hamar sikerült felkászlódnom és a papírokat összeszednem újra. |
 - Hát... - figyeltem ahogy eltakarja magát előlem, amivel kapcsoaltban most én fejeztem ki nem tetszésemet egy szemöldökráncolással. - Azt szeretném én is tudni. - feleltem végül a kérdésére megbékélve azzal, hogy nem szemezhetek életem végéig a két fedetlen kebellel. - Valószínűleg ájultan hevertem valahol a padlón, miközben az értékeim után kutakodtak. Vagy valami hasonló. - vontam meg a vállaim, mintha nem is érdekelne, bár mondjuk így is volt. Mostanában szinte napirendbe volt iktatva anapi egy támadás és tízből egyszer mindig elkaptam valami olyan ütést ami teljesen váratlanul ért.
De akkor még az a hullám is váratlanul ért ami Cirit rámdöntötte, engem meg kissé arrébb lökött az ágyon. Nem értettem, hogy hogy nem tűnt fel eddig, hogy ennyire vergődik alattam a hajóm...
- Az. - feleltem egész tömören és kivergődtem a lány alól, azonnal a tegnap éjjel félig levetett csizmáimba lépve. - És itt maradsz. - fordultam a lány felé, miközben talpra álltam a cipőimben. - Egy vihar nagyobb kárt tehet a hajóban... - hajoltam le az ingemért, amit gyorsan magamra kaptam, majd a kabátom után nyúltam ami a székem karfáján pihent. - ...így veszélyes kint, legalább annyira mintha támadnának. Még a végén beleesel a vízbe úgy, ahogyan rámestél az előbb. - hallottam is ahogyan már kint ordítanak, hogy húzzák be a vitorlákat... Nem tudom melyik félnótás szárazföldi patkány adta a parancsot, de jól elverem az is biztos. Iga, veszélyes teljes vitorlázattal viharban haladni, de a szél ami alapvetőleg erős felgyorsítja a haladást, így gyorsabban ki lehet kecmeregni a vihar magjából. - Értve? - vontam fel a fél szemöldököm Cirire pillantva és az ajtóhoz léptem. |
 Morogtam egyet ahogy közöltew velem, hogy az egész direkt volt. Na nem mintha nem sejtettem volna de azért kifejeztem nem tetszésemet a dolog iránt. Éreztem ahogy megpróbál kiszabadúlni ölelésemből de én jobban szoríottam ellenző felnyöszörgéssel. - Nem! - morogtam fel durcás hangon, majd aztán végül mikor feladta én eresztettem fel felülve melette és néztem le rá ahogy elkezdi mondani, hogy tényleg nem ártana az a takarítás. Ismét körbe tekintettem a rumplin, majd felvonva szemöldökömet rá pillantottam kiváncsian. - És ez itt mégis hogyan lett ilyen? - vontam fel szemöldökömet kiváncsian hiszen csak így ilyen rumlit csinálni egyedűl lehetetlen. Letekintettem rá, majd elmosolyodtma és karomat rá téve melleimre takartam el elő. Ekkor hírtelen rá estem a mellkasára ahogy érkezett egy nagyobb hullám ami akkorát lökött rajtam, hogy azt hittem lezúgok az ágyról. Riadtan néztem föl. - Vihar? - A hangokból ítélve épp egy nagyobb viharba csöppentünk bele így reggel aminek hullámai verdesték a hajó oldalát. Az eső is vadúl kopogott a fejünk felett. |
- Tudom, direkt volt. - vigyorodtam el halványan, mikor durcásan mellém furakodott és hozzámbújt mintha el sem akarna soha többet engedni. Igazándiból nem tudom, hogy honnan jöhetett neki ez a nagy dózisú ragaszkodási vágy és ekkora mértékben a szervezetem képtelen volt elviselni.
Megfogtam az egyik kezét és szépen, lassan elkezdtem lehámozni maramgról a karjait, hogy feltudjak ülni, viszont Ciri ölelése erősebbnek bizonyult, így inkább megadva magam hátravetettem a fejem a párnámra.
- Igazából itt már tényleg rendet kéne rakni. Mert... én sem találok meg semmit. - dünnyögtem, mintha csak egy halálos bűnömet ismertem volna be. Nem találtam meg semmit, mert alapvetőleg sem én dobáltam szét a holmiaim. Az utóbbi időbe szerették megtámadni a hajót és úgy gondolták az értékeimet a szekrényem legmélyén örzöm amit csak a szekrények felburogatásával és teljes kipakolásával lehet megszerezni. |
Halál nyugodtan csikiztem, illetve próbáltam mert olyan volt mint egy hulla. Egy dübös szót sem szólt és le se reagálta a dolgot. Amikro azonban hírtelen felszólalt megrezzentem riadtan. Őszintén, majdnem lekevertem egyet neki úgy megijedtem de örültem, hogy nem tettem meg. Felültem morcosan nézve rá. - Megijesztettél...- Morogtam le őt, majd durcis arckifejezéssel ledtöntöttem fejemet a mellkasára karja és teste közé furakodva és öleltem őt mint valami fanatikus kisgyerek. Annyira hálás voltam, hogy itt nyithatom ki melette újra a szemeimet, hogy egész nap csak szorongatnám mint valami prüss játékot. - Ha össze takarítok megint le fogsz szídni? - kérdeztem tőle szemügyre véve azt az orbitális rendetlenséget ami még azt is felül múlta mint amit a legutóbb rendet tettem. Úgy 2 éve. Emlékeztem, hogy akkor hogy reagált és ha megint megteszem tuti kidob a hajórol. |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
