|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.18. 12:01 - |
Eddard Stark & Tashina Rader |
[19-1]
 Éppen elég volt egy pillantást vetnem a férfi meztelen lábszáraira, hogy tudatosodjon benne, hogy éppen anyaszült meztelen. Kínomban azt se tudtam, hogy hova legyek, annyira zavarban voltam. Arról meg inkább tudomást se vettem, amikor behajtotta az ajtót, inkább kizárok mindent a fejemből, mert félő hogy lassan besokkalok annyi minden történt a mai napon... Egy évtizedre elegendő lett volna, olyan sok történés zajlott ma le előttem.
Összerezzentem az érintésre, ahogy kikerült engem, inkább nem foglalkoztam vele, csak túl akartam lenni az egészen, lehetőleg minnél előbb, mert eldurran a kobakom a rengeteg belétódult vértől. Egy pillanatra találkozott tekintetünk, ahogy várakozóan rám emelte pillantását, szóval akkor nem csak fürdő készítésből, hanem fürdetésből is áll a lista, amin tennivalóim sorakoznak fel egytől-egyig.
Természetesen vettem a lapot, így egyből hozzá is láttam a dolgomnak, koncentrálva arra, hogy képes legyek elvonatkoztatni a ténytől, miszerint a férfin tulajdonképp nincs is semmi. A kérdésére beharaptam a számat, miközben ide-oda cikázott tekintetem a padlón, azon rágódva, hogy mit is mondhatnék.
- Én, azt hiszem, hogy csupán arról lehet szó, hogy valamit félre értettem - feleltem szégyenlősen végül, persze nem túl sokára, illetlenség lenne állandóan várakozásra kényszeríteni a férfit, nem is akármilyen... Egyszerűen nem akartam igazat adni, de még csak elhinni sem, hogy Shae állítása helyes lenne, miszerint szándékosan vezettek félre. Szimplán nem tudtam elképzelni, hogy tényleg van olyan, akinek az ilyesmi örömet okozhatna. |
 Figyeltem ahogy olyan zavarral lépeget be az ajtón, hogy helyből leolvad a bőre az arcáról. Elmosolyodtam a látványon és nem sok kelett, hogy felnevessek. Ha már ennél a pontnál ki volt akadva akkor mit kezd akkor mikor meg is kell mosdatnia. Ezt így szokás habár egyedül is tudok fürdeni de ehhez szoktam hozzá. Becsuktam magunk után az ajtót, majd figyeltem ahogy nekilát a fürdőnek én pedig addig leültem az ágyam széllére, hogy lehúzzam lábamról a csizmámat és a gatyámat. Míg ő készítette a fürdőt én magamat vetkőztettem, majd mögé lépkedtem pucéran ahogy ő végzett a fürdővel és lehajtott fejjel állt meg előttem. Megmozgattam lábujjaimat, majd vállára tettem egyik kezemet és kikerültem őt szótlanúlt. Leültem a hokedlira, majd néztem a lányra várakozóan, hogy azért ha lehet még ma mossa meg a hátamat amíg én a többi részemet mozsdatom meg. - Ki tartóztatott fel? - krédeztem tőle kiváncsian habár sejtettem, hogy ismét azt a játékot űzik a katonáim és szinte mindenki az új emberekkel, hogy téves helyre küldik az új szolgálókat. Ez amolyan beavatás ami persze még nem ért véget. Szólhattam volna Tashinának, hogy most egy idieig szivatni fogják a kedves kolegái és az őrök is de mi volna abban a mulatságos? |
Lehet, hogy Shae a történeteivel azt szerette volna elérni, hogy valamivel jobban érezzem magam, de valahogy pont az ellenkezőét sikerült. Szinte csak úgy leperegtek a szemem előtt, mennyi ostobaságot követhetnék el, és csupán remélni mertem, hogy ezek közül a rémképek közül egyik sem fog megtörténni, még véletlenül sem.
Csak összevont szemöldökkel néztem a lányra, ahogy bíztosítani próbált arról, hogy nem én vagyok a hibás. Valahogy nehezemre esett elhinni, hogy bárki is csinálna bármi ilyesmit, hiszen mi jó származik neki ebből? Jó persze, én tulajdonképp nem voltam tisztában a káröröm fogalmával, hiszen ha valaki esetleg előttem elbotlott, akkor hamarabb izgultam azon, hogy nem esett-e valamilyen baja, mintsem elkezdjek nevetni nyomorúságán. Meg amúgy is, továbbra se tudott lebeszélni meggyőződésemről, miszerint én értettem valamit félre, vagy csak egyszerűen nőből vagyok én is és vacak a tájékozódási képességem... Egy ekkora épületben ez egyáltalán nem volna meglepő.
Csak bánatos szemekkel néztem rá, ahogyan elhárította kérésemet, majd felkaptam a fejem a zajra. Tökéletes színátmenet zajlott az arcomon ezekben a pillanatokban. Előbb teljesen elsápadtam, a következő minutumban meg már vörös volt a fejem, mikor eljutott a tudatomig az információ, miszerint tulajdonképp félig meztelen a férfi. Talán ha nem fogja Shae mind két kezem, egyszerűen hátra borulok ijedtséggel vegyes zavaromban. Legszívesebben hátat fordítottam volna, és megkerestem volna a legközelebbi ablakot, hogy kivessem magam, említenem sem kell, hogy még csak rá se mertem nézni a férfire miután igyekezett azon lenni, hogy bemenjek. Ezer örömmel hátra néztem volna, hogy vajon kit hívogat a szobájába ilyen lelkesen, hát persze hogy engem... Persze így is pont elég ideig pocsékoltam az időt, és várakoztattam felselegesen, szóval nem alkalmatlankodtam inkább, hanem már spurictam is, hogy tehessem a dolgom. Mikor már háttal voltam neki összeszorítottam szemeimet, fohászkodva, hogy mielőbb elhagyhassam ezt a szobát, a lehető leggyorsabban.
Mivel már egyszer volt szerencsém kipróbálni, hogy hogy smint megy a fürdő készítés, így már gyakorlott mozdulatokkal végeztem a dolgom, mintha már legalább évek óta mást sem csinálnék. Végül még utoljára ellenőriztem a víz hőmérsékletét, majd a férfi felé fordulva leszegett fejjel meghalojtam. - Elnézést, hogy eddig kellett várnia rám - mondtam halkan,bízva abban, hogy engedéjt kapok a távozásra. |
 Láttam rajta a zavarát ami miatt sajnáltam is rendesen szóval nem tudtam volna mit tenni érte mint, hogy próbálom valamelyest felvidítani a saját hibáimmal. - Ne búsulj annyira. Amikor én először ide jöttem én Varis-ra nyitottam rá az árnyékszéken. - nevettem el magamat, majd felhúztam szemöldökömet. - És ha ez nem volna elég... annyira megijedtem az ürítő Lord láttán, hogy hozzá vágtam az almáspitét amit a nagyúrnak készítettek. - vontam meg vállamat megadóan, majd összeráncoltam szemöldökömet azon ahogy mentegetni próbálta azokat a kétszer félhülyéket . - Tashina... Azok a félnótások direkt csinálták ezt. - forgattam egyet szememen, majd megfogtam a kezét, hogy jobban érezze magát. Mikor oda értünk a Lord szobája alé megfogtam Tashina másik kezét és és úgy néztem rá. - Ugyan már... Megoldod te azt egyedül is. Nem mellesleg nem mehetek be... A Lord meg ölne ha meglátna  idekint. Már rég a konyhában kéne robotolnom. - forgatott egyet szemén mikor felfigyelt a zajra és tekintetét az ajtó felé kapta ahol ott álltam én. Neki dőltem az ajtófélfának és úgy néztem rájuk egymásba font karokkal. Már ideje, hogy halottam miről is ment a beszélgetés tehát igazán képben voltam. - Meg is fog... De még nem lát. Ajánlom gyorsan eredj a dolgodra Shae. - néztem rá sanda mosolyal mire Shae elképedve tekintett Tashinára, majd meghajolt előtem és már itt sem volt egy szót se szólva. Tashinára pillantottam aki látszólag olyan zavarban volt, hogy képes lett volna helyben elájúlni. Arréb álltam az ajtóból, majd kezemmel befele intettem. - A fürdő dézsám arra van ... De Varys cselédje minden bizonnyal örűl, hogy nem kellet dolgoznia..- figyeltem ahogy besétál. Nem akartam megbüntetni elvégre erről nem ő tehetett. Nekem kelett volna megmondanom, hogy hol van a szobám és nem másoktól kérdezősködnie. Reméltem nem szégyenlős hiszen eleve nem volt így már rajtam csak a nadrágom és a csizmám. |
Mikor Shae lépett be a szobába, még semmi rosszra nem asszociáltam sőt, már majdnem megörültem, amikor furcsán nézett rám, valahogy rossz érzés kezdett kerülgetni. Hát még amikor a nevemen szólított. Nyeltem egyet, aztán hallva mennyire elbaltáztam a dolgom, legszívesebben hisztérikus nevetésben törtem volna ki... Egyáltalán ki az a Varys? Kérdeztem magamban síránkozó hangnemben. Majd készségesen hagytam, hogy maga után rángasson. Ahogy beszélni kezdett, egyre jobban sápadtam, majd botladozva követtem tovább. - Nem... nem hinném, hogy direkt tették volna, valószínűleg én kérdeztem rosszul, vagy értettem valamit félre... - motyogtam, teljesen rám jellemző módon védelmembe véve a katonákat. Elvégre ha valaki hibázott az én voltam, kérdeztem volna inkább Shae-t. Ahogy az ajtóhoz értünk megszorítottam a kezét, majd megállítottam. - Ígérd meg, hogy nem hagysz magamra... Hallod? - suttogtam neki kétségbe esve fal fehéren, mint akit akasztásra visznek. Nagyjából úgyis érezte magát, miközben folyamatosan visszhangzott fejében a mondat, amivel a férfi megfenyegette. |
Elégedett mosolyomat igyekeztem elfolytani ami épp ki akart tőrni mikor a lánynak engedélyeztem a távozását. Hát valami iszonyú nehéz volt, hogy fel ne nevessek olyan hangosan, hogy az egész Vármegye bele remegjen és az asztalom alá ne kerüljek. De végezetűl lenyeltem a jóhumoromat és a jómorodoromat vettem elő egy levél írásának képében. Hamarosan végeztem az írással így elég időt hagytam a lánynak arra, hogy megtaláljon mindent amire szüksége lehet. A levelet lepecsételtem egy viasz pecséttel, majd egy olyan dobozba tettem amiben a leveleimet gyűjtöttem nap mint nap. Ezek a leveleket kelett leadnom közvetlen annak a személynek aki ezt közvetíti. Legyenek akár varjak a közvetítők vagy akár egy királyi postakocsi. Azonban én már igazán éheztem egy alapos mosakodásra és egy alapos szempihentetésre. Felállva asztalomtól szobámba lépekedtem. Kinyitottam az ajtót ahol az őrök tisztelegve fogadtak. Ahogy beléptem a paraván mögötti dézsa teljesen üres volt de én már levetettem a felsőruházataimat a meleg fürdésre rákészülve. Felvontam szemöldökömet és vettem egy mély sóhajt. Bele temettem arcomat a tenyerembe véve egy mély lemondó lélegzetet.
Eközben Shae épp Varys fürdőjét készítette volna elő mikor megpillantotta a lány ott. " Tashina? " Kérdezte meglepetten és hajába túrt pillogva. " Ez itt Varys szobája nem Lord Eddardé..." Felnevetett, majd megragadta kezét a válaszon, majd elindúlt vele ki a szobából. Az őrökre pillantott egész gonosz módon amire azok csak értetlenkedve néztek utána. " Elkéstél. A Lord nem lesz túl boldogog. De mond. Ki szedett íly módon rá? " Kérdezte tőle elmosolyodva kedves pillantással, majd miközben válaszolt neki összehúzott szemekkel nézett. Tudta ki az és egész biztos elgyepálja... Hamarosan oda értek Lord Eddard ajatjához aki nem sokkal ezelőtt ért oda. Úgy 4 percel talán. |
 Ahogy a férfi rámemelte tekintetét, és biztosított róla, hogy nem voltam sokáig, egészen megnyugodtam sőt, eddig kissé lámpalázam is enyhűlni kezdett, ami már azóta mardossa a gyomrom, mióta elváltam apámtól. Szívesen körülnéztem volna a teremben, lopva is akár, de újból szólt. - Rendben - bólintottam a végén engedelmesen, remélve, hogy nem fogok eltévedni a várban, az eléggé kellemetlen lenne. Gondolataimból azonban hamar kirázott, ahogy felegyenesedett a férfi ültéből, és amibe belekezdett. Szemöldöket kissé aggodalmasan összevonva hallgattam, mi fog kisülni belőle. Mikor végül kibökte, legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de csak egy elfojtott mosolyt engedtem meg magamnak, az örömködést hagyjuk későbbre, hogy egyedül lehessek, és mindenen átrágódjak, az elejétől a végéig. Következő mondatára bólogatvareagáltam, aztán pár pillanatnyi csend és pislogás nélküli bambulás után eljutott tudatomig, mi is hangzott el imént. Rögtön elvörösödtem és zavartan sütöttem le a szemeimet. - Ne-nem fog... előfordulni - makogtam enyhén kétségbe esve. Na ennyit arról, hogy nem voltam ideges. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyire lehet az iménti fenyegetést komlyan venni, de inkább nem akartam kipróbálni, hogy mennyire szavatartó a férfi. Mindezek után továbbra is piros arcal kértem engedélyt a terem elhagyására, és a fürdő előkészítésére, majd spuriztam is ki a folyosóra. Nem, én ezt nem nevezném megfutamodásnak... csaaaak, jogos erkölcsi önvédelemem megalapozásávaljáró cselekedetnek? Inkább megpróbálom elfelejteni, azaz... lehet meg kellene kérdeznem majd Shae-t, hogy mennyire feledékeny a Lord, mert ha a reggeli vagy ebéd csuszása az fent említett következményekkel társul, akkor muszáj lesz beszereznem egy óraszerűséget, vagy el sem mozdulni a konyhából, hogy pontos legyek mindig. Miután feleszméltem, hogy esetleg nem ártana tudni, hogy mégis hová is kellene most mennem, így az első utamba eső katonához oda léptem, és illedelmesen útbaigazítást kértem. - Ne haragudjon, de megtudná nekem mondani, hogy merre találom a Lord lakosztályát? Én vagyok az új szobalány, de sajnos nem nagyon tudok még eligazodni - kezdtem pironkodva, mire az elmosolyodott, és kedvesen elmagyarázta merre kell mennem. Lassan kezdem érteni, hogy miért mondta egyszer a szomszédunk, hogy a jámborságommal sokra fogom még vinni valahol... - Hálásan köszönöm - pillantottam vissza, mire csak integetett nekem, én meg furcsállva a dolgot inkább fürgén szedve lábaimat elsiettem a leírást követve. Hamarosan meg is pillantottam a keresett ajtókat, ami előtt két őr állt kihúzva magukat, egyenes háttal. Fejüket felszegték, és csupán felém kúszott tekintetekkel figyelték ahogy közeledek. - Elnézést, ez a Lord szobája? - kérdeztem hol az egyikre, hol a másikra pillantva. "Attól függ ki kérdi" vetette oda az egyik foghegyről, miközben alaposan végigmért. Kissé meglepődve húztam be a nyakamat. - Az új szobalány vagyok - feleltem esetlenül, mire összenéztek, és vállatvonva az előbbi kitárta előttem a bejáratot. Megköszönve léptem be a helyiségbe, majd felsem tűnt, hogy bezárult mögöttem az ajtó. Bár nem szokásom, mert odafigyelek legtöbbször az illemre, de tekintettel az enyhítő körülményre, miszerint egyedül tartózkodtam odabenn szájtátva bámultam szét, majd becsukva azt nyeltem egy nagyot. Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújva kutattam a fürdőbe nyíló lehetséges utat keresvén.Szerencsére elég látható helyen volt, így nem kellett sokáig keresnem, majd odaléptem. Ahogy bementem egy kellemes illat ütötte meg orromat, ami eltöltötte a termet is. Valószínűsítettem, hogy ez az a híres olaj, amiről Shae beszél. Jaj, mit meg nem tennék, ha most ő itt lehetne... A szekrényhez léptem, majd feltárva azt szinte majd' kiverte a szemem az, amit kerestem... Szó szerint, mert ha nem pont felfelé nézek, akkor az biza szépen a fejemre hullik, így azonban hála a gyors reakció időmnek el tudtam kapni a zuhanó fiolát, majd szorosan tartva hajtottam be a szekrény ajtaját. A kád melletti asztalra tettem gondosan, véletlenül sem szélre, mert úgy tűnt ugrálós kedvében van az olaj. Mindezek után vizet melegítettem, hogy feltölthessem még száraz fürdőkádat. Végső soron olajat is tettem a vízbe, majd eltéve mindent a helyére ellenőriztem a fürdő milyenségét. Sajnos a kézfejeim már teljesen átmelegedtek, semmit sem éreztem abból, hogy mennyire lehet vajon jó, így hát tanulva abból, amit régen hallottam a falusiaktól a könyökömet használva néztem meg a vizet, ahogy a kisgyerekeknél szokás. Szerencsére pontosan olyan volt, amilyennek kellett lennie, így már csak azt kellett eldöntenem, hogy most várjak-e vagy sem, amikor nyílt az ajtó. |
 A kopogásra kaptam fel fejemet, az ajtóm előtt végigfolyó sutymorgásra vagy beszélgetésre nem figyeltem. A kezemben a tollat tartva épp egy levelet írtam a nemes családnak akik beházasítani akarták leányukat a Stark családa. Nem tudtam sajnálni a dolgot hiszen csak egy szőke lotyó volt akit az aranyan és a pillnatnyi lába között ki-be járó nemiszerven kívűl más nem is mozgatott. Nekme pedig nem votl szükségem egy szajhára elvégre azt bármelyik bordélyházban megtalálom...
A kopogásra felkaptam fejemet és elhúzva a papírtól a tollam hegyét figyeltem az ajóta és szólaltam fel egy engedélyező szóval a belépésre. Tintás üvegembe vissza tettem tollamat, majd székemben hátradőlve két kezemet ölemben pihentettem meg a sok levélírás után. - Nincs probléma Tashina.- válaszoltam neki. Őszintén mindjárt sokkal szebb látványt nyújtott. Habár nem volt az a csontváz hercegkisasszonyka mint példáúl Shae de ez így volt rendjén. Pont ettől volt olyan gönyörű. Elvégre a hullákat és a műmiákat a kriptában tartjuk engem meg nem mozgatnak meg a negrofíl hajlamok.
- Miután a vacsora már megvolt, így szeretném ha fürdővízet készítenél elő a szobámban. A szobák között eligazít bármelyik őr vagy személy a palotában. - mosolyodtam rá, majd felálltam a székből lábaimmal kitolva magam alól. - Az apádról pedig...- vettem egy mély és fáradt sóhajt. - Minden hét utolsó napján együtt vacsorázhattok fél 5 órától. - mondtam neki és habár már most láttam örömét arcában de kénytelen voltam kicsit lelombozni. Ha ezt nevezhetjük annak. Elvégre a kötelességét ettől függetlenűl nem kerülheti ki. - Azonban pontban 6-órakkor a vacsorámat szeretném a szobámban látni. Ha késel velem kell aludnod. - húztam bohókás sunyi mosolyra számat. Persze nem gondoltam komolyan de nem hinném , hogy velem akarna aludni. Ez elég mozgató rugó lessz számára. |
 A lány meglepett kérdésére csak serényen bólogattam párat, majd igyekezve mindent megjegyezni figyeltem a mondandójára. Szóval meleg víz, és véletlenül sem hideg, kizárólag egy fajta olaj, amit reményeim szerint megtalálok majd, ha más nem kérdezek, és nem csak állok bambán, várva a megváltásra. Szóval a szobát kötelességem rendben tartani, ez stimt, és úgy tűnik borzasztóan figyelnem kell az időre. Magyarán, fő a pontosság, meg gondolom ha még alszik akkor majd nem kéne zajt csapnom, hogy egyből fel is keltsem, mikor bemegyek a reggelivel... A pontos időpontok pedig 8, 2 és 6 óra, ha ennyit be tudok vésni a fejembe, akkor őrült nagy problémáim nem fognak adódni. Ja, és se hamarabb se később nem jó, ez igazán pompás, de majd csak megbírkózom vele, ez a legkevesebb. A bízatás teljességgel célba talált, így erőt merítve a lány szavaiból határozottan és elszántan bólintottam, amolyan 'jöjjön aminek jönnie kell' stílusban. - Rendben, akkor majd felkereslek még erre mérget veszek - néztem rá hálásan, elvégre nagyon sokat köszönhetek neki. Ahogy elhátrált a lány kihúztam magam, majd egy hatalmas lélegzetvétellel karöltve még oldalra pillantva rámosolyodtam. A felszólításra biccentettem, majd hatalmas kővel mellkasomon léptem az ajtóhoz, és magabiztosan bekopogtam rajta. Vártam pár pillanatot, majd függetlenül attól, hogy kaptam-e választ vagy sem, beléptem a szobába. - Elnézést, ha megvárakoztattam - hajoltam meg, szét sem nézve mi merre van, vagy hogy milyen berendezése van a teremnek. |
 Meglepetten állt meg ahogy megszólalt, majd féloldalasan felé fordúlt és összeszorított szemöldökkel és hunyorogva nézett rá. Ezután vissza húzta fejét és pillogott párat meresztgetve szemeit. Alsó ajkát kibiggyesztve vakarta meg tarkóját zavartan és végűl Tashina felé fordúlt. " Igazán? " Kérdezett rá amire a lány csak bollogatott így csak vállat vetett a dologra, majd bevárta a lányt és úgy sétáltak tovább. " A nagyúr nem szereti túl forrón a vízét. De ügyelj arra, hogy nehogy kihüljön. Sose használ 90 féle illatosítót. Csak eggyet amire nem emlékszem de fel fogod ismerni. Ott van a tisztálkodó szekrényében. Sajnos megmutatni nem tudom mi merre mivel csak a nagyúr felügyelete lehetsz ott ha nem épp ágyazol vagy takarítassz. A lényeg az, hogy mindíg pontos legyél az ebéddel a vacsorával és a reggelivel is. Még ha ő nincs is ébren még. Be kell menned ha nem válaszol a kopogásodra és le kell tenned a reggeliét. Ha nem akarja aznapra társaságodat akkor úgyis tudatja majd veled... 2-kor ebédel, 6-kor vacsorázik de csak nagyon keveset. Reggel pedig egy kiadós reggelit vigyél be neki 8 órakkor. Se előbb se késöbb! " Mosolyodott rá, majd oda értek a szoba ajtaja elé. Megállt vele szemben, majd megfogta kezét bíztatólag. " Sok szerencsét húgom. " Bollintott neki egyet bíztatólag nagy szemeit rámeresztgetve. " Ha bármiben segítségedre lehetek megtalálsz a szobád meletti hálóban. De most.. " Vett egy mély levegőt, majd hátrébb lépett Tashinától és kezével bemutatott a szoba ajtajára. " Menj!" |
 Hosszasan gondolkodott a hallottakon, és belátta, hogy igaza van, de mégis mikor hall olyat az ember, hogy egy szolga meg egy nemes... Ez viccnek is borzalmas. A kezeimmel kezdtem babrálni, majd mikor készen lett a hajammal megszemléltem a végeredményt a tükörben, amitől elmosolyodtam. - Igazad van - néztem fel rá hátra fordulva. Újból felhozta ezt a ejtsük rabul az Úr szívét témát, amitől már kezdtem kellemetlenül érezni magam, a végén tényleg rábeszél erre a képtelenségre. A nem túl diszkrét kérdésére elkerekedett a szemem, majd ajkaim elváltak egymástól. Arcom teljesen kipirult, és oldalra döntöttem fejem. - Igen - feleltem kelletlenül, remélve, hogy lesz egy kis pihenőm relaxálni. Persze rögtön jött a következő, amire furcsálóan felvontam a szemöldököm - Persze - néztem rá zavartan, miközben felegyenesedtem az ülésből. Hagytam, hogy magához húzzon, esetlenül a derekára simítva kezeit. Kicsit zavarba ejtő volt a közelsége, de sejtettem, hogy hozzá kell szoknom, mert nem ez lesz az utolsó ilyen alkalom, így álltam a tekintetét. - Nem erről van szó - nyögtem végül megadva magam, elvégre tényleg kifogásolhatatlan volt, csak hát... Nemes. PONT. Helyeselve bólintottam a lány határozott kijelentésén, majd várta a további beszámolót, követve a lányt ki a szobából. Folyamatosan bólogatva hallgattam, megjegyezve mindent, ami fontos, meg azt is ami nem annyira. Majd meglepetten kaptam fel a fejem és pislogtam párat. - A Lord azt mondta, hogy te magyarázod el a dolgom - feleltem meglepődve, miközben teljesen elvesztettem a fonlat. |
 A haját kibontogatva nézett rá, majd szavain elmosolyodott mintha csak valami kedveset mondott volna. Levezette tekintetét ismét a sötétbarna fürtökre, majd bele túrva kezdte el dobálgatni vállán. Így kiengedte a göndör hajat és kicsit elválasztgatta középen. " Minden két emberen múlik. " Válaszolta a lánynak, majd hátrébb állt mögüle és nézett rá. " Így már jobb mint fonatokkal. " Mosolyodott rá, majd keresztve fonta karjait és vett egy mély lélegzetet. " Nem gondolod, hogy lehetne esélyed nála? Elvégre apád egy hős a családjában. Mármint ami Lord Eddard apjával történt. De ezt te is tudod..." túrt bele saját fekete fürtjeibe, majd az is megdobálgatta. Közben azon járt az esze, hogy a lány vajon mitől tart. " Szűz vagy még? " Vonta fel szemöldökét hírtelen felszólalva, majd megfogta kezét és felhúzta a puffról. " De volt már vérzésed nem? " Kérdezett rá elég keményen magánéletekbe beleütve orrát de ez őt sosem tartotta vissza. Most se. Csak elmosolyodott a válaszon és lelkesen rántott egyet a lányon, majd magához ölelte derekán végigsimítva két kezével egészen a hátáig. Egész közelt hajolt hozzá, majd belesutottgott az arcába a szemeibe nézve. " Mond. Nem tetszik a Lord?" Húzott ajkaira cserfes mosolyt, majd mindennemü válasz nélkül megragadta Tashina kezét és távolodott el tőle hamar. " Mára legyen ennyi elég a jövendőbelidről! Inkább foglalkozzunk a munkáddal. " Mosolyodott rá, majd megragadta kezét és kisétált vele a folyosóra. Ott végig lépkedve indúltak meg felém. Abba a szobába ami úgy 5 percnyi sétával volt egyenlő. " A Lord el mond mindent amit tudnod kell a munkáddal kapcsolatosan. Időpontokat... Tudod. Igazodnod kell hozzá. Ha késel mérges lessz. " |
 A lány hirtelen hangulat változására nem tudtam mit feleljek. Fogalmam sem volt, hogy esetleg megbánthattam, elvégre egy csepp rosszindulat sem volt bennem, csupán szórakozottan be vagyok savanyodva, elvégre ne legyek már vidám, ha épp most szakítottak el egyetlen élő családtagomtól... - Köszönöm - mosolyogtam kedvesen, elvégre nekem nem volt indítékom megorrolni a lányra, csak azért, mert nekem nem tetsző hangnemre váltott. A ilyen kérdésre azonban nem volta felkészülve. Értetlenül pillantott a lányra elpirulva. - Én nem ezt... Itt nem A Lorddal van a baj - sóhajtottam lemondóan, miközben összekaptam a lélekjelenlétem, reméltem, hogy érteni fogja, hogy mire akarok ezzel célozni, elvégre én csak egy jobbágy vagyok, aki ráadásul épp tartozást törleszt, hamarabb vállthatna ki sajnálatot, mint sem gyengéd érzelmeket, feltéve ha kitud egyáltalán csikarni bármit is ilyen téren a férfiből. Ami ezután következett pedig már a plafont kiverte nálam, és teljesen megsemmisülve pirultam fülig. - A-azt hiszem meg lettem volna az információ nélkül - makogtam teljesen zavarban, lesütve szemeimet. A további beszélgetésbe már nem nagyon tudtam belefolyni, elvégre teljesen megnémultam a hirtelen -számomra- kínossá vált szituációtól. Csupán csendben néztem ahogy elrendezi ruhámat. Sejtelmem sem volt a lány honnan tudott meg ilyen bizalmas dolgokat, és reméltem, hogy ezzel kapcsolatos tevékenység nem szerepel a munkaköri leírásomban, egyébként sem tűnik olyannak a férfi... A noszogatásra leültem oda ahová vezetett, már nem is figyeltem igazán, hogy mit csinál. Éreztem, ahogy a hajammal babrál, amit egyébként nem bántam, mert valahogy arra emlékeztetett, mikor édesanyám befonta kiskoromban. Mikor újból megpróbált Shae beszélgetni rápillantottam tükörképére, ami velem szemezett. Nem tudtam mit felelni, így csak félre néztem. Persze, minden lány álmodik olyasmiről, hogy nemes lesz, de ennek az esélye egyenlő a nullával. - Nem hinném, hogy ez az én akaratomon múlik - mondtam végül, ha rajtam állna akkor nem csak hogy kitörnék a paraszt létből, de már eleve nem lett volna a tartozásunk sem, ami egyébként miattam vett fel apám. |
 Ahogy távoztam szembe találtam rögtön Shaeval magam aki azonnal felemelte állát és rám pillantott engedelmesen. Fejemmel biccentettem a szoba felé amire Shae rögtön tudta mi dolga van. Ő volt a régi szobalányom aki... hogy is mondjam. Kicsit túl sokat foglalkozott azzal amivel nem kellett volna. Melettem elhaladva azonnal betért kopogás mentesen a szobába míg én néztem utána kis ideig. Az ajtó zárását követően én is elindúltam a magam dolgára.
" Naaa? ... " Szólalt fel suttogva izgatottan mire Tashina rögtön közbevágott kissé lemondó arckifejezéssel. Erre Shae megállt és szemöldökét összeráncolva húzta hátra állát. Nem tetszett neki ahogy a lány egyből ilyen hangnemben beszélt rólam. Hát oda lépkedett hozzá kicsit indulatosan, majd elkapta kezéből a ruhát. " Hát persze, hogy segítenék..." Bökte oda neki morcoskodva cinikus hanglejtésben, majd csuklóból pörgetve kezét arra sarkalta, hogy iparkodjon a vetkezésben. " Olyan otromba vagy Tashina!" Durcáskodva nézett rá kissé bohókás hanglejtéssel. " Talán nem elég jó neked a Lord? " Vonta fel szemöldökét cserfeskedve, majd hírtelen sunyi félmosoly jelent meg arcán. " Pedig nem kicsi odalent...Sőt! " Kezdte el emelgetni a szemöldökét, majd rá nyújtotta nyelvét. Amint a lány levetette ruháit azonnal elkezdte belebújtatni. " Onnan tudom, hogy én voltam előtted a szobalánya. " Igazgatta el rajta a ruhát, majd a fém övet megfogva tette a lány derekára. A pipereasztal elé leültette a vörös selyem puffra, majd a haját kezdte el igazgatni. " Nem akarsz több lenni mint egyszerű paraszt leány? " Kérdezte tőle a tükörből rá tekintve miközben kezével a hajában matatott. |
 Ahogy a férfi mellém ért, eszembe jutott, mit mondott nekem Shae bizalmaskodva. Egy ütemet kihagyott a szívem a gondolatra, hogy a meghallhatta, valahogy borzasztóan zavarba jöttem, és reméltem, hogy még akkor nem állt ott az ajtóban... Egyébként sem köszönt Shae neki, szóval... Amikor megszólalt ráemeltem pillantásom, bár ő kerülte az enyémet, és figyelmesen hallgattam mondandóját. Nem igazán tudtam mit kezdeni az új információkkal. Mikor végre rám nézett elkaptam tekintetem egy pillanatra, majd erőt véve magamon újból neki szenteltem figyelmemet, talán valahol mélyen tartottam a tőle, bár nem igazán éreztem helyén valónak, hiszen nem volt okom a félelemre. Eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg nem tudja, hogy apám hogy lett a Stark család kegyeltje, de hamar elvetettem az ötletet, elvégre bárki a környéken csípőből rávágja, hogy apám megmentette annak idején a volt családfő, Rick Stark életét, habár csak képletesen, de egy béna uralkodó... hogy fogalmazzak, elég 'érdekesen' festett volna a város élén. Pontos körülményeket alig jutottak el a nép fülébe, ezért sokszor túlzásokat is hallhat az ember, pedig hiába vagyok abban a helyzetben, hogy hajszál pontosan tudjam az egész történetet, én sem voltam teljesen tisztában azzal, mi hogy volt aznap... Apám meg eléggé visszahúzódó figura, nem kedveli a felhajtást, beszámolni meg végképp nem akart az esetről, így én magam se erőltettem. Eléggé elkalandoztam, így meglepetten pillogtam a férfi után, aki épp a ruhásszekrény elé állt, a ruhák között válogatva. Hallgatva magyarázatát az öltözetek színét illetően bólogattam párat, jelezve vele, hogy érthető, elvégre ez a Hollófészek, már csak azt nem értem, hogy miért nem hollóbőrben parádézik... Nevetségesek a falusiak szóbeszédei, hacsak a felét lehet elhinni abból, amit mondanak, akkor sokat mondtam. - Be fogom tartani - ígértem meg, miközben a viseletért nyúltam. Véletlenül hozzáértem az ujjához, de inkább úgy tettem, mint aki nem észre sem vett ebből semmit, és a ruháról visszavezetve figyelmemet, a szemeibe néztem. - Rendben, igyekszek Uram, hogy mielőbb felkereshessem - bólintottam, majd figyeltem, ahogy kifelé indul. - És köszönöm - szóltam utána, bár kissé zavarba jöttem ettől, de mindenképp megérdemelte az imént mondottakat. Mikor egyedül maradtam a szobában, ágyamra fektettem óvatosan az eddig kezemben tartott öltözetet, hogy véletlenül se gyűrjem, majd vetkőzni kezdtem, mikor Shae betoppant. Meg sem kellett szólalnia, már tudtam csillogóan kíváncsi szeméből és eszerlős vigyorából, hogy mit szeretne kérdezni. Csak felemeltem egyik kezem védekezően, mielőtt bármit is mondhatott volna. - Nem, nem szereztem még meg a 'szívét' - hangsúlyoztam az utolsó szót fintorogva, miközben mosolyogtam, elvégre nem csak gyanítottam, hogy nem is fogom. Ez egyértelmű volt, hiába rajongott az ötletért a lány. - Segítenél a ruhámmal? - kérdeztem tőle esetlenül, majd megfordultam, hogy hozzá férjen a hátsó részéhez viseletemnek. |
 Biccentettem rá oldalra pillantva, majd oda léptem mellé. Mikzöben felé közeledtem abban reménykedtem, hogy meg fogja érteni az inditékaimat és nem fog ezért meggyűlölni. Hiába voltam egy kibírhatatlan alak és igazi nagyszájú de nem szerettem ha azért utáltak az emberek amit én se akartam megtenni. Egyszóval erről a helyzetről nem én tehettem. Egyedül Hank tehetett róla, hogy így felhalmozta az adósságait. - Tudnod kell. - sóhajtottam fel fáradtan, majd folytottam ám de nem néztem szemeibe - Sajnálom ami történt. Nekem sincs ínyemre ez a helyzet. - mondtam neki és habár nem rá értettem de mégis rosszúl éreztem ettől a mondattól magamat. Rá pillantottam és elmosolyodtam tekintetén. Nyilvánvalóan félt tőlem és ettől az egésztől. Azonban ruházata és hajviselete igen hamar szemet ütött számomra. Elhúztam számat összeráncolt szemöldökkel, majd hátraléptem és megfordúlva szekrényéhez lépkedtem. - A Stark házban van egy szokás...- kezdtem bele a ruhákat lökdösve egymás után, majd kiszemelve egyet közölük vettem le az akasztóról. Egyik karomra fektettem félig a ruhát míg a másik kezemben az vállfát fogtam és így vettem szemügyre a bordó ruházatot. - Mindenki feketetét vagy vöröset hord. Ha más nem szürkét. - mondtam neki, majd rá pillantottam vállam felett. - Szeretném ha ezt be is tartanád, Tashina. - lehajtottam fejemet, majd a ruhával oda lépkedtem hozzá és a kezébe nyújtottam. - A cipőidet a fiókban találod meg. - Ahogy elvette a ruhát tőlem csak néztem a szemeibe. - Vissza küldöm hozzád Shae-t. Ő segít felöltözködni és beilleszkedni közénk. - mondtam neki, majd hátra léptem tőle. - Szeretném ha most átöltöznél és miután Shae elmagyarázta a feladatod megkeresnél az író szobámban.- mondtam neki, majd ha még szólt megálltam az ajtóban. Ha nem szólt semmit csak kiléptem azon és eltávoztam feladatomat rendezni. |
 Örültem 'munkatársam' -már ha lehet így fogalmazni- jelenlétének, elvégre nagyszerű társaság volt, és kellőképp cserfes ahhoz, hogy jobb kedvre derítsen. Egyszerűen nem tudott mellette szomorkodni az ember sőt, szinte kellemetlenül éreztem magam amiatt, hogy ilyen letört vagyok. Újból körbe tekintettem a szobán, semmit sem változott, mégis újra és újra beleszerettem a látványba. Mikor meghallottam gardróbom ajtajának keserves nyikorgással társuló nyílását, szinte szinkronban a zajjal, rögvest megfordultam, hogy szemügyre vegyem, mit csinál a lány. Közelebb léptem hozzá, hogy válla felett átleshessek, ami nem volt egy egyszerű feladat, mivel lábujj hegyen se voltam egy égimeszelő magasságilag, de végül csak megoldottam, hogy teljes körű belátást kaphassak a ruhákra. - Valóban szépek - mondtam elmosolyodva, bár egy kis aggállyal vegyült hangon, elvégre hogy is fogalmazzak... csöppet lengének tűntek ezek az öltözetek. Csak remélni mertem, hogy a másik két fajta ruha valamivel többet takar, habár ez a mostani kényelmesebbnek ígérkezik a hőségben. Ahogy újból éreztette velem, hogy pártfogoltja lettem előbb lefagytottan, majd elmosolyodtan pislogtam rá. - Igyekszek - sütöttem le a szemem, az incselkedő vigyort azonban nem tudtam hova tenni hirtelen, azt meg pláne nem, amit mondott. Már-már vicces volt a helyzet, elvégre 'Eddard szíve' -ahogy fogalmazott- biztosan nem egy paraszt lányra vár, amilyen én vagyok, így csak megforgattam a szemeimet, elnyomva egy mosolyt, majd megrántottam a vállam, ez bennem nem ébreszthet hiú és gyermeki ábrándokat, még mielőtt felébrednék az álomból, azelőtt összeroppanna. A lány távozására valahogy megint az a melankolikus hangulat lett úrrá rajtam, ahogy az egyik közeli ablakhoz lépkedtem. Találgattam egy darabig, hogy vajon merre lehet édesapám, de hamar feladtam, mert könnyebbnek bizonyult volna megkeresni azt a bizonyos tűt a szénakazalban. Figyeltem a házakat, miként gyullad fel valamennyiben a fényt és meleget adó tűz, majd száll fel a magasba annak füstje. Keserű íz töltötte meg számat, mialatt arra gondoltam, hogy a mi lakásunkban mostanság biztosan nem gyújt meg senki sem semmilyen lángot, vagy ha mégis... Azok már nem apám és én leszünk. Halk sóhaj szakadt ki belőlem, majd szorosan lehunytam pilláimat, remélve, hogy ezáltal sokkal könnyebben szabadulok meg a kellemetlen gondolataimtól. A mély férfi hangra összerezzentem, egyáltalán nem számítottam társaságra, a férfire meg pláne nem. Szinte azonnal megfordultam az ajtó irányába, hátam mögött a párkányba belemarkolva, hogy ne veszítsem el egyensúlyomat. Haboztam, elvégre mit illene ilyenkor mondani? Hazudjon? Felesleges, úgy is maximum csak saját magát tudná átverni azzal, hogy azt mondja príma minden. Mondja meg az igazat? Azzal valószínűleg megsértené a férfit, amit nem csak nem akar, de semmi szüksége. Ahogy megindult felém, szívesen mentem volna én is hátra csak hát kiesni nem volt kedvem, annyira nem voltam elkeseredve. Az újabb kérdésre enyhén elpirultam, ha most arról kell pont a férfivel társalognom, hogy mi a fürdetés menete, akkor inkább magamtól ugrok ki az ablakon... - Na-nagyjából igen - feleltem szégyenlősen, miközben egyik kezemmel a másik alkaromat kezdtem dörzsölgetni, és nagyot lélegeztem a friss levegőből. |
 Vettem egy mély és fáradt sóhajt az egyezkedő feleim távozását követően és hajamba túrtam fáradtan. Néztem magam elé kis ideig azon godolkodva, hogy valyon tényleg a jót cselekedtem vagy csak a saját hírnevemet próbáltam menteni. Mindígis sokat adtam a külsőségekre mint a szolgálóim öltözetére és a vár tisztaságára. Talán most is csak abba a csapdába estem bele, hogy a népem jóindulatát próbáltam megtartani. Azt a jó hírnevet miszerint mindenki azt híreszteli kint, hogy itt még a szolgálóknak is jobb élete van mint odakint bármely jobbágynak. Nem volt különösebb tévedés hiszen minden személynek jól gondját viseltem ha néha csöppet otromba is voltam velük. De most ezernyi más dolgom volt mint a külvilág gondolatain és véleményein rágódni.
Felegyenesedtem és intettem a pohárnokomnak, hogy a szolgálókat szólítsa fel arra, hogy az asztalt le kell szedniük. Azonnal értette egy szó nélkül is. Engedelmesen meghajolt, majd sietősen eltávozott a személyzeti ajtón át a konyhai részlegre. Kilépve az étkező fa ajtaján azonnal csatlakozni kívánt hozzám egy emberem. Ez a személy nem volt más mint Varys. A  tanácsadóm aki egy tipikusan minden hájjal megkent pöffeszkedő alak volt. Legalábbis leginkább ennek tűnt. Azonban minden cselekede ha cselszövésként is emlegették a Haggeli birodalom érdekét és a Nagy Királyt szolgálta. Voltaképp a Nagy Király embere volt akinek mindenhol volt valakije. Mindíg és mindenről tudott. Ha nem is személyesen de mindenhol ott volt más szemén keresztül. Nem volt képessége vagy valami hasonló, de emberei azok igen. Nem tartottam a férfitól hiszen jóval okosabbnak tartottam magam tőle. " Lord Eddard. " Szólított fel azonnal és rögvest lépteimhez zárkódzott fel sréhen mögöttem loholva. - Most nem érek rá Varys. - szóltam hozzá de ő csak nem tágított. Nem tekintettem rá hisz tudtam hogy ismét velem kíván beszélni és szokásához híven belekontárkodni az ügyeimbe. " De Lord. Ez fontos!" Szólalt fel nyájas és nyugodt hangján amire én továbbra sem engedtem. - Azt mondtam nem érek rá! - vetettem oda neki továbbra is tekintetemet megvonva tőle. " Uram. Biztosan úgy gondolja, hogy érdemes volna ilyen közel engednia magához ezt a....?" Fintorodott el mögöttem és lengette meg kezét lenézően amit nem nekem, hanem Tashina személyének szánt. "... Paraszt leányt?" Azonnal megálltam és féloldalasan felé fordúltam. Nem voltam jó hangulatomban és ezt nem féltem kimutatni neki, majd ha kell rá vezetni. - A tartozások leróvásának módjat én válogatom meg Varys. - feleltem neki amire ő vett egy mély lemondó sóhajt és szemeimbe nézett. " Az a paraszt asszony..." Kezdett bele kissé lenéző stílusban ahogy eddig is tette amire én hírtelen közbe szóltam. Nem tetszett a kifejezés így csak egy összehúzott szemmel és néhány szóval nyugtáztam ezt neki. - Tashina Rader, kisasszony! - vetettem oda neki egyre türelmetlenebbül amire ő habár nem volt ínyére - és ezt ő sem félt tudtomra adni - de úgy szólt ahogy kívántam. " Tashina Rader, kisasszony...." Egyezett bele így végül a megnevezésbe és folytatta tovább. " ... az apja Hank Rader, az a földműves férfi. Tartoznak magának és maga beereszti a szobájába..." Próbált ezzel rávezetni arra, hogy felelőtlen döntésnek tartja amit meghoztam. De én nem tartottam annak. - Az a lány ártalmatlan. Efelől biztosíthatlak Lord Varys. - vetettem oda neki flegmán elhúzva ajkamat. - Most pedig térj vissza kötelességeidhez és hagyj menni...- szólaltam fel nyugodtan ám de komoran és a férfinak tán elutasítóan. - Rengeteg beszélni valóm van Tashina kisasszonyal. - fordúltam el tőle, majd magam mögött hagyva őt sétáltam el társaságából mihamarabb.
 Eközben Shae megmutatta új barátnéjának és munkatársának a szobáját. Lelkesen lépkedett be szélles mosolyal arcán ezzel tovább bíztatva a lányt mosolyra. Látszólag tetszett neki a szoba és mi több... talán el is varázsolhatta annak szépsége. Habár minden fekete volt ha épp nem fehér vagy bordó esetleg piros. Ezzel járt a Haggeli kastély. A szürke falakon kívűl és a nap sütésén kívűl mindíg olyan sötét volt mintha folyton temetnének. De ez így volt rendjén elvégre a Starkok voltak a holló háziak. Legalábbis így becézték őket míg a várukat a Hollófészeknek. Mivel, hogy a Stark család minden egyes tagja, még a fattyak is hollók voltak. Különleges képességeik nem voltak, legalábbis a külvilág úgy hitte, hogy minden éjszaka hollóvá vállnak és a halált hírdetik amerre járnak. De ők valójában békés emberek voltak és sosem kívánták senki halálát. Valójában alig kezdeményeztek még csak csatákat is. Volt egy néhány de azok mind személyes ügyekből kifolyólag törénhettek meg. Shae az szekrény ajtóhoz lépve tárta szét a gardróbot amiben két féle ruházat volt. Mindegyik vagy piros vagy fekete színben volt. Esetleg szürke ami még előfordúlhatott. // Ruha1, Ruha 2 // " Remélem tetszeni fognak. Ez a nyári és a tavaszi öltözeted. A Télit és az öszit értelem szerűen akkor kapod meg. " Mosolyodott rá lelkesen de még mindíg nem volt az igazi amit a lány szemében látott. De jól tudta nem tehet érte ennél többet. Oda lépkedett hozzá és megveregette a vállát bíztatólag. " Légy erős Tashina. Talán többet is elérhetsz itt mint hinni merted volna réged..." Azonnal elvigyorodott sunyin, majd átölelte és füléhez emelve ajait belesúgott egyet kirívó módon. " Ne feledd. Eddard szíve szabad. " Ezzel hátra lépett eleresztve őt, majd két kezét megfogva nézett rá lelkesen. " Légy erős és büszke" Mosolyodott rá, majd eleresztette és máris indúlt ki szobából. Kezét a kilincsre tapasztotta és máris kinyitotta. Mikor széttárta én áltam vele szemben. Eddard Stark. Meglepetten nézett rá kissé riadtan de egy szó nélkűl elált utamból. Azonban én is sréhen eláltam az ajtóból amire Shae ovatoskodva rám pillantott majd fejét megbiccentve engedelmesen szó nélkül kisétált. Mikor ellépett utamból én a szoba ajtajának dőltem a lány figyelve. Egymásba fontam karjaimat én néztem ahogy az ablakon figyelt ki. Csöndben álltam egy darabon őt figyelve, majd hamarosan a hangulatót megtőrve szólaltam fel. - Hogy érzi magát? - kérdeztem tőle amire a lány azonnal rám kapta tekintetét. Vettem egy mély sóhajt hallgatására és ellökve magamat az ajtó félfától felé közeledtem. - Shae már elmagyarázta mi lessz a feladata?
|
Eddard Stark & Tashina Rader |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
