|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.23. 12:00 - |
Cirill Tretogor & Hassel Lalbor Rondrel |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Vizet melegítettem magamnak és vettem egy fürdőt, amitől elkezdtem újból érezni az elfagyott tagjaimat. Legalább ennyi jó volt a mai napban, mert ahogy a dézsában üldögéltem rá kellett jönnöm, hogy a fürdés egyedül egy végtelenül unalmas és felesleges elfoglaltság... de legalább nem fagyok halálra. És ha tüzet nem is gyújthatok a hajón legalább a víz itt van nekem. Egyszer próbálkoztak meg tüzet gyújtani a hajón a drága legénységem és kellett nekik negyed óra mire rádöbbentek, hogy a hajó is fából van. Nem tudom, hogy erről hogy lehet megfeledkezni, de mindenesetre két napjuk a javításra ment el.
Ahogy kiszálltam a vízből és egy törölközőt csavartam az oldalamra eszem jutott Ciri és az, hogy jobb híján azt sem tudom hol van. Nem tudtam, hogy hol tölti az éjszakát, mert azt nem gondoltam, hogy ilyen későn lenne mersze megzavarni a jarlt. Bár kitudja... lehet tévedek vele kapcsolatba, de azért jobb lett volna tudnom merre jár.
Leültem az ágyam szélére és elgondolkozva figyeltem a szemközti falat. Érdekelt volna, hogy a lány milyen életet tervezett magának, mert meghiszem, hogy nem ilyet. Elvégre ki tervezi azt, hogy egy hírhedt, elátkozott kalózkapitánnyal köti össze a sors? Senki, még én magam sem terveztem azt, hogy valaha is akárcsak hírhedt leszek.
És most van esélyem az elátkozott jelzőt elhagyni... Hihetetlen. Nem lehet, hogy minden ilyen zökkenőmentesen menjen, az nagyon nem vall rám. De csak reméltem Ciri érdekében, hogy de, mehet minden ilyen zökkenőmentesen. Mert most ha akarnék se tudnák a megmentésére sietni, szóval teljesen magára van utalva. Nem jó ebbe belegondolni.
Aznap elég későn tértem nyugovóra, mert folyton járt valamin az agyam. És valószínáleg akkor is csak azért aludtam el, mert inkább elfolytottam az alvásba a gondolataim, mint hogy tovább keljen a legrosszabbra gondolnom. |
 Fogalmam sincs mennyi időbe telett de mire oda értem már besötétedett. Ez annyit tett, hogy ma már nem fogom tudni a képe elé tolni a levelet. Leszállva lovamról fogtam rá a kantárra, majd elől haladva húztam végig az első fogadóig. Persze engedékeny volt s jól viselte a hideget is. Nem hiába Skellige-i ló ő! Bevezettem az egyik istálló boxjába, majd besétálva a fogadóba, hogy leltem egy kis meleget. A púlthoz lépkedve, a falapra tettem némi oren-t. - Szobát szeretnék, egy éjszakára... - tekintettem a púlt mögött álló kötényes nőre. Mogorva tekintetét rám irányította a vén ocsmányság, majd elhúzta kezével az aranyat és lecsapott helyette egy kulcsot az asztalra. Nem mondott semmit és már fordúlt is volna el tőlem de hírtelen ő-zésbe kezdtem. - Öhmm...- nehéz volt egy kicsit bele kezdeni hiszen nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg, de lényegében felém fordúlt. - Tudná esetleg merre találom Meppa-t? A Jarl leányát... - kérdeztem tőle felvonva a szemöldökömet. Mire ő prüsszögött egyet és behúzta állat szemet forgatva. - " Minek nézel te engem? Kémnek? Hát mégis honnét tudnám? " Röhögött fel hírtelen, majd elfordúlt tőlem és pultja mögött csinálta tovább a rendet, aminek menetét én zavarhattam meg. " Még, hogy tudom e... Jó vicc." Bosszúsan néztem rá a jelenet után, majd fáradt sóhajjal túrtam bele hajamba. - Hol van az Erőd? Vagy netán nem tudja ezt sem? - kérdeztem tőle cinikusan miközben komor tekintettel néztem rá megemelve szemöldökömet, csöppet fölényeskedve. Ekkor felkúszott a púlt mögűl, az falapra támaszkodva és bele hajolva a képembe. Természetesen húztam hátra a fejemet, de a büdös lehelletét nem tudtam elkerülni. " Melyik része nem volt világos? A nem, vagy a tudom? " Nézett rám hunyorogva, majd egyszerűen felvonta bozontos szemöldökét. Nem is törődtem vele csak felsétáltam a lépcsőn otthagyva a nőt. A szobámba sétálva azonnal levetettem magamat az ágyra. A lovagolás ilyen hosszú ideig elég kényelmetlen volt a fenekemnek... |
Nagy nehezen, de rábólintottam Docke ajánlatára. Eszem ágában sem volt belemenni a játékába, méghozzá ilyen áron, de nem tehettem mást. Nem volt még egy bolond a közelemben aki elhoznám nekem azt a nyomorult követ időben. Így kénytelen voltam bízni a vöröshajúban és teljesítani a kérését amit egyáltalán nem akartam.
Miután megállapodott velem megvártam, míg a fehér hajó eltűnik a horizonton és csak akkor utasítottam Patkányt arra, hogy bontson vitorlát és menjünk vissza a kikötőbe. Későre járt és valószínűleg az egész éjszakát egyedül tölthetem, mert Ciri mire visszaér már reggel lesz. Legalább is erre számítottam.
A kikötőben Leéna már idegesen toporgott és azonnal a szememre hányta, hogy ha mégegyszer egyedül hagyjuk Skeliggén levágja mindkettőnk eléggé fontos szervét és mint sokszor, most is megígértük, hogy többet ilyen nem fog előfordulni.
Én magam egyből a kabinomba vonultam az eset után, hogy valahogy felmelegítsem saját magam, mert kezdtem teljesen kihülni attól, hogy órákig a hidegben álldogáltam. |
 Viserys számára nem volt elég ez a magyarázat de jól tudta, hogy ha valamit Csorba nem akar elmondani, azt nem is fogja. " Azt hittem az enyém lehet a lány " Nézett Csorbára Viserys miközben végig futott a hátám a hideg és a gyomrába aggodalmas görcs állt. " Csorba, nem fogok éveket várni míg én lehetek a mindenható! Engem illet az eggyesítő király trónja!" Emelte fel mérgében a hangját, mire Csorba azonnal letette ami a kezében volt. Hátra pillantott Viserys-re válla felett, majd mintha nem is halott volna semmit, vissza fordúlt és a morzsolóját letörölgette egy kendőbe. " Tudod Viserys... " Kezdett be szépen, nyugodtas hangnemben amire Viserys már érezte a vesztét. Így is lett. Csorba hírtelen megfordúlt, majd ágyékony dobta a kőböl készült morzsolóval. " Hogy mennyire gyűlölöm, mikor velem szemben felemeli valaki a hangját! " Fejezte be mondatát vicsorogva, majd felegyenesedett a görnyedésből és figyelte ahogy Viserys rogy össze férfiasságát siratva. " Sajnálom " Nyögte ki torokból nehezen közben a nemiszervét fogta a fájdalomtól. " Sajnálod? He? " Morogta vissza Csorba türelmetlenűl, de nem tett semmit csak mély sóhajt vett magához, nyugtatólag. " Úgy gondolod, hogy egy erőtlen Entheogén-t mindenhatóként tisztelnének majd? Tanúld meg használni a képességedet, majd utána nyivákolj, mint egy csecs szopó kismalac" Azzal Csorba folytatta dolgát és Viserys igy igyekezett felállni a morzsoló által kapott fájdalmas dobás után.
|
Már legalább három órája a tengeren voltunk, csak én meg Patkány és elmondhatatlanul untam már azt, hogy nem lehet megtalálni Dockeot és a fehér, piperkőc hajóját. Átvettem magamban mindent, hogy az öbölből merre hajózhatott, megvizsgáltam a szeleket, de semmi. Egyszer sem volt ott, ahol gondoltam, hogy lesz, mind e mellé pedig be is sötétedett. Ami most kivételesen nekünk kedvezett, mert a sötétben egy hófehér hajót mégis könyebb észrevenni, mint egy a Vércséhez hasonlót... de még így, a sötétben sem vezetett semmi sem nyomra.
Mikor már kijelentettem a tündének, hogy megyünk vissza a kikötőbe jelent meg a horizonton a hajója egyenesen felénk haladva. Akkor már meg sem lepődtem ezen, egészen hozzászoktam ahhoz, hogy ő mindig előbb talál meg mint én őt.
A Vércsét megállítva megvártam, míg az Oroszlán megáll mellette és a kapitányi hídon állva váltam Dockera, aki komótosan ballogott ki a kabinjából a hajója korlátjához. Én is elindultam a saját hajóm korlátához, hogy beszélni tudjak vele. "Nem érzed úgy, hogy kicsit túlságosan erőlteted a beszélgessünk témát?" kérdezte a korlátra támaszkodva és előredőlve várva a válaszom.
- Szerinted nekem olyan felemelő érzés látni a vörös pofádat? - kérdezem felvonva a szemöldököm, mire ő csak felröhögött, majd ellökte magát a korláttól és tett maga körül néhány lépést. "Most akkor a segítségem kell, vagy majd te sétálsz egyet a parton a rosszfiúk szerencséjére?" kérdezte visszafordulva felém mire én csak a szemöldökömet ráncoltam. Egy árva szóval sem említettem akkor még neki, hogy mi kéne, azt pedig főleg nem, hogy azért a partra kell menni. "Oh, hoppá." támaszkodott rá a korlátra újból, gúnyosan vigyorogva nézve rám. "Az egy dolog, hogy lapát füleid vannak Rondrel, de lószart se hallasz velük."
- Tudtam én, hogy valami nem stimmel veled. Egy harminc éves embernek nincs olyan kölyök képük, mint neked... De inkább nem akarom tudni mit tettél, Docke. - sóhajtottam fel megrázva a fejem. Tudtam, hogy hajlamos a mágia irányába tekintgetni és nem a jó fajta felé. Márha van ilyen... De nem voltam kíváncsi arra, hogy mit tett. - Segíts. Úgy is tudod miben kell.
"Nem." kaptam egyből tömör választ a meglepően elhatározott tekintetű embertől. "És tudod miért? Mert nem érdemled meg. Szenvedj te is egy kicsikét. Rádfér, hogy egy csöppet magadba szállj." lépett el most már végleg a korláttól és a kapitányi híd felé lépegetve kiadta a parancsot, miszerint vitorlát bont. Bármennyire is nehezem esett ezt bevallanom önmagamnak, ő volt az utolsó reményem és nem engedhettem elmenni, mert innentől ha nem akarja, nem fogom tudni megtalálni.
- Bármit megadok érte! - kiáltottam a vöröshajú után, áthajolva a korláton, aki ekkor megállt és a válla felett hátranézett rám. "Bármit?" vonta fel a szemöldökét kérdően, mire csak bólintottam, Docke arcára pedig egy csöppet sem kedves mosoly kúszott. |
 Viserys vállán ismét a batyuja pihent miközben Csorbával szemben állt. Erősen rá szorított a batyu pántjára és próbálta megérteni Csorba, miért teszi azt amit tesz. Puszta szívjóságból hozta vissza őt vagy vannak tervei. De férfi is jól tudta, hogy a réz bőrü férfi nem tesz semmit ok nélkül. " Miért akarsz segíteni rajta? " Kérdezte miközben a faházban állt, a gyertya fényénél. Kint fújt a szél és minden kis résen suhugva fújta be a havat. Hideg volt és sötét a házban. A házban amelyen mindössze egy ajtó volt és az ablakok se engedtek be fényt négy fal közé. Léceket szögeltek elé, elvégre ez egy elhagyatott ház volt amit még a pokol kutyái tisztítottak meg az ártatlan lelkektől. Csorba arcát a gertya fény tette láthatóvá, az arcot amin most inkább a komorság üllt mint, hogy az őrült beteg vigyora. " Csorba, minden tetted mögött okok és okozatok bújnak meg. Ne mond, hogy csak puszta szívélyesség volt a levél mögött..." Viserys nem tudta megérteni mért teszi azt amit tesz Csorba. Addig pedig nem nyugodhattak gondolatai, míg nem választ kap. Csorba rá pillantott Viserys-re válla felett, mikzöben az alkimista körökkel teli vésett kő asztala előtt állt. Nem válaszolt kezdetben semmit, csak vissza pillantott a félgömb alakú fa táljára amiben gyógynövényeket morzsolt össze. Kezébe emelte az egyik lombikot, amelyben áttetsző zselés folyadék ingott. " Ne tégy úgy mintha nem hallanál Csorba! " Szólalt fel Viserys fusztráltan, hisze nem szerette ha semmibe feszik. Azonban ez a semmibevétel, nos Csorba részéről elég gyakran előfordúlt. Csorba a lombik tartalmát a fatálkába pihenő, finomra tőrt száraz gyógynövényekre öntötte. " Fiam, ha annyira érteni akarod, mit miért teszek, ideje volna már kinyitni a sápatag szemeidet! " Csorba ismét nem agyott egyenes választ, amire Viserys-t csak még inkább feldühítette. Persze tudta jól, hogy a rézbőrüvel nem bánhat úgy, ahogy másokkal. Nem emelheti fel vele szemben a hangját. Hiába volt egy létfontosságú személy Csorba terveiben, mégis ha oylan hangnemet engedett meg vele szemben, komolyan megjárta.
" A kapitányunk nem egy egyszerű ember, Viserys. " Szólalt fel, majd Viserys felé fordúlt. " Amíg az az átok rajta terpeszkedik, addig nem tud egészséges gyermeket nemzeni. Egyenlőre legyen ennyi elég. Ha eljő az ideje, tudni fogod mit akarok..." |
 Csak a fejemet ráztam és vártam arra, hogy Patkány felcammogjon hozzám a fedélközből, mert nem akartam a mai napon már jobban megerőltetni a hangszálaim és ordibálni vele.
- Igen, jól hallottad. - válaszoltam a kérdésére még mielőtt feltette volna és vártam, hogy összefont kezekkel megálljon előttem. "És mégis hogy gondoltad? Mármint már az, hogy ezt a hajót odébbvidd nem két emberes munka és jelenleg nem nagyon látok senkit kettőnkön kívül a fedélzeten." magyarázta a tünde a szemöldököm ráncolva.
- Régebben is sikerült már. - vontam meg a vállam végignézve a Vércsén, majd a tekintetem Patkányra emeltem, aki még akkor sem mondott le arról, hogy nekünk nincs szükségünk Dockera. "Igaz, de hogy találod meg? Nem hiszem, hogy nagyon akarná, hogy megtaláld."
- Te is tudod, hogy ő valahogy mindig rámtalál, még ha nem is akarom. Most, hogy én is megakarom találni csak könyebb lesz, nem? - vontam fel a szemöldököm, mire a tünde csak a szemét forgatta, de megadóan leeresztette a kezeit. "Te magyarázod el Leénának, hogy miért hagytuk itt." Elvigyorodtam csak válaszul és megvártam, míg Patkány magában mormogva elindul a kötelekhez, hogy leeressze a vitorlákat. Én magam pedig eloldoztam az összes többi kötelet ami a hajót a kikkötőhöz láncolta és a kapitányi hídon állva vártam, hogy a tünde is végezzen. |
 Az egyik piacot látogattam meg első körben, hogy vegyek megamnak ruházatot és megfelelő felszerelést. Íjtól kezdve a kisebb tőrökig. A ruházatban igyekeztem elérni, hogy Meppa helyinek tartson vagy ha azt nem is, de legalább ne érezze rajtam egy kalóz hatását. Elő kell adnom neki a kimért hercegnőt, habár csak egy nemesi származású leányt fogok eljátszani, aki az atyja életéért esdik. Ki kelett vennem egy szobát, egy fogadóban. Ott át tudtam öltözni és lerakni a holmijaimat amik nálam voltak. Miután ez a része is megtörtént az alapozásnak utána jártam a lovamnak. Az egyik istállónál vettem egy pely lovat ami látszólag jó erőben volt. Hamar úrta keltem hisz már így se fogok vissza érni Hasselhez csak holnap hajnalban. Talán csak dél táján... Nem tudhatom mennyi időmbe kerül, mire kiszedem a Jarl leányából amit tudnom kell. Nah igen, egészen megfeledkeztem arról is, hogy meg kell ölnöm őt. Lóra pattanva máris a havas talajt verte fel a 2 pár pata miközben céltudatosan Kaer Trolde felé vezettek nyomai. Fáztam és az arcom fehérebb volt mint amúgy. Hófehér hajamon a kósza hópelyhek megbújtak, szinte meg sem látszódtak benne. |
Mikor rákérdezett a kastélyra csak értetlenül néztem rá, majd rá kellett jönnöm, hogy Ciri valószínűleg még soha nem járt itt. - Kaer Trolde egy erőd, itt nincsenek kastélyok. - válaszoltam a szekrényemhez lépegetve, hogy valami melegebbet vegyek fel, elvégre Dockeot a tengeren kell majd megkeresnem.
- Eh... - gondolkoztam el a második kérdése hallatán és a szemöldököm ráncoltam. - Nem tudom. Régen szeretett a nagyteremben lenni, vagy vívást gyakorolni. De az már tíz éve. Nem tudom hol kéne keresned. - mondtam a lánynak és elővettem a szekrényből egy valamivel vastagabb inget és amikor Ciri elköszönt, csak biccentettem.
Nem akartam mégegyszer arra kérni, hogy vigyázzon magára. Úgy is tudja, hogy biztos ezt kérném tőle és az is csoda, hogy egyedül elengedem. De sajnos se Patkány, se Leéna nem Meppához való, elvégre ő mégis csak a jarl lánya ezek ketten meg egy hajón élnek és rumot vedelnek liter szám. Több hasznukat veszem Docke ellen, ő még úgy ahogy megérti a magunkfajtákat, mert ő is egy közülünk.
Ledobtam magamról a kabátom és gyorsan átvettem az inget amit a nyakamig begomboltam, majd a kabátomat felvéve azt is összehúztam magamon és egy sálat tekertem a nyakam köré. Én magam sem tudtam, miért volt sálam, de ilyen helyzetekben jól jön.
- Patkány, megyünk megkeressük Dockeot! - kiáltottam el magam alighogy kiléptem a kabin ajtaját, mire a férfi egyértelmű "Mi?!" kiáltását hallottam vissza. |
 Őszintén eleinte azt hittem, hogy le fog róla beszélni és megmondja nekem, hogy a közelébe ne menjek. De meglepett, hogy mégis elengedett. Habár egy újra felkínálatlan esélyt pukázna el ha ezt megtenné. Ha megpróbálna visszafogni, hogy ne menjek. Habár eleinte azt hittem valakit velem fog küldeni de így jobb nekem egyedül. Csak magamra kell figyelnem és senki sem akadályoz meg semmiben. Sejtettem, hogy nem említhetem neki, hogy ki is vagyok valójában. Ha megtudná, hogy én vagyok Hassel kedvese, az első dolga volna, hogy fejemet vegye, utána Hassel alatt szétzúzza az éltető farakását. A Vércsét. - A királyi kastélyban keressem? - követtem tekintetemmel összevonva szemöldökömet ahogy felállt. - Vagy van valami rá jellemző helység ahol megtalálhatom nagy valószínűséggel? - kérdeztem tőle kissé sietősen. Miután válaszolt biccentettem, majd azonnal sarkon fordúltam és már itt sem voltam. De azért még az ajtóból elköszöntem. - Sietek vissza - Ezután leugrottam a hajóról, majd egy hátas után nézve indúltam meg a mólón gyors léptekkel. Késő délután volt ami azt jelenthette, hogy lehetséges, holnap nem Hassel melett fogok felkelni. Az éjszaka veszélyes az utazás, ha az lóháton is történik. De mindenek előtt szükségem lesz valami helyi öltözetre, hogy jól tudjam előadni magamat Meppa előtt. Meggyőzőnek kelett lennem, és olyan kalóz szerű öltözetben és a kardal, nos mindennek hívhatnának csak épp nem szavahihetőnek. |
- A hülye szemét. - reagáltam arra, hogy Viserys lényegében halhatatlan, ami azt jelenti, hogy nem tudom megölni még akkor se, ha felnégyelem. Nagyszerű, még egy gonddal több.
Már épp azon voltam, hogy válaszolok Cirinek, mikor magától is rájött, hogy ki lehet az a Meppa. Megeshet, hogy még nem is említettem neki a nevén a nőt. Bár miért is tettem volna?
Figyeltem ahogy felkel és már me akartam volna állítani, de amikor teljes elszentsággal nézett a szemeimbe tudtam, hogy képtelen lennék rá. Elfutna és leugrana a hajóról, onnan meg én már nem tudok mit tenni. Így csak lemondóan sóhajtottam és felnéztem a lányra.
- Valószínűleg nem vagy a szíve csücske, szóval ha nem muszáj ne említsd neki, hogy ismersz. Még nem voltam megátkozva, mikor ismertem, így arról sem tud. Bármit mondhatsz neki ami hihető. - mondtam felhúzva a vállaim. - Kaer Troldéban megtalálod, az innen nem több mint két óra lóháton, ha sietsz kevesebb... Én addig azt hiszem megpróbálom megkeresni Dockeot. Vagy a hajóját. - sóhajtottam fel és felkeltem a székből, amiben eddid ültem. |
Rá kaptam tekintetemet ahogy ellökte magát az asztaltól bosszankodva miközben már azon volt, hogy a cápák közé fogja vetni Viserys-t. Nem tudtam miért jött vissza de azt tudom, hogyan. - Nem a teste a lényeg. Talán jobban is tetted, hogy nem négyelted fel.....- hunyorogva néztem magam elé elgondolkodóan. - A lelkét vándoroltatják át másik testbe, vagy ha a test menthető akkor meggyógyítják és abba költöztetik vissza. A lényeg az, hogy ha nem tudunk valamilyen eszközt, amivel megköthetjük a lelkét valahogyan, akkor nem tudjuk megölni soha. Halhatatlan! Másfelől pedig, így legalább tudjuk, hogyan néz ki! Nem érhet akkora meglepetés... - pillantottam fel rá miközben a dolgok előnyét próbáltam felnagyítani neki, hogy észrevegye. Hallgatva őt azonnal azon gondolkodtam ki lehet ez a Meppa. Hunyorogva néztem rá ahogy levetette magát mellém a székbe, majd hátra dőltem a székem háttámlájának, keresztbe téve lábamat. - Ki ez a Meppa ? - kérdeztem tőle elgondolkodóan de mintha kezdett volna leesni, hogy mi az itteni szigetek Jarljának leányának neve...Meg se vártam a válaszát és rá vágtam. - Várj. Tudom már! - Elkaptam az asztalról a tekercset és összecsavartam a tekercset. Felállva az asztaltól lekaptam a szegről a csukjás leplemet, majd Hassel felé fordúltam. - Mondj el mindent amit tudnom kell...- támaszkodtam az asztalra két karommal, előtte állva és a szemeibe nézve olyan elszántsággal, ha most az utamba áll akkor leütöm úgy, hogy holnap reggelig fel sem kel. Nem volt sok időnk hárta. Mindössze 2 napunk lehetett, és a következő 100 év múlva jelentkezik csak. |
Szótlanul figyeltem ahogy a lapot elemzi és egyre jobban megdöbben. Persze, az én reakcióm is hasonló lehtett azzal a különbséggel, hogy végig bennem volt az, hogy ez nem igazi. Mert nem lehetett igaz. Nekem nincs olyan szerencsém az életben.
- Viserys? - vontam fel a szemöldököm, mert először nem jutott eszembe kiről vagy miről van szó... aztán egyből lesett. - Oh a picsába. - löktem el magam az asztaltól és a homlokomhoz tapasztottam a kezem. - Legközelebb mit csináljak? Vágjam apró darabokra és etessem meg a cápákkal, hogy biztos meghaljon? - morogtam megdörzsölve az arcom, majd leültem az egyik székbe, Ciri mellé.
- Már csak ő hiányzott, komolyan mondom. Nincs elég nagy parti itt... Docke, Meppa most meg még ez a nyomorult Viserys. Kibelezem ha mégegyszer meglátom. - morogtam magam elé húzva az üzenetét, amiről most már tudtam, hogy ha igaz is nagy árat kéne fizetnem érte.
- Docke idehozza a követ. Az én hajóm nem megy át a jégen, és ott ahol ez a kő van... ott csak az van. Meppa pedig meg tudja mondani, hogy ez a rúna igazi e. - persze, ez így elmondva mind szép is jó volt és könnyen is ment volna ha nem kívántak volna mindketten a pokol egyik bugyrába. - Meg kell tudnom, hogy igaz e amit ez a szar ír. - hajoltam a lap felé, nem kicsit frusztráltan. Soha nem votl nyugodt életem, de az utóbbi időben nevetségesen aktívnak kell lennem.
|
Amikor azzal hozakodott elő, hogy rengetegen hazudnak neki csak letekintettem és a könyvlapokat bámúltam csöndesen. Nem válaszoltam még semmit... Próbáltam fent tartani a látszatot, hogy tényleg igazat mondok és ő most téved. Azonban hamarosan nyomós okot adott arra, hogy valóban elárúljam neki. Ahogy elém tolta jobban a tekercset, csak feltekintettem rá semmitmondó nyugdtsággal, majd egy mély sóhajjal összecsuktam a könyvet és letettem az asztalra a tekercs mellé. Megfogtam a tekercset, majd rá pillantottam, hogy lássa megadom magam. Legalábbis az elolvasásra megadom magam de ekkor még nem tudtam, hogy el kell mondanom neki. Két kezemmel kisodortam a tekercset, majd egy rúnát vettem észre rajta. Egy rúnát alatta szavakkal, napfogyatkozás, holdkő a Skillege szigetek legkeletibb szigetének legkeletibb pontján. A békjózott vére és 6 féle gyógynövény a pentagram sarkaiba. Eltátott ajkakkal néztem fel Hassalre kissé elképedve, majd zavartan vissza toltam a tekercset az asztalra, majd orrnyorgemet maszírozva hunytam le szemimet. Oldalra tekintve, oldalra fordítottam fejemet és az ölembe tettem karjaimat. - Viserys még él... Életre keltették egy Entheogén hajával. - pillantottam rá gondterhelten. - Találkoztam vele és...Ő adta ezt. Gondolom "váltságdíj" értem. |
Hazudott nekem és nem értettem, hogy gondolta, hogy nem veszem észre. - Ciri, naponta hazudnak a képembe az emberek. - semmi ellenséges nem volt a hangomban, csak nagyon akartam tudni kitől kaptam a levelet. - Olvasd el és megérted, hogy miért szeretném tudni kitől van. - raktam arra a lapra az üzenetet, amit olyan elmélyülten elemzett, hogy ne kelljen a szemembe néznie. Persze, megértem ha valamit nem mondd el... én sem mondok el neki mindent, mert van ami őt nem érinti. De ez most valószínűleg mindkettőnket érint és nekem nem egy kis dolog áll vagy bukik rajta... Kevés dolog volt fontosabb nekem mint a béklyóim, amik a hajómhoz láncoltak.
- Te is tudod, hogy ez milyen fontos nekem. - hajoltam előre, az asztal lapjára támaszkodva és figyeltem, ahogy egy kevés hó a falapra potyog. - Tudnom kell ki küldte. - néztem rá kérlelően és hátratűrtem a hajam, ami a ráolvadt hótól kezdett a homlokomba mászni.
Igazából a tudat, hogy lehet megoldódik minden gondom hihetetlen volt. Mármint, hihetetlen. Nem létezhetett az, hogy ez ilyen könnyen véget érjen. Egy üzenettel, ami leír mindent ami szükséges... Nem, mindez nem lehet ilyen egyszerű. |
 Miután magára hagytam a levéllel aminek a tartalmáról még én sem tudtam semmit, csak lekaptam magamról a bejáratnál a köpenyemet és ismét a szegre akasztottam. Valamivel itt már melegebb volt de még mindíg fáztam egy kicsit. Elkezdtem kutakodni abban a könyvben amit még anno a törp adott az átokhoz. Nem ígérte, hogy benne lesz amire szükségem lehet, de több volt ez mint a semmi. Azonban most nem ezzel az okkal böngésztem a lapjait. Ebben a könyvben rituálékról és idézésekről is írtak. Nem beszélve arról, hogy hogyan hozz vissza egy halottat. Persze mind ezt rejtve írták bele a könyvbe de, már ideje, hogy felfedeztem. Ideje volt hasznosítanom a könyvet. A kellékeket próbáltam kivenni belőle amikor is észrevettem a fehér hajat... De az Entheogén eméítés is igencsak szemet szúrt számomra. Mi az, hogy Entheogén? Eleve mi az, hogy a fehér hajjal életre lehet kelteni bárkit? Talán mikor dulakodtam Viseryssel, igen. Talán akkor szerezhetett a hajamból. De ki keltette életre? Rengeteg kérdésem volt...De mind megválaszolatlan marad, úgy éreztem. A gondolatmenetemet Hassel zavart ameg ahogy letette elém a tekercset miközben én a székében ülltem. Feltekintettem rá kiváncsian pislogva, majd összeráncoltam szemöldökömet. Egymásnak préseltem ajkamat, majd mintha válasz nélkül hagynám őt egyszerűen letekintettem róla, vissza a könyvbe. - Egy küldönctől hozta neked...Nem mondott nevet. - vágtam rá miközben csak a könyvet néztem, de nem olvastam. Nem tudtam a szemébe nézni és úgy hazudni neki. Elég érzéketlen voltam mintha nem is érdekelt volna, ami miatt talán látható volt, hogy nem vagyok őszinte hozzá. |
 Az volt a probléma, hogy lehet rá kellett volna jönnöm arra, hogy Ciri mit akar de... halvány lila gőzöm sem volt róla. Csak tartottam a tekercset a kezemben, amit úgy, hogy Ciri elengedte már le tudtam ereszteni és a lányt figyeltem. Figyeltem, ahogy nekem dől, majd elviharzik a kabinomba a dolgára hagyatkozva. Nem értettem, de sejtettem, hogy a levél zaklatta fel.
Ahogy eltűnt az ajtó mögül felemeltem a papírdarabot és a pecsétre néztem összehúzott szemekkel. Semmi jó emlékem nem volt a pecsétekről, így igen kedvetlenül törtem fel azt, ami a tekercset díszetette, de közben meg kíváncsi voltam mi állhat a belsejében. Üzenet nekem... Különös, az pedig még jobban, hogy Cirin keresztül adják át.
Viszont mikor beleolvastam a levélbe hát hogy is mondjam, meglepett az üzenete. Mindenre számítottam, csak arra nem ami fogadott. Útmutatás az átkom megtöréséhez... méghozzá elég részletes, nem elég, hogy az benne volt amit már eredetileg is tudtam - miszerint a csillagoknak kell hozzá megfelelően állnia, hogy egyáltalán megtörhető legyen -, de valaki volt olyan kedves és rajzolt nekem egy rúnát, amit egy bizonyos kőre kell felrajzolni. És máris minden olyan lenne, mint régen.
Persze, ebben csak egy bökkenő volt. Ki lett volna ilyen kedves, velem? Elvégre mindenkinek csak haszna van abból, hogy nem tudok lejönni a hajómról. Belök a vízbe egy dulakodás során és nem tudok mit tenni... Ki akarná ezt az előnyt elcseszni?
Ciri után lépegettem, mert neki tudnia kellett kitő van a levél. Vagy ha nem, elvezethetett hozzá én pedig szépen elbeszélgethettem volna vele. Alighogy beléptem a kabinba a tekintetemmel Cirit kerestem, a levelet pedig leraktam az asztalra. - Kitől kaptad? - kérdeztem a lányra nézve, felvonva az egyik szemöldököm. |
 Ahogy megdöbbenve nézett rám a kérdésemet követően, csak eleresztettem a karját és csukjámat lehajtva bordúlt a hátamra a hó ami eddig a csukjámon állt. - Ne haragúdj... Nem szóltam - válaszoltam neki egymásnak préselve ajkaimat és halovány mosolyal. - Csak - böktem a tekercs felé ujjammal, majd zavaromban a hajam végét kezdtem el tekergetni. - Olvasd el. Neked küldték...- mosolyodtam el már valamivel jobban feloldódva de még mindíg nem volt az igazi. Karját átkarolva egyik karommal hozzá bújtam majd, nyomtam egy csókot a vállára és fejemet neki döntöttem. - Van egy kis dolgom...- válaszoltam neki, majd eleresztve őt a kabin felé indúltam el orrnyergemet dörzsölve. Gondolkodom kelett és rá kelett jönnöm mit akarhat Viserys tőlem. De ha most rákérdezek, hogy mit akart tőlem Viserys azonnal leesik neki, hogy Viserys életben van és ugyan úgy őt akarja ahogy eddigis. Nagy szarban csücsültem és mire kikeveredek belőle azthiszem élni sem lesz már kedvem. Nahjó persze ha vele vagyok bármi jöhet de ha a nyakára hozom az már egy egész más tészta volt. És leginkább attól tartottam, hogy bosszúságot okozok neki azzal amit ismét a fejére hozok. Ha Viserys életben volt akkor valakinek életre kelett, hogy keltse. Továbbá nagyon pedzegette az elveszett fiút és a tőrt. Tehát rejtve próbált valamit elárúlni, de ezzel is csak fejtörést akart okozni, hogy ne arra tudjak koncentrálni amire kellene. |
Érzékeltem, hogy valamin jár az esze, mert máskor nem csak egy ilyen kis mosollyal válaszolt volna nekem. De nem tudtam min gondolkozhat, ami megint nyugtalanítani kezdett.
Mikor felém nyújtottam a tekercset felvontam a szemöldököm és a kezembe vettem, de ő elkapta a csuklómat, ami hatására a szemöldököm csak még magasabbra kúszott a homlokomon.
- Kit? - kérdeztem értetlenül, ami mind hangnememből és arcomból kiolvasható volt. Nem értettem kire gondol vagy mi folyik itt. Ott álltam teljesen tudatlanul az események közepén. - Nem szokásom... - tekintettem egy pillanatra oldalra, majd vissza Cirire. - ...megkímélni embereket, Ciri. - vallottam neki, amiben semmi meglepő volt, mert erre már rájöhetett. Bár most megkíméltem Dockeot... de miért érdekelné Docke őt? Nem tudtam egyszerűen rájönni. |
 Ott dőltem neki a havas korlátnak miközben azon gondolkodtam, hogy mit tehetnék. Ha ez visszajött akkor azthiszem ismét egy gond szakadt a nyakunkba. Ez a valaki úgy éreztem semmit nem akar Hasseltől, csakis tőlem. De ahhoz, hogy velem elérje amit akar először Hasselt kell elállítania az útból. Csak tudnám mi folyik itt. Ha tudnám talán már rég más fordulatott vettek volna az események. Ekkor megpillantottam Hasselt mire azonnal az jutott eszembe, hogy nem ölte meg Viserys-t. A szavain elmosolyodtam lágyan de csöppet érzéketlenűl a gondolataimat megfertőző eseményektől. A kérdésére letekintettem a tekercsre, majd egymásnak préseltem ajkaimat. Először nem akartam oda adni neki, mert féltettem attól ami benne van. De aztán..Mégis. Mégis felé nyújtottam kissé vonakodva. Azonban mikor kivette a kezemből azonnal elkaptam a csuklóját frusztált arckifejezéssel. - Miért kímélted meg őt? - Ha ő kímélte meg akkor tudnia kell miről beszélek. Ha nem ő tette akkor nem mondok neki semmit. Jobb ha hagyom az édes tudatlanság tengerében sodródni. Ha tudnia kell úgyis meg fogja tudni. De persze, hogy el-e mondom neki, csakit tőle függött. Hogy kikényszeríti belőlem vagy rám hagyja-e. A levél tartalma azonban engem is érdekelt. Foggalmam sincs mit adott Viserys Hasselnek. Talán fenyegető levelet, vagy foggalmam sincs. De sejtéseim szerint névtelen levél lesz. |
[462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
