Név: Tashina Rader

Nem: Nő

Faj: ember

Születési hely és kor: Egy Hagge közeli falu, Aedrin, Július 07. (24 éves)

Rang: jobbágy

Édesanyja: Flora Guard -Halott

Édesapja: Hank Rader

Testvér: egy öccs -Halott

Személyiség: Rendkívül visszafogott, és szorgalmas lány. A környéken mindenki csodálja, hogy sosincs egy rossz szava sem, igaz nem is igazán lehetne panaszra oka, anyja és öccse egybe fonódott tragikus halálán kívül. Végtelenül szegítő- és áldozatkész, legyen szó bármiről. Nehezen lehet kihozni a sodrából sőt, szinte lehetetlen. Félénk természet, nehezen tud ismeretlenekkel beszédbe elegyedni, ami talán nem is mindig hátrány. Sosem emeli meg a hangját, valamint egy igazi engedelmes kislány. Habár nehezen kezd bele az új ismeretségekbe, de ha valakit megkedvel, azzal végtelenül aranyos tud lenni. Sokszor kellemetlenül érzi magát, ha látszólag valaki fölényben van vele szemben, olyankor elpirul, és próbálja kerülni a lehetséges konfligtusokat. Igaz eleinte kissé bizalmatlan másokkal szemben, de hamar megtalálja mindenkiben a jót. Képtelen húzamosabb ideig haragudni, bárki legyen a célszemély.

Kinézet: Egy igazán apró teremtés, szinte már-már tündéri. Vékonyka alkata igazán nőies és kecses. Járása akár egy nemesnek, légies és könnyed. Formás, de azért mégsem túl nagy domborulatokkal áldotta meg a Gondviselés, örökölve ezt az édesanyjától. Barna haja rövidre vágott és természetes hullámokban omlik hátára. Gyönyörű szép kék szemei már apja hagyatéka, ami még mindig tükrözi azt a gyermeki ártatlanságot. Nem igazán fektet sokat a tökéletes külsőre, de ez nem egyenlő azzal, hogy ápolatlan, csupán nem a lehetőségeihez mért legdíszesebb holmikban parádézik. Ruhákban persze azért mindigis a nőies holmikat pereferálta. Fizikai erőnléte nem túl számottevő, szóba se jöhetne, hogy esetleg felcsapjon harcosnak. 

Előélet: Tipikus minta gyerek volt, akiről példát vehetett az összes falubéli kisgyerek. Állandóan kedves mosoly ült arcocskáján, egészen addig, míg 6 évesen édesanyja életét vesztette, mialatt kisöccsének adott volna életet. Aznap mind a ketten odavesztek. Apjára szörnyű gyász telepedett, de nem hagyta el teljesen magát, mert nem tehette meg ezt egyetlen leányával, azaz Tashinával. Nehézkesen ugyan, de elboldogultak valahogy ezután, a csöndes kis településükön. Tashina mindig besegített apjának a munkájában, bár legtöbbször csak a városba kellett mennie ezért-azért. Szerencsére még sosem találkozott semmien szörnyeteggel sem. Bár egy "kedves" bába asszony azt mondogatta mindig is neki, hogy ami késik, nem múlik...

Foglalkozás: Szolgáló

Képességei: Néhány vándortól akik a lakhelyük közelében lévő fogadóban szálltak meg, elsajátított egy kisebb műveltséget a festés terén, a mai napig alkot néha a szobája falai között.